–

Amikor a lelki ellenállóképességre gondolok, mindig anyai nagymamám jut eszembe. Olyan volt, mint a víz: akármilyen akadály került az útjába, előbb-utóbb szelíden megkerülte, miközben ugyanaz a víz maradt. Olyan volt, mint a rózsát nevető királylány a mesében: hiába fosztották meg értékeitől, végül ugyanúgy képes volt rózsát nevelni. Persze nyilván idealizálom is őt, de tény, hogy az orosz katonák által elkövetett erőszak után képes volt megnyitni magát a szerelem előtt. Egy halvaszülés és több vetélés után is világra hozott két lányt, és élete nagy csalódása, a nagypapámtól való elválása után is bizalmat tudott szavazni a férfiaknak, másodszor is megházasodott.

A rezilienciának több fajtája van, az élet kihívásaira több pozitív választ is adhatunk

Van úgy, hogy ellenállunk a bajnak, mint a víz az útjába kerülő köveknek: a bennünk lévő védőfaktorok, erőforrások, személyiségjegyek, útravalók egyvelege immunissá tesz a veszélyhelyzetekkel szemben. Máskor padlóra kerülünk ugyan, de felállunk, kilábalunk. Előfordul, hogy a kiutat az jelenti, ha képesek vagyunk megváltoztatni a külső körülményeket, és olyan is van – s talán ez a legnehezebb –, amikor átalakulunk, többek leszünk – manapság divatos szakszóval élve poszttraumás növekedésben van részünk. Hogy nagymamámra melyik volt jellemző, azt nem tudom, ahogy azt sem, miként hagytak benne nyomot a veszteségek és traumák, de abban biztos vagyok, hogy újra és újra képes volt bizalmat szavazni az életnek.

Mindez azért is jutott eszembe, mert ahogy ő, úgy én is másodszor készülök házasságot kötni.

Nem igazán vertem nagy dobra, amúgy is 11. éve vagyunk már együtt, végtére is nem változik semmi a papíron kívül – szoktam mondogatni a döntésünket firtató kérdésekre. A szertartás rendkívül szerény lesz, ahogy a vendégek száma is. Amikor lelkesen kérdezik, milyen lesz a ruhám, cipőm, hajam, sminkem, rövidre fogom, és gyorsan elhadarom, hogy a ruha semmiképp sem lesz fehér, a cipőm egy szimpla szandál lesz, amit máskor is hordhatok, a hajamat egy barátnőm fűzi egyszerű kontyba, a sminkemet is magam csinálom meg. A „nem nagy ügy” már-már jelszavammá vált, amit legszívesebben a homlokomra ragasztanék, amikor örömittasan érdeklődnek a logisztikai részletek és az érzéseim felől.