Hogyan rombolja a telefonozás a kapcsolatainkat, és miért csináljuk mégis?
Tudj meg mindent a phubbingról
30 évvel ezelőtt úgy jártam-keltem a világban, hogy könyv volt a kezemben. Aztán éveken át úgy vettem részt a családi életben, hogy közben a számítógép előtt ültem. Több évtizedes rutinom van a fél füllel figyelésben és a „kint is vagyok, bent is vagyok” stratégiában. Ezalatt professzionális szintre fejlesztettem azt, hogy úgy teszek, mintha figyelnék. Igazából általában figyelek is. Félig. Többen mondják rólam, szinte nem is érzékelik, hogy miközben velük vagyok is, nyomkodom a telefonom. De akkor sem kellene phubbingolnom egyfolytában. Ezt a jelenséget ugyanis így hívják. És nemcsak én csinálom, hanem te is. Tóth Flóra írása.
–
Nyomkodom, tehát vagyok
A phubbing (ejtés: fábbing) kifejezés a phone (telefon) és a snubbing (figyelmen kívül hagyás) szavak összetételéből jött létre. És – ugye – valóban ez történik,
miközben az ember kezében ott a telefon, nem tud teljes figyelmével odafordulni a másikhoz,
általában nem érzékeli a nüanszokat, nem figyel az esetleg fontos részletekre. Csak nagy vonalakban van meg neki, hogy mi történik. Közben viszont a telefon tele van olyan dolgokkal, amiről azt gondoljuk, szintén igényli a figyelmünket. Egyrészt ott van, hogy nagyon sokan folyamatosan kapjuk a munkahelyi értesítéseket (e-mail, üzenet, akármi), másrészt a hírek sem állnak le, sőt, folyamatosak az általunk követett tartalomgyártók tartalmai is. És közben a valóság tele van olyan helyzetekkel, amiknél kimondottan kényelmes csak fél füllel (és odafordulással) jelen lenni:
Csatlakozz a WMN-Tagsághoz!
Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.
Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat!
Szükségünk van a támogatásodra.
Megnézem a tagsági csomagokatvagy bejelentkezem
A kiemelt kép illusztráció, Forrás: Pexels/ cottonbro studio
Glow
Glow