WMN-kvíz: Kinkali, hacsapuri – mennyit tudsz a csodálatos Grúziáról?

„Szálanként is árulják a cigit, szeletenként a kenyeret, kalácsot, laponként az újságot, poharanként az üdítőt, egyenként a gyertyát, szentképet, könyvet, nyalókát, lufit." – Plasztikus és mulatságos úti beszámoló egy nem mindennapi helyről. Na és a képek...!

Olaszországban láttam először a tengert. És noha kisgyerekként még nem fogtam fel, mit is jelent ez, mai fejjel elképesztően hálás vagyok a családomnak. És nemcsak azért, mert ez az élmény egy életre megalapozta a sós víz és az olasz kultúra iránti rajongásomat, de azért is, mert azóta tudom: sajnos rengeteg embernek nem adatik meg az utazás lehetősége.

„A mai napig emlegetjük például, amikor anyának sikerült egy olyan – a leírás alapján decensnek tűnő – kétszintes családi házba szállást foglalni, aminek az alagsorában egy nonstop kupi működött, méghozzá viszonylag sikeresen.”

„Nem hiszem el, hogy beengedtek vadidegeneket az otthonotokba!” – hitetlenkedtek a barátaik, amikor Krisztáék először nyaraltak otthoncserével. Azóta sokszor cseréltek házat egy-egy (vagy több) hétre idegenekkel, és azt mondják: az élmény tényleg olyan, mint a Holiday című filmben.

Hajnalban futni menni egy idegen városban számos előnyt ígér. Egy digitális nomád, Sáfár Zsófia beszámolója.