–

Emlékszem, amikor 17 évvel ezelőtt Óbudára költöztem, az addigra már fél éve a kerületben (tőlem mindössze kétsaroknyira) élő barátnőm ezzel fogadott: higgyem el, olyan érzésem lesz jó darabig, mintha nyaralnék.

Igaza volt: fürdőztem az új környezetemben. Nemcsak a sétatávolságra lévő piac, vagy az óbudai kisvendéglők tettek boldoggá, de egyszerűen képtelen voltam betelni a ténnyel, hogy a Duna közelségében élhetek. Nem teljesen a partján persze, hanem pár utcával arrébb, a Bécsi úton, ám mégis elég közel ahhoz, hogy ne teljen úgy el nap, hogy ne látogatnék ki a vízhez.

Ifjúságom nyarai

Rengeteg emlékem kapcsolódik a Dunának ehhez a szakaszához. A nagymamám itt lakott a tőszomszédságában, amikor nála időztem kislány koromban, gyakran ültem ki az erkélyére, hogy színes szappanbuborékokat fújjak, hátha azok a légörvényeken keresztülbucskázva elérik a folyót. De sokszor mentünk ki a vízpartra is, ahonnan kis hajó vitt át a szemben lévő Margitszigetre. Egész délutánokat elüldögéltem a fedélzeten, miközben oda-vissza többször is megtette a hajó az utat. Néztem, ahogy fodrozódik a víz felszíne, a lágy hullámokon kergetőztek a napsugarak, a bőrömnek nyárszaga volt, és ahogy beszívtam az orromba a folyó bódító illatát, úgy éreztem, a vakáció soha sem fog véget érni, mindig ez a végtelen szabadság vesz majd körül, amit a Duna mellett érzek.

Papírhajón tovaeresztett bánatok

Később, amikor ideköltöztem, a gyerekeimmel is rendszeresen leballagtunk a folyóhoz. Ha a Duna volt a célja a sétánknak, sohasem kérdeztek vissza, hogy mit fogunk csinálni, hiszen mindig volt számtalan programra lehetőség: versenyeztünk, ki tudja a legmesszebb hajítani a kavicsot a vízben, kacsákat etettünk, ha az időjárás engedte, térdig gázoltunk a folyóba, papírhajókat hajtogattunk otthon, majd vízre eresztettük őket, és aztán azon lamentáltunk, vajon meddig fognak a kis bárkáink eljutni, és milyen kalandokban lesz részük az út során.

De egyedül is gyakran lejárok a partra.

Nem tudom, mi az oka, de mágikus, vagy ha úgy tetszik, spirituális ereje van annak a méltóságteljesen mozgó víztömegnek.

Ha nagyon összetorlódnak a gondolataim, ha megoldhatatlannak tűnő gondok nyomják a vállamat, jólesik kikapcsolódni a folyó mellett. Csak ülök, és hagyom, hogy a víz látványa kimossa belőlem a problémákat. A Duna gigantikus folyama mellett a legtöbb ügyes-bajos dolgom eltörpül, kis idő elteltével már cseppet sem számítanak. Beleengedem a vízbe a nehézségeimet, és azok vagy lesüllyednek a víz mélyére, hogy gömbölyűre kopjanak, mint a kavicsok, vagy felfekszenek a vízfelszínre, és lecsorognak egészen a tengerig, ne is lássam őket.

Az évszakok változása

A Duna ráadásul minden évszakban más oldalát mutatja, más hangulatot sugároz, így sohasem unalmas. Télen acélkékre színezi a fagy, a felszíne összefolyik a világ szürkeségével, ha nem úsznának a tetején jégtáblák, talán nem is lehetne tudni, hol ér véget a víz, és hol kezdődik az égbolt. Tavasszal aztán megmutatja Janus-arcát a folyó, hol pajkosan hívogat, gyere, ünnepeld vele együtt a kikelet eljöttét, hol az erejére emlékeztet, amikor kilép a medréből. Nyáron ragyogó és játékos, miközben mozgásra csábít: átúszhatod, keresztül-kasul evezhetsz rajta SUP-pal vagy csónakon, városnéző hajózásra indulhatsz, végigtekerhetsz bringán a partja mentén, vagy futhatsz mellette, leelőzve a hajókat. Ősszel viszont melankolikus lesz, álmosan hömpölyög, mint aki már a téli álomra készül. 

Veszélyezteti-e a kisbaba vagy a magzat egészségét a macska? – mindent a toxoplazmózisról

WMN Life – 2024. július 23. – DD

Folyó mellett élni egészséges

Hogy folyó mellett jó élni, azt nem csak az én szubjektív megélésem támasztja alá, de számos kutatás is. Egy új-zélandi vizsgálat megállapította, hogy

ha a természet közelében élünk (azaz rendszeresen fürdőztethetjük a szemünket zöld és kék környezetben), akkor az jótékony, egyben nyugtató hatással van a lelkiállapotunkra, és javítja a stressztűrő képességünket is.

Ennek részben az is az oka, hogy a víz (vagy erdő) közelsége több mozgásra sarkall. Persze, hiszen ki akarna álló nap a szobában kuporogni, ha ott van a vízpart karnyújtásnyira? A folyó másokat is odavonz, így társas interakciókra is több lehetőség adódik. Hogy a természet közelsége milyen jó hatással van a testi, lelki egészségünkre, és meghosszabbítja a várható élettartamunkat, azt számos vizsgálat alátámasztja. Ami viszont izgalmas eredmény: ezek a pozitívumok a szociális és anyagi háttértől függetlenek, azaz a víz – kis túlzással, de – ilyen szempontból el tudja mosni a társadalom különböző rétegei közötti eltéréseket. A Duna, végtére is, mindannyiunké.

Kiemelt kép: Metrodom River 

A cikk megjelenését a Metrodom River támogatta.

Fiala Borcsa