Soha nem volt még ennyire bizonytalan a tanévkezdés, de gólyatábor akkor is lesz!

–

Hamarosan új fejezet kezdődik az életemben: szeptembertől új osztályom lesz, immár a harmadik

Az előző két osztályomban tizenegy állandó gyerek volt, nekik hét évig én voltam az „ofőjük”. Nagyon nehéz tehát a továbblépés, úgy meg pláne, hogy az előző csapattal valójában nem volt lehetőségünk ünnepélyesen lezárni a közös utunkat, ettől kicsit befejezetlennek érzem még mindig az egészet. Most pedig teljesen új csapatot kapok, csak nagyon kevés diákot ismertem ezelőtt közülük. Igazán érdekes és izgalmas feladat lesz.

Júniusban személyesen találkoztam mindenkivel, tudtunk pár percet beszélgetni

Most pedig hetek óta szervezem a gólyatábort, a gimis évek kezdetét, az első nagy közös eseményt. Úgy gondolom, hogy ez meghatározza a hangulatot, a kezdeti időszakot, és talán az egész négy évet is. Nekem is nagyon-nagyon fontos, hogy ez a tábor tényleg olyan legyen, amilyennek lennie kell, szeretném, ha emlékezetes maradna mindannyiunk számára.

Gárdonyba megyünk, egy szuper vendégházba, három napig leszünk együtt

Lesz ott minden, aminek lennie kell: strandolás, tókör bringával, lézerharc, tábortűz és rengeteg játék. Igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni az időből, a helyből. Mert szerintem ez igazán fontos. Nekik is, nekem is, és nekünk is, így együtt.

Azzal kezdünk, hogy három napig csak egymásra figyelünk, az ismerkedés, az együttlét örömét próbáljuk megélni.

Előteszt

Előzetesen egy tesztet is összeállítottam nekik, amit mindenki kitöltött, nagyon sok érdekesség derült már ki róluk, ezeket az ismerkedős játékoknál mind felhasználom majd. Közben pedig nyilván bennem is kezd körvonalazódni a kép, hogy ki milyen is lehet valójában.

Óhatatlanul felötlik bennem a gondolat, hogy „de jó, ő olyan, mint egy régi tanítványom volt”. Aztán persze gyorsan rá is kell szólnom magamra, hogy ezt nem lehet. Mert mindenki más, eltérő, új személyiség, nincs értelme senkihez sem hasonlítanom, nincs értelme keresnem az előző csapat egyéniségeit az új osztályomban, mert ez hülyeség. Ezt nem tehetem meg sem velük, sem az előzőekkel. Szóval azért van még belső vívódás, küzdelem is rendesen. De eddig nyerésre állok.

Egy sötét árnyék

Arról sem szabad elfeledkezni, hogy az egész szervezést, a készülődést – ahogy az életünket is hónapok óta – beárnyékolja a koronavírus… Olyan jó volna, ha nem lenne ekkora árnyéka ennek a rémnek. Már júniusban láttam, hogy több iskola is lemondta a gólyatáborát, el sem merték kezdeni a szervezést.

Nem mondom, hogy bennem nem volt kétség, hiszen kicsit félek mind a mai napig, mert nem tudom, mi lesz ebből, de úgy döntöttem, nem adok teret a félelemnek. Nem vagyok hajlandó már előre menekülni és rettegni.

Persze, még mindig benne van a pakliban, hogy beüt a krach, és akkor tényleg le kell mondanom. De az szomorú lenne. Szükséges, de szomorú.

Úgy néz ki, hogy a tanítás első időszaka is bizonytalan, valószínűleg hibrid, illetve digitális oktatás lesz, ami egy új osztály esetében hatványozottan nehéz. Nagyon reménykedem abban, hogy legalább a kezdet normális lesz, amennyire csak lehet.

A közös élmény, az ismerkedés után a nehézségeket is sokkal könnyebb átvészelni. Természetesen mindent megteszünk, minden előírást betartunk, hogy a gyerekek és mi is maximális biztonságban legyünk. Egyebek között például ezért sem utaztam az idén külföldre…

Szóval én pozitív vagyok – gondolkodásmódilag és nem „koronavírusilag” –, bízom a legjobbakban, és készülök a legrosszabbra. És akkor semmi baj nem lehet…

Balatoni József

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images