–

A WMN nem egy massza, de egy egység

Tudjátok, hány olyan WMN-es cikk van, aminek a mondanivalója egy részével nem értek egyet? Én sem, de sok, nagyjából minden héten megjelenik egy vagy több. És tudjátok, mit gondolok ezekről a cikkekről? Hogy csodálatos, hogy megjelenhetnek, és büszke vagyok rá, hogy az, hogy én (a WMN egyik középvezetőjeként) máshogy közelítek meg egy-egy kérdést, mint az adott szerző, senki számára nem jelent gátat a csapatban. Ebben a szellemiségben készíthetjük a cikkeinket és a videóinkat – számunkra evidens, hogy nem kell a teljes szerkesztőségnek egyetérteni minden egyes tartalom mondanivalójával, megfér egymás mellett, hogy a közös pontok mellett más dolgokat is gondolunk a szülőségről, a közéletről, az egészségről vagy a hosszú élet titkáról.

Természetesen a kiegyensúlyozott tájékoztatás fontosságáról, a hiteles információforrásokról, a bántalmazás bármilyen formájának elítéléséről, az uszító tartalmakkal szembeni zéró toleranciáról és az alap emberi értékekről nagyon is egyformán gondolkozunk, és ezt képviseljük minden egyes cikkünkben.

Ezeken túl viszont abban vagyunk a leginkább együtt, hogy mindannyiunk számára fontos az, hogy szabadon alkothassunk – mi magunk és a kollegáink is. Egyetlen kicsit is tudatos médiafogyasztónak sem kell bemutatni, hogy ez mekkora érték. Csodálom és tisztelem a munkatársaimat, mert alaposan, sok munkát beletéve, de emelett bátran, névvel és arccal, sokszor a saját sérülékenységük teljes tudatában fel mernek vállalni olyan témákat, véleményeket, amik kemények, sarkosak, és vitát szülnek (akár házon belül is).

Nyilván (mivel 40 éves vagyok) nem ez az első médiacég, ahol életemben dolgoztam, de ilyen egyéni alkotói szabadságot sehol nem tapasztaltam meg. És amellett, hogy ez nagyon jó érzés résztvevőként, szerintem a tartalomhoz is sokat hozzátesz – még ha a teljes képet nyilván a legtöbben nem látják, de a diverzitását talán néhány tartalomból is érzékelik.

Nem értek egyet veled, de...

Biztosan idealista vagyok, de számomra a legfontosabb értékek között van a szabad vita lehetősége. A gyerekeimet is arra nevelem, hogy bármikor nyíltan merjék felvállalni a véleményüket – velem szemben is! Akkor is, ha tudják: nem fogok egyetérteni velük. És most, hogy kezdenek tinikorba lépni, higgyétek el, ezzel élnek és néha vissza is élnek. Ugyanezt tapasztalom a kommentelőknél és a WMN-t megítélőknél is.

Olvasnak vagy hallanak egy olyan véleményt a felületen, amivel nem értenek egyet – és olyan könnyen sütik rá az egész magazinra, hogy akkor „ilyen” vagy „olyan”, túl feminista, megélhetési feminista, túl szomorú, túl csajos, nem elég bátor... és képzeljétek, én, aki a tartalmaink nagy részét fogyasztom is, amellett, hogy elég sokat készítek belőlük, pont ezt látom: a közös alap értékeken túl a WMN néha radikálisabb mint én, néha meg visszafogottabb. De amúgy valaki találkozott már olyan – akár csak egy egyetlen személy által működtetett – oldallal, aminek minden szavával egyetértett?!

A kérdés természetesen költői, és pontosan tudom a választ. Hangzatos és szélsőséges véleményt (khm, ítéletet) megfogalmazni mindig sokkal könnyebb, mint elfogadni a különbözőséget, megpróbálni belegondolni, kérdezni, esetleg (tudom, túl messzire megyek) alapból a jót feltételezni egy a miénktől eltérő vélemény mögött, nem a rosszat. Megengedni, hogy valaki ne értsen egyet velünk. Ráadásul pontosan tudom, hogy bár

érvelünk a cikkeinkben, nyíltan vállaljuk a véleményünket, sosem utasítunk senki arra, hogy gondolja ugyanazt, amit mi.

Az újságírói szakma alapvetéseit figyelembe véve (ami már önmagában elég ritka a mai magyar sajtóban) dolgozunk, de sokszor még azon túl is odafigyelünk a gyerekvédelemre, az áldozatvédelemre vagy éppen arra, hogy ne emeljünk ki a kontextusból olyan gondolatokat, amik torzítják az interjúalanyaink, szakértőink véleményét. Lehet, sőt, érdemes úgy egyet nem érteni egy cikkel, videóval, bármilyen tartalommal, hogy az amiatt keletkező rossz érzéseket nem vetíted ki összesen több mint 100 ember több mint 10 éves munkájára. Lehet, hogy ez nehéz, de közben meg szerintem sokkal könnyebb úgy élni, hogy nem a hibát, tévedést, rosszat keressük mindenben. Mert tévedés az van, természetesen itt is.

Igen, mi is hibázunk, nem egyszer, hanem rengetegszer

Megint a gyerekeimmel jövök, mivel velük talán még a munkatársaimnál is többet beszélgetek, és eléggé aktuálisak náluk is az internetes tartalmak kapcsán felmerülő kérdések. Amikor el kellett nekik magyarázni, hogy miért nem szabad feltétel nélkül elhinni mindent, amit az interneten olvasnak, azzal kezdtem, hogy megkérdeztem őket, szerintük mondtam-e én már butaságot, olyat, ami nem igaz, tévedtem-e már hatalmasat, amit ők is észleltek.

Kiskamaszok, tehát vadul bólogattak (és természetesen igazuk is volt). Na, mondtam nekik, többek között az én gondolataim is ott vannak az interneten, méghozzá elég nagy számban (közel 1000 cikket írtam a WMN-re és nagyjából az összes WMN-videó készítésében részt vettem valamilyen formában). És, nektek is bevallom, ahogy nekik is tettem:

ebben bőven vannak  butaságok, olyanok, amiket ma már teljesen másképp gondolok, sőt, tárgyi tévedések is. De ha tévedünk is sokszor, soha nem a rossz szándék vezérel bennünket, és ezt már a teljes szerkesztőség nevében mondhatom, nincs egy olyan ideológia, aminek a mentén szándékosan ferdítjük a valóságot, csak a saját gondolataink vannak (amik – mint mindenki esetében – nem mindig állják ki az idő próbáját), de amiket akkor és ott valamiért fontosnak tartunk elmondani

valamilyen formában, talán a legtöbben elsősorban azért, hogy a világ vagy legalábbis ez az ország egy kicsit jobb hely legyen.

Nem hiszem, hogy ez valakik vagy valamik ellen szól – mégis azt látjuk, hogy hol szuverenitásvédelmi törvénytervezettel, hol terheléses támadással megnehezítik a munkánkat. Sajnos támogatás nélkül, pusztán piaci alapon működve egyre nehezebb fennmaradni. Ezért kérjük azt, hogy ha egyetértetek azzal, hogy szabadon érdemes gondolkodni és írni/forgatni (akkor is, ha ez néha hibázást is jelent), akkor gyertek velünk a WMN-Tagságba:

ha tehetitek, segítsétek a munkánkat azzal, hogy egy mozijegy árát arra költitek: elkészülhessenek a tartalmaink. Azok is, amikkel egyetértetek, de azok is, amikkel nem. Időnként békés egyet nem értésben létezve egymással és veletek is.

Tóth Flóra