H. Fekete Bernadett/WMN: A legtöbb ember A szürke 50 árnyalata című könyv/film kapcsán találkozott a BDSM kifejezéssel, vagy olyan – nem éppen bizalomgerjesztő – hírekkel összefüggésben, mint az Armie Hammer-ügy*. (Erről korábban ITT is írtunk)

Hummel Zsolt: Ez így van, pedig nyilván mindig is létezett, és a köztudatba sem csak az utóbbi években került be. Egyáltalán nem csak de Sade márkira gondolok. Csupán néhány jellemzőbb momentumot emelnék ki. Nem közismert, de a szemellenzősnek és bigottnak tartott Angliában a XIX. században léteztek BDSM-bútorok, a bordélyokban pedig domina-szolgáltatást lehetett igénybe venni. De a húszas-harmincas évek Németországáról sem közismert, hogy míg a felszínen csupán a tradicionális heteroszexuális kapcsolat volt elfogadott, és a legkisebb „kilengést” is devianciának nevezték, közben virágzott a homoszexuális és a BDSM-kultúra is egymással párhuzamosan, úgynevezett naturista összejöveteleket rendeztek, elérhetők voltak az eszközök éppúgy, mint az ilyen érdeklődésű embereket tömörítő partik.

A második világháborút követő időszakban pedig a „bőrös” kultúra alakult ki Amerikában. Ennek sokféle magyarázata lehet, a férfiak már valamivel bátrabban élték meg a homoszexualitást is, hiszen a katonasággal, bajtársiassággal függött össze, de a ruhák, eszközök, illetve maguk a szerepek is divatossá, szexivé váltak – bőr és lakk szerelés, vagy, mondjuk, a parancsnok–kiskatona felállás. (Nem feltétlenül csak férfi-férfi viszonylatban, természetesen – gondoljunk csak rá, milyen előszeretettel reklámozzák a különböző motorokat szexi, buja, magas sarkú cipőt-csizmát viselő, fehérneműs, meglehetősen dominás nőkkel…). A domina-imidzs egyébként Bettie Page modellnek köszönhetően jelent meg, illetve vált ismertté a köztudatban és közbeszédben. Őt előszeretettel fotózták lakkruhában, ostorral, domináns vagy éppen alárendelt szerepben.

Az Armie Hammer ügy
A Szólíts a neveden című film sztárját több volt partnere vádolta meg azzal, hogy szexuális együttléteik során „kannibál” vágyaknak adott hangot, illetve fizikailag és mentálisan bántalmazta őket, egyáltalán nem a BDSM-ben elfogadott, konszenzusos módon.

H. F.B./WMN: Sokan hallották már magát a betűszót, de leginkább az S-M, szadizmus-mazochizmus közismert, Mr. Grey óta pedig a „Domináns” is bekerült a köztudatba, ám kevesen tudják, hogy pontosan mit is jelent a BDSM, és mit fed le a való életben, egy valódi párkapcsolatban.

H. Zs.: Ez egy többszörös rövidítés, az első két betű a BD, vagyis bondage – discipline, kötözés és fegyelmezés, a DS pedig a dominancia és szubmisszivitás (alárendeltség). A harmadik – és ez nem azonos az előzővel – a szadizmus-mazochizmus.

Ez utóbbi során a szadista fél „fájdalmat” ad a másiknak – tudatosan használom ezt a kifejezést, ugyanis valóban „ad”, nem pedig okoz. Ugyanis ezt a fájdalmat a mazochista fél igényli, ez izgatja fel.

Amit leginkább szeretnék hangsúlyozni, az az, hogy a kereteket, határokat mindig a mazochista (vagy domináns – szubmisszív kapcsolatban a szub) fél jelöli ki. Ez nem arról szól tehát, hogy „megverlek vagy megalázlak, annyira és olyan módon, ahogy kedvem tartja”. Soha.

Éppen az a lényeg, hogy olyan konszenzusra kell jutniuk, amely mindkét félnek megfelel, mindkettő számára izgató. Ebben persze van mozgástér, de egy adott keretrendszeren belül akarnak megélni egymással dolgokat. Abban, hogy a mazo vagy szub félnek hol húzódnak a határai, a másik nem dominálhatja le.

Jelenet A szürke 50 árnyalata című filmből

H. F. B./WMN: Ha az SM és a DS nem azonos, ez egyben azt is jelenti, hogy a mazochista nem feltétlenül alárendelt?

H. Zs.: Így van. A mazochista egyáltalán nem mindig szubmisszív, sőt, még a szub sem az a szexuális együttléten kívül. Egy kapcsolatnak megvan a maga dinamikája, megvannak a hétköznapi tennivalók a fűnyírástól a számlák befizetéséig, amiben a szexuálisan domináns fél is odateszi magát. A DS kapcsolatban a verbális kényszer, az alázás megjelenhet – a szexualitáson belül – ám lehetséges, hogy fájdalomokozás egyáltalán nem. De ez teljesen párfüggő, és természetesen bőven vannak átfedések. Bármi megjelenhet, amiben mindketten egyetértenek.

H. F. B./WMN: Ha mindkét fél szívesen vesz részt benne, okozhat problémákat a BDSM a párkapcsolatban?

H. Zs.: Amíg ez egy felszabadító, vonzó játék számukra, egy olyan része a szexualitásuknak, amit szeretnek, élveznek, addig nem. Gondot az jelenthet például, ha valaki ezt nem tudja elfogadni, betegesnek tartja, próbálja elnyomni magában. Vagy, épp ellenkezőleg, megéli, de egy idő után átveszi az uralmat az élete felett. Ez persze egyáltalán nem csak a BDSM-re igaz, hanem bármire, amitől az ember függővé válik.

Hummel Zsolt

H. F. B./WMN: Hogyan lehet ezt észrevenni egyáltalán?

H. Zs.: Mondok egy példát: valakinek van egy cipőfétise. Amíg ez beépíthető a szexualitásukba, és a másik számára is izgalmas, addig oké. De ha ez egy idő után annyira uralja egyikük vágyait, gondolatait, hogy csak erre tud felizgulni, sőt, már nem is számít neki, hogy kin van az a cipő… na, akkor már gond van. De ilyen helyzetben pont nem maga a fetisizmus az ok, valószínűbb, hogy van egy mélyebben rejtőző párkapcsolati vagy intimitási probléma, feltáratlan konfliktus, amivel foglalkozni kell. És ez már lehet egy sokszakemberes terület, aminél szükség van párkapcsolati terapeutára, pszichológusra, stb. Ebben az esetben pedig éppen nem a BDSM a probléma, az csupán felszínre hoz olyan dolgokat, amelyek addig el voltak nyomva.  

Én azt szoktam mondani, hogy nem a BDSM-ben hiszek, hanem az egyéni vágyban. És abba nagyon sok minden belefér, függetlenül attól, hogy BDSM vagy vanilla-kapcsolatról van szó.

Vanillának azokat nevezzük, akik csak a szex hagyományos formáját élik meg, és kinkynek azokat, akik nyitottak valamiféle pluszra. Erre a kinkre, vagy kinkyre nincs igazán jó magyar kifejezés. Ez egy gyűjtőfogalom, egy ernyő, ami alá tartozik a BDSM, a fétisek, vagy például a crossdressing*. Ezek között lehetnek, de nem feltétlenül vannak átfedések. És hát vegyük észre, nagyon sok vanilla-kapcsolatban kerül sor olyan játékokra, olyan megélésekre, ami már több/más, mint a kizárólagos szex. Mert, mondjuk, az egyik fél élvezi, ha bekötik a szemét, vagy rácsapnak a fenekére. Ettől ez még nem lesz BDSM, de már egy plusz, egy játék, ami felszabadító és izgató lehet számukra. 

Crossdressing
A másik nem ruházatának viselése. Nem azonos a transzneműséggel, illetve a crossdresserek nem feltétlenül homoszexuálisok.

H. F. B./WMN: Hogyan tud ismerkedni ezzel a világgal az, akiben van nyitottság, érdeklődés és vágy, de nem élte meg, nincs igazi tapasztalata, és nem akar kárt okozni sem a partnerének, sem magának?

H. Zs.: A konkrét tanácsom az, hogy első lépésként nem feltétlenül a társkereső a legjobb megoldás. Ha a partnerével tudnak kísérletezni, az nagyon jó, ha erre valamiért nincs lehetőség – vagy van, de túl bizonytalanok, mindkettejük számára új a terület – érdemes (lesz, ha a Covid lehetővé teszi) elmenni úgynevezett fétis-, vagy BDSM-partira. Hangsúlyozottan nem swinger-klubról beszélek! Az említett partikon nincs nyilvános szex, van viszont nagyon sok hétköznapi ember, akik a napi, normál szexualitásukban megélik a BDSM vagy fetisiszta vágyaikat. Nagyon nyitott és segítőkész közösséggel lehet itt találkozni, lehet kérdezni, válaszokat kapni. A kinkszterek épp olyan problémákkal küszködnek, és épp olyan örömeik vannak, mint bárki másnak; vannak köztük monogámok és poligámok, vannak társkeresési kudarcaik és sikereik, és az ezekkel kapcsolatos tapasztalaikat épp úgy megosztják, mint a konkrét technikai tanácsaikat, ötleteiket. A netes társkeresés már egy másik terület, ott nagyon kell figyelni. Egyrészt, ahogy minden hagyományos társkeresőn lehetnek csalók, úgy természetesen itt is. 

Három alapvető fontosságú fogalmat szeretnék kiemelni: biztonság, tisztelet és konszenzus. Ez minden kapcsolatban fontos, de a BDSM területén nem lehet eléggé hangsúlyozni. Bármit él meg a két ember egymással, bármilyen tágak esetleg a határok, azokat a határokat a feleknek be kell tartania. 

Biztonság: fizikai biztonság, például a higiéniai szabályok betartása, a védekezés, de a bizalom, a lelki biztonság is, vagy épp a személyes adatoké. 

Tisztelni kell a másik ember testét és lelkét, és ezzel a tisztelettel és odafigyeléssel kell és szabad csak részt venni benne, feszegetni a határokat. 

Természetesen meg kell lennie a konszenzusnak abban, hogy mik a határok, amiket mindkét fél betart. 

Nem vagyok ellene a netes társkeresésnek, de fontosnak tartom elmondani, hogy a BDSM megélése olyan mély szintű intimitást igényel, olyan intenzitással hat a tudatra, érzelmekre, a testre, ami nem játék.

Ez nem arról szól, hogy „gyere, elfelenekellek”. Komolyan kell venni, fontos levenni az esetleges negatív attitűdöket, és tisztán, őszintén kommunikálni erről. Ez működhet természetesen egy online felületen megismert partnerrel, de idő kell hozzá, bizalom, és az előbb említett három alapvető feltétel.

Ha segítségre van szükség

Nem számít, hogy két ember kapcsolata vanilla vagy épp szerepjátékkal, BDSM-mel, fetisizmussal kacérkodó, esetleg azt mélyebben, napi szinten megélő – amíg az kiegyensúlyozott, és mindkét fél számára kielégítő, egyikkel sincs probléma. A vanilla nem „túl kevés/uncsi”, a kinky nem „túl sok/perverz”, ha a felek azt adják és kapják, amire vágynak, és amiben ki tudnak teljesedni.

Fontos kiemelni: a BDSM illetve a fetisizmus NEM perverzió, nem számít pszichés problémának vagy devianciának! A WHO 2018-ban törölte az ICD (International Classification of Diseases) kódok közül. Ez azt jelenti, hogy önmagában ezek megélése tudományosan sem számít „betegesnek”, nem igényel gyógyítást, és a pszichológus sem kezelheti így.

Egyéni, illetve párkapcsolati problémák viszont természetesen kinky-kapcsolatban éppúgy előfordulhatnak, ahogy a vanillák között. Ha valakinek a fetisizmussal/BDSM-mel kapcsolatban vannak megválaszolatlan kérdései (például önértékelési, intimitási gondok), fontos, hogy olyan szakembert (például szexuálpszichológust) keressen, aki nem csupán toleráns és elfogadó ebben a témában, de tájékozott is. Sok esetben már az adott szakamber honlapja, adatlapja, eseteinek leírása is jó útmutató.

Az interjú készítése során szerzett tapasztalatom azt mutatja, hogy sok szakember nagyon ritkán találkozott ezzel a területtel. Ennek több oka lehet; gátlásosság, ami miatt a terápia során sem szívesen vállalják fel a kliensek a „cikinek” tartott vágyaikat; csalódottság, ha azzal szembesülnek, hogy az adott szakember tájékozatlan a területen, nincs, vagy téves elképzelései vannak a szabályokról, alapelvekről, fogalmakról. Tájékozottabbak és felkészültebbek azonban csak akkor lesznek a szakemberek (is), ha mindkét oldal (illetve, a társadalom összességében) nyitottan és őszintén közeledik egymáshoz. 

H. Fekete Bernadett

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/sUs_angel