–

Cuccok helyett élmények

A fesztiválok növekvő vagy inkább atombiztos népszerűsége is jól illusztrálja, hogy a mai fiatalok számára mennyire fontosak az élmények. Az Y generációsok közül többen az élményeket a „cuccok” elé sorolják. Nemrég olvastam egy CNBC cikkben, hogy egy Y generációs igazgató, aki vezető amerikai cégek munkavállalói számára szervez élményközpontú programokat, azt nyilatkozta, hogy az amerikai millenniumi nemzedék nem autókra, tévékre vagy órákra költi a pénzét, hanem

inkább bérel egy motort, és körbejárja vele Vietnámot, vagy jó pár napot a szabadnapjai közül zenei fesztiválokon tombol, esetleg elmegy túrázni Machu Picchura.

Globalizált nemzedék

Mi sem mutatja jobban, hogy a nemzedékek mennyire kezdenek globálissá válni, hogy pont az egyik budapesti, akkor 26 éves volt munkatársam szintén egy bérelt motorral járta körbe Vietnámot, majd harmadmagával ezt néhány év múlva meg is ismételte egy Fülöp-szigeteki és egy lengyel munkatársával. Az Eventbrite cég egy 2014-es egy országos kutatásában 1980-1996 között születtetek pénzügyi szokásait vizsgálva kimutatta, hogy

az Y generációsok 72 százaléka jobban szeret élményekre költeni, mint materiális javakra.

Több mint 78 százalékuk, ha választani lehetne, akkor inkább élményekre vagy rendezvényekre költene, mint valamilyen konkrét fogyasztási cikkre. Ötvenöt százalék pedig úgy nyilatkozott, hogy jóval többet költenek élményekre, mint korábban, és nem is tervezik, hogy ezen változtassanak.

Amikor elharapódzik a páni félelem…

A német  szociológus, Gerhard Schulze már a kilencvenes években felismerve korszellemet megírta nagy hatású könyvét, mely már címében is sokat mondott: Élménytársadalom. Már akkor felismerte a szórakozás és az élmények árnyékában meghúzódó problémákat, ha így akár még a FOMO (angolul fear of missing out, vagyis a félelem attól, hogy kimaradnak valamiből) korai prófétájának is nevezhetjük.

„Ám az önfeledt szórakozás árnyékában ott ólálkodik a depresszió, a csalódottság, az elszigetelődés, a felhalmozott javak nem oldják meg a magány kínzó egzisztenciális problémáját, az ismétlődő élmények pedig egyre értéktelenebbé és unalmasabbakká válnak. A fogyasztói demokráciában élő posztmateriális menedzsertársadalom utópiája helyett pedig azt látjuk, hogy

a nagyvárosok központjait alkonyat után a mentális-, szociális- és metafizikai peremlét borítja el.

Noha korunk elvileg minden korábbi időszaknál jobban el van látva a mobilitás, az érvényesülés és a megélhetés eszközeivel, a közömbösség, a kiüresedettség és a civilizációs betegségek azt jelzik, hogy patologikus viszonyba léptünk a természettel, egymással és önmagunkkal” – elemzi a korszakalkotó könyvet Békés Márton .

Almási Kitti szerint az élményekre alapvetően szüksége van az embernek, de látva a növekvő tendenciát az élmények hajhászására, az élményfüggőségre is felhívta a figyelmet: „A modern embert nagyon nehéz lenyűgözni és élményt kínálni neki, miközben retteg az unalomtól, és fél egyedül, csendben maradni.

Az élményhajhászás függőséghez vezethet. (…) Nehéz a kiszállás, nehéz új utakat találni, hiszen ehhez először is mély és alapos önismeretre van szükség.

Az élmény, mint igény szinte már fontosabbá válik a fogyasztók számára, mint akár maga a termék.”

Z generáció: Élmény, méghozzá nonstop és mindenhez

 Az ipszilonok után következő „szupermost” generációnak is nevezett Z nemzedék számára az azonnali fogyasztás mellett a „fíling” és az élmény talán még inkább fontos, méghozzá nem is mindegy, mikor, hanem „most rögtön”: „Mert nekik minden csak egy két klikkelésre van, vagyis nagyon közel. Mindent rögtön megkaptak a neten, ha nem elégedettek, már szörfölnek is tovább. Vagyis, ha nem alakul ki bennük hűség egy márka iránt, akkor az online atyaúristen sem lesz képes őket marasztalni. Hozzászoktak, hogy ha nem tetszik valami, megveszik máshol, amit akarnak. Ha valami nem működik, egy percet sem várnak. Csak pár évvel idősebbek az Y generáció tagjai, ők nem gurulnak méregbe, ha egy ketyere elromlik a kezükben. A kamaszok viszont felrobbannak a dühtől” – magyarázza a Piac és a Profit. 

A mai kamaszok hozzászoktak az állandó élményhez, szórakozáshoz, ezért a munka és a tanulás során is ezt várják el, vagyis az élményalapú oktatás lenne számukra a kompatibilis.

A munkahelyi élmény ma már szinte mindegyik cég HR-stratégiájának fontos eleme.

Az újabb generációs szokásokra építő gyártók már élményekkel kínálják a termékeiket. Egy tinik körében népszerűé bizsukat gyártó cég, a Claire’s olyan applikációs projektet indított el, amelyen keresztül a fiatalok saját maguk tervezhetnek egyéni ajándékokat szeretteik számára, amelyet a cég le is gyárt nekik. Ezekre a tárgyakra aztán a közösségi médiában szavazni is lehet.

Mi a fontosabb, a barista sztorija vagy a kávé minősége?

Amikor 1992-ben Schulze megírta Élménytársadalom – a jelenkor kultúrszociológiája című könyvét, valószínűleg nem sejtette, hogy 25 évvel később újságok szalagcímeiben köszön vissza a téma, és vezető kutatóközpontokban vizsgálják majd tovább, hogy az egyre több szabadidővel és egyre nagyobb vásárlóerővel rendelkező fogyasztók milyen lehetőségeket választanak szabadidejük kellemesen eltöltésére. Ahogy a Forbesban is arról írnak,

többé már nem a legjobb árral vagy a legnagyobb választékkal érhető el, hogy a vásárlók hegy márkához hűségesek maradjanak, hanem pozitív és jelentőségteljes élményekkel.

Például, ha a barista nemcsak kitölti nekünk a kávét, hanem el is meséli, hogyan szedte a helyiekkel a kávét ecuadori tanulmányútján, majd elénekel nekünk egy ősi inka dallamsort is, amit kávépörkölés közben tanult. Az ügyfél-elégedettséget vizsgáló cég a Walker tanulmánya  szerint 2020-ra az ügyfélélmény teljesen felülírja még maga a termék és az ár fontosságát is.

Jeff Fromm generációs szakértő a Forbesban megjelent cikkében érzékelteti, hogy az új nemzedékeknek már nem elegendő csupán maga a termék, hanem tenni, emlékezni akarnak vele kapcsolatban, nem csak egyszerűen kifizetni az árát és hazavinni. Az új Lara Croft-játék promójával bemutatja, hogyan is lehet ezt megvalósítani: „Néhány játékot bemutató állomást felhúzni manapság már nagyon egyszerű, de egy olyan esemény megkreálásához, amelyre érdemes visszaemlékezni, már kreatív gondolkozásra van szükség.

Amikor minden vicces videó, poszt, reklám a vásárló figyelméért kiált, akkor valami igazán lenyűgöző élményt kell kitalálni ahhoz, hogy átmenjen az üzenetünk”.

Még ott is, ahol bizony vékonyabb a pénztárca…

Nálunk, ebben a régióban és természetesen Kelet-Közép-Európában, valamint a világ számos további pontján sokan nem engedhetjük meg azt, hogy ne vegyük figyelembe a termék minőségét és árát, hanem csak a mellé eladott élménytől engedjük elkápráztatni magunkat. Mi a helyzet az olyan társadalmakban, ahol még nem jóléti társadalmi körülmények között élnek, hanem egyszerre van jelen az  úgynevezett Schulze-i élménytársadalom és a szűkösség társadalma?

Meglepő, de dr. Kovács Dezső, az MTA tudományos munkatársa Az élménygazdaságig és tovább? című tanulmányában azt írja, hogy az élménycentrikus életfelfogás, az „élményvámpírság” ezekben a társadalmakban is terjed:  „A jelenség – ha nem is olyan kiterjedt mértékben, mint a jóléti társadalmakban, az átmeneti társadalmakban is megjelent. Ez is indokolja, hogy Kelet-Közép-Európában is érdemes vizsgálni, hogy melyek a felbukkanó élménygazdaság főbb jellegzetességei, milyen ágazatok, milyen karakterű élménykínálattal tudnak megjelenni, milyen társadalmi és gazdasági hatásokkal kell számolni”. A Jófogás és a GKI közös kutatásából kiderült, hogy a hazai Y generációnak alig marad pénze a havi számlák rendezése után, a szórakozásról mégsem hajlandó lemondani.

Bereczki Enikő ifjúsági- és generációs szakértő

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Maya Karkalicheva