–

Kezdjük azzal, hogy a korábbi, szülői tapasztalatokat összegző cikkem alatt sokan számonkérték a szülőket

A legtöbb kérdés arra vonatkozott, hogy hol voltak akkor az oktatáshoz való jog sérülése miatt aggódó szülők, amikor sztrájkolni, polgári engedetlenkedni kellett (volna)? Kiálltak a pedagógusok ügye mellett – ami valójában nem is a pedagógusok ügye, hanem mindannyiunké, és nem is politikai kérdés, bármennyire szeretnének sokat azt csinálni belőle? Hogy az-e válaszom szülőként (ráadásul a tüntetések egy részén résztvevő szülőként), hogy aki sztrájkolt és tüntetett, annak a gyereke most jobb oktatást kap? Mindannyian tudjuk, hogy nem. Jelenleg pusztán szerencse kérdése, hogy kik azok, akiket nem érint az oktatási rendszerből hiányzó több ezer szakember problémája.

Biztosan lehetett volna jobban tiltakozni, ügyesebben kiállni a gyerekeinkért, máshova ikszelni azoknak, akik esetleg azóta megbánták a döntésüket, de ez a jelenlegi helyzetben nem segít és nem is számít. 

Szerintem nagyon rossz irány hagyni, hogy a múltban történteken való rugózás újabb éket verjen a szülők és a pedagógusok közé. Jelenleg együtt vagyunk ebben a nehéz helyzetben, és együtt is tudunk – sajnos biztosan nem hamar – kikeveredni belőle. Ha egyáltalán…

Először is: láthatóvá kell tenni a problémát, hogy ne lehessen azt mondani: a magyar oktatásban „csak” a bérekkel van gond (nem vitatjuk, hogy azokkal IS gond van)

Az eddigi szülői beszámolók alapján a jelenleg legégetőbb problémák, hogy…

  • a hiányzó szaktanárokat nem szakirányú végzettségű pedagógusok helyettesítik,
  • a kisebb gyerekeknél a napközi nem megoldott,
  • az iskolai körülmények nem jogszerűek (például hatvanan vannak egy harminc férőhelyes teremben, vagy felnőtt felügyelet nélkül várakoznak az aulában),
  • és vannak órák, amik egyszerűen kimaradnak, illetve nem megfelelő óraszámban elérhetők (a szakkörök eltűnése is fájó pont, de sajnos sok helyen ennél nagyobb problémák vannak).

Miklós György, a már alapítványi formában működő Szülői Hang Közösség egyik alapítója azt mondja, szülőként tudunk tenni azért, hogy a probléma láthatóbbá váljon.

„Mindenkit arra biztatunk, hogyha úgy tapasztalja, sérül a gyereke oktatáshoz való joga, forduljon ombudsmanhoz (ITT lehet megtenni), jelentse a jogsértést. Emiatt nem érheti hátrány a gyermeket, ezt a korábbi tapasztalatok is alátámasztják, ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a legtöbben attól tartanak, hogy bármilyen bejelentésnek lehetnek káros következményei a gyerekükre nézve. Emellett, aki bátrabban bele mer állni, akár egy kisebb szülői közösség (mondjuk, az egy osztályba járó gyerekek szüleinek a fele) összefogásával, annak van arra is lehetősége, hogy a problémával felkeresse az intézmény fenntartóját, esetleg a területileg illetékes országgyűlési képviselőt. Jelenleg nagyon sok problémát igyekeznek láthatatlanná tenni, a Krétában sokszor az szerepel, hogy a tanórát szakszerű helyettesítéssel megtartották, miközben, ha nem szakirányú végzettséggel rendelkező pedagógus helyettesít, az valójában csak gyermekfelügyeletnek számít, nem tanórának. 

Ha nem látszik a rendszerben, hogy ki volt az óratartó tanár, neki mi a végzettsége, ezt szülőként ki lehet kérni, mivel közérdekű adatnak minősül – akkor is, ha a pedagógus óraadó, és ha másik intézmény a munkáltatója. 

Ha az intézmény nem adja ki az adatokat, akkor a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz érdemes fordulni (ITT elérhető a vizsgálat kezdeményezése), ők ingyenesen tudnak segíteni, és vállalják a mediációt is a szülők és az iskola között.” 

Miklós György szerint fontos: amellett, hogy intézményi szinten is jelezzük a pedagógushiány okozta problémákat, helyi szinten, a szülői közösségben is beszéljünk róla, osszuk meg az információkat és a problémákat, tegyünk láthatóvá olyan helyzeteket, amiket esetleg a többi szülő (még?) nem tapasztalt meg.

„A szülői közösségek azért is fontosak, mert helyi szinten sokat tudnak tenni a mindennapi problémák megoldásában és a helyzet közeljövőbeli javulásáért, 

ha a tanárhiányt több szülő jelezi a fenntartónak, akkor valószínűleg amint fel tudnak venni valakit a környéken, a »problémás« intézményt előnyben részesítik. Ez akár gyorsabban enyhítheti a helyzetet, míg az ombudsmanhoz fordulás inkább azért fontos, mert az hosszú távon lesz – remélhetőleg – hatásos. De ha meg sem próbáljuk, akkor semmi nem fog javulni.”

Ha szülőként kifestjük a termet és az ismerőseink körében keresünk szakembert, akkor elfedjük a rendszer hibáit?

Nagyon sok helyen megjelent már, hogy a szülők akár alapítványi hozzájárulással, akár teremfestéssel, alapvető bútorok vásárlásával anyagilag és munkával is „segítik” az iskolát – vagyis megoldják azt, amit a fenntartó nem, így fenntartva a rendszert, amit nem nekik kellene. Miklós György azt mondja, nem elvárható a szülőktől, hogy ne tegyenek meg mindent a gyerekükért, aki MOST része az ezer sebből vérző közoktatási rendszernek:

„Amikor egy szeretted nehéz helyzetben van, akár az állam hibájából, például mert ehetetlen a kórházi koszt, akkor – ha teheted –, nem hagyod éhezni, hanem viszel neki ennivalót, de ez nem zárja ki azt, hogy panaszt tegyél az ehetetlen kórházi koszt ellen a megfelelő fórumokon. Szerintem ezt lehet és kell is külön kezelni, vagyis felismerni, hogy mi az, amit a jelenlegi rendszer nem képes megoldani, akkor sem, ha most mindenki az ombudsmanhoz vagy a fenntartóhoz fordul (amit sajnos egyelőre nagyon kevesen tesznek meg), és mire érdemi változás történik, addigra a mai kisiskolások lehet, hogy már megnőnek. És 

annak a gyereknek, aki most hatvanadmagával ül egy harminc férőhelyes teremben minden délután, nem segítünk azzal, hogy »nem oldjuk meg a fenntartó helyett«, szóval ha tudjuk szülői összefogással, akár kis tanulóközösségek vagy – néhány gyerek esetében – váltott szülői felügyelettel orvosolni a helyzetet, akkor tegyük meg.

De emellett ne feledkezzünk meg arról sem, hogy írásban panaszt tegyünk. Mert attól nem lesz jobb, ha nem teszünk semmit, ez biztos.” 

Most akkor kell az „egészséges igazolás”, vagy sem? – újabb felesleges adminisztrációs tortúra a szülők számára

WMN Suli – 2023. szeptember 29. – TF

Fontos linkek, amik segítik a szülőket:

  • A Szülői Hang sokat tesz a probléma láthatóvá tételéért és a szülők edukálásáért. ITT találjátok a szülők számára nagyon hasznos útmutatójukat a szülői jogokról, és van a szülői adatkéréshez használható mintalevél is.
  • ITT csatlakozhattok a „Szülői szószóló” kezdeményezésükhöz, ahol anonim módon leírhatjátok, hogy milyen problémákat tapasztaltok.
  • Még egyszer, ITT lehet jelenteni az intézményekben tapasztalt jogsértéseket az ombudsmannak.
  • Ez pedig az Adatvédelmi Hatóság oldala, amennyiben az intézmény nem működne közre az adatok nyilvánosságra hozásában.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Elena Medoks

Tóth Flóra