Az ágy közös, de a párna nem? Pénzügyekről a párkapcsolatokban
Ha az ember fiatalon találja meg élete párját – amikor még kvázi senkinek sincs semmije –, többé-kevésbé természetes, hogy idővel közös lesz a lakás, az ágy és a kassza is. De mi a helyzet azokkal, akik a húszas éveik végén, harmincas éveik elején, vagy pláne több gyerekkel, mozaikcsaládosan találnak egymásra? Közös legyen-e a kassza vagy jobb, ha mindenki egyedül, a másiktól függetlenül kezeli a pénzügyeit? Z. Kocsis Blanka írása.
–
A házasság mint gazdasági közösségre lépés a legtöbb kultúrkörben évszázadokon át tartotta magát. Mára azonban – legalábbis a nyugati világ egy részében – mindez a múlté. Hiszen bár vannak még jövedelmi különbségek férfiak és nők között, még mindig feszül az üvegplafon, és még mindig eltérő a férfiak és a nők jellemző karrierútja, már nem szükségszerűen marad a kenyérkereső szerep kizárólag a férfira. Sőt, egyes társadalmi rétegekben vagy életszakaszokban könnyen előfordulhat, hogy a nő lesz a tőkeerős.
Az az enyém, amiért megdolgoztam?
Bevallom, imádok threadseket olvasni. Egyszerűen lenyűgözőnek találom, hogy azt a hamisítatlan kocsmahangulatot hozzák vissza az egyes beszélgetések, amik a kétezres évek elején egy bizonyos hírportál fórumain gyakran fordultak elő. Mindenki mondja a magáét, vélemények ütköznek, kendőzetlen parázs viták alakulnak ki, és egyes témák hetekig forognak közszájon.
Az egyik legérdekesebb beszélgetésfolyam a közös vagy külön kassza körül alakult ki. Egyesek szerint a közös kassza a valódi elköteleződést fejezi ki, mások szerint viszont a személyes határok és az önállóság megtartása múlik azok, hogy saját különvagyon, de legalább jól látható mértékű, szabadon elkölthető zsebpénz álljon rendelkezésre.
Az egyik kommentelő szerint a közös kassza nem más, mint a pénzügyi kontroll ártatlannak látszó eszköze: „A közös kassza a Nr1 választása azoknak, akik a másikat pénzügyileg pórázon kívánják tartani” – írja.
Bár teljesen más okokból, de Borbála szintén a külön kasszát preferálja:
„Összeköltözéstől természetes, hogy a vásárlásokat és számlákat, plusz nagyobb kiadásokat – szerelő, utazás stb. – közösen fizetjük, de mindenkinek van saját pénze. Amit én megkeresek, az az enyém, amit a párom megkeres, az az övé.
Nekünk ez vált be, és házassági szerződésünk is lesz, csak hogy végképp sokkoljak mindenkit.”
Nati véleménye szerint a külön kassza segít elkerülni a konfliktusokat, és döntési szabadságot ad az élet más területein is: „Ami közös, azt mind felezzük, akár hitel, kaja vagy a házzal, autóval kapcsolatos dolgok. A munkahelyem jelenleg havi 80 ezer Ft benzinpénzt igényel, azt nem tőle veszem el, hiszen én vállaltam így a dolgot. Amikor viszont megtetszett neki az új akkus fűnyíró, amivel én nem értettem egyet, megvette magának, saját döntése.”
Sokan vannak azonban, akik úgy gondolják, ha a közös az ágy, akkor a párna is. Zsolti úgy véli, ez nem is lehet másképp, hiszen a „közös kassza egy idő után egy szükséges lépés és sok házasság jól működik vele. Persze ehhez az kell, hogy ne egymás mellett éljétek a külön életeteket, hanem közös életetek, közös céljaitok legyenek.”
Ebben egy másik felhasználó is egyetértett, aki a második házassága során is hisz a közösben.
„Az előző házasságomban és a mostaniban is, összeköltözéstől kezdve közös kassza volt, illetve van. Együtt élünk, nincs te, nincs én, nincs enyém meg tiéd, mint az oviban.
Minden, ami van, a jó, a rossz, a sok, a kevés: közös. Nemcsak a milliók a bankszámlán, de a hitelek is. És pont. Az is mindegy, hogy mi kinek a nevén van. Nem adódhat olyan szitu, amiben lehúzna vagy lehúznám a párom.”
Nincs egységes recept, beszélgetni kell
Galambos Balázs mediátor, válási specialista úgy véli, nincs egyetemes recept, a pároknak egyénileg, sok-sok beszélgetés útján kell megtalálniuk a számukra ideális megoldást.
„A titok nyitja a nyílt, tiszta és tabumentes kommunikáció, valamint az idő, amit a felek egymás megismerésére, a nézőpontok felvázolására és a kölcsönös megértésre szánnak. Sokféle modell működőképes, de nem mindegyik válik be mindenkinek” – mondja, hozzátéve: mediátorként sok meglepő helyzettel kellett már szembenéznie, amelyek felfejtése után kiderült, hogy bár a felek látszólag konszenzuálisan jártak el az anyagiakat érintő kérdésekben, valójában a kimondatlan egyet nem értés miatt folyamatosan konfliktus feszült közöttük.
„Volt olyan eset a praxisomban, ahol a férj a válás során több évre visszamenőleg követelte a feleségtől a rezsi, a lakbér és különféle költségek felét, mert úgy érezte, ő megtérülés nélkül fektetett a kapcsolatba. A feleség pedig érthető módon nem akart fizetni, hiszen a férfival egyeztetve, közös döntésük nyomán koncentrált a karrier helyett az otthonteremtésre – mondja Galambos Balázs, aki azt is hangsúlyozza, a helyzet akkor válik igazán bonyolulttá, ha a felek válás után, gyerekekkel érkeznek egy új kapcsolatba. – Előfordul, hogy látszólag minden rózsásan alakul, de szép lassan kiderül, hogy az egyik vagy akár mindkét fél priorizálja a saját gyerekét a másik fél utódaival szemben. Ez pedig elkerülhetetlenül konfliktusokhoz vezet.”
Véleménye szerint a mozaikcsalád létrejöttéhez elengedhetetlen, hogy a felek egymás gyerekeit sajátjukként fogadják el, és érzelmi, valamint anyagi felelősséget is vállaljanak értük.
„Azt mondják, minden barátság alapja a pontos elszámolás. Szerintem emellett az is fontos, hogy egy szeretetkapcsolatban optimumok alapján tudjunk működni.
Vagyis mindegy, hogy milyen megállapodás szerint helyezzük le az pénzügyek alapjait, a lényeg az, hogy az minden érintett számára elfogadható legyen.
Mondhatjuk, hogy az 50–50 az igazságos felosztás, de ez csak akkor lehet ténylegesen méltányos, ha a felek legalább közel azonos helyzetben vannak, emellett a házimunkából és más feladatokból is közel azonos módon veszik ki a részüket. Abban az esetben viszont, ha az egyik fél keresete jóval elmarad a másik fél jövedelme mögött, vagy az egyik fél elsősorban a karrierjére, míg a másik főként az otthonteremtésre fókuszál, a fele-fele máris nem elfogadható megoldás.”
15 kérdés, amit érdemes átbeszélni összeköltözés előtt
Akár az első komoly kapcsolatban költözünk össze valakivel, akár hosszú idő után adjuk fel a gondosan felépített önállóságunkat, összebútorozás előtt számos kérdést kell feltennünk önmagunknak és a párunknak is. Ezek pedig nemcsak a lelki összekapcsolódáshoz, de az anyagi természetű konfliktusok elkerüléséhez is elengedhetetlenek – még akkor is, ha egy ilyen beszélgetést nehéz kezdeményezni, hiszen sok helyen a mai napig tabunak számít a pénz.
Ennek ellenére a téma nem megkerülhető, és minél tisztábban, transzparensebben beszélgetünk róla, annál egyszerűbb lesz lefektetni a mindkét fél számára komfortos közös működés kereteit.
Íme, néhány kérdés, amit érdemes átvenni:
- Mennyi a tényleges fizetésed?
- Milyen rendszeres havi kiadásaid vannak jelenleg?
- A közös otthon révén milyen további rendszeres havi kiadások fognak megjelenni a költségvetésben?
- Van-e hiteled? Ha igen, hányféle, milyen időtartamra szól és mekkora a havi törlesztőrészlet?
- Költekező vagy megtakarításszemléletű életmódot folytatsz?
- Van-e havi, negyedéves, éves pénzügyi terved? Mik a rövid és hosszú távú terveid, azokhoz mennyi pénz kell?
- Vannak-e megtakarításaid, illetve kössünk-e közösen bármilyen megtakarítási szerződést?
- Ki fogja menedzselni a pénzügyeket?
- Hogyan, milyen elv szerint osztjuk meg a költségeket?
- Milyen módon fogunk anyagi felelősséget vállalni a már meglévő gyerekekért és az esetlegesen később vállalt, közös gyerekekért? (Tervezünk-e egyáltalán közös gyereket?)
- Hogyan, milyen metódus mellett vagy eljárásrendben fogunk dönteni a nagyobb kiadásokról? (Egyáltalán, mi számít nagyobb kiadásnak?)
- Fontos-e számodra, hogy legyen külön is pénzed, amire nem látok rá, amihez nem férek hozzá?
- Milyen terved van a nyugdíjas évekre? Ahhoz mennyi pénz szükséges?
- Melyek azok a nem szükséges kiadások, amelyeket elengedhetetlennek érzel az életminőséged fenntartása érdekében? Mi az, ami nem feltétlenül észszerű, de akkor is kell ahhoz, hogy jól érezd magad a bőrödben és mi az, amit szükség esetén el tudnál engedni?
- Szeretnél-e házassági szerződést vagy házasságkötés hiányában valamely más írásos megállapodást az anyagiakról?
Utóbbi kérdésre Galambos Balázs mediátornak van válasza: „Házasságpárti ember vagyok, mégis vallom, hogy bölcs dolog házassági szerződéssel indítani egy kapcsolatot. Nem azért, mert arra kell készülni, hogy a szövetség valamikor felbomlik, hanem azért, mert a sok-sok közös év alatt bármi megtörténhet, és a rózsaszín napokban lehet felelős döntést hozni arról, mi a teendő, ha már ég a ház.”
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / J Studios