Óvjuk és védjük a tiszavirágzást, hogy még sokáig gyönyörködhessünk a rajzásban!

–

A tiszavirág, latin nevén a Palingenia longicauda az egyik legkülönlegesebb faj, amelyet ismerek

Három évet tölt a víz kéklő mélységében lárvaként az iszapba fúródva, nagy lakomákat tartva, hogy majd egy kellemesen meleg, kora nyári naplementében belekóstoljon a földi létbe is, és pár óra elteltével örök nyugalomra térve hulljon alá. Vissza a vízbe, amely bölcsője volt, s sírja is lesz. Kibújik, hogy varázslatos násztánca közben szerelmet találjon, de legfőképpen gondoskodjon a folytonosságról, majd jól végezve dolgát teste visszatérjen az örök körforgásba halak és madarak táplálékaként.

Talán már értitek, miért használjuk a mulandó, rövid élettartamú dolgokra a tiszavirág- vagy kérészéletű jelzőt. Nem mondanám, hogy babakoromban a cumizás nálam olyan nagyon tiszavirág-életű lett volna, de a leszokásom egyértelműen a jelenséghez köthető. Épp csodaszép rajzást jósoltak kora estére a Hármas-Körös folyó gyomaendrődi szakaszán, és a családdal útra keltünk, hogy megnézzük. Az autó szélvédőjére több száz kérész tapadt fel repülés közben, így inkább oldalra álltunk, én meg vagy nagyon magyaráztam valamit, vagy megijedtem a hosszú testű fura lényektől, és talán hisztiztem is e miatt a találkozás miatt, aminek az lett a vége, hogy a hőn szeretett cumit elvitte a víz. Csak merem remélni, hogy a halak nem fanyalodtak rá, és nem kaptak műanyagmérgezést tőle.

Folyamatos körforgásban

A látványos rajzás három szakaszra bontható: a szemfüles természetjárók egy felgördülő függönyként értelmezhetik az előrajzáskor, vagyis az első napokban táncoló néhány száz rovart. Ők a hírnökei az elképesztő bemutatónak, hiszen a java csak ezután jön. Főrajzáskor – napnyugta előtt nem sokkal – milliós tömegekben járják násztáncukat a kérészek. Előbb a hímek lépnek színre, előkészítik a terepet, majd az aktus után el is pusztulnak. A nőstények folyásiránnyal szemben repülnek, hogy több ezer petéjüket nagyjából azon a mederszakaszon tehessék le, ahol ők is kifejlődtek. A petéket a súlyuk lehúzza a mélybe, ahol a kikelés után a lárvák befúrják magukat az agyagos, iszapos partfalba.

A következő három évben ebben az U alakú járatban húzódnak meg, ahol nem lazsálnak: kopoltyúlemezeikkel észrevétlenül tisztítják meg a vizet a szerves törmeléktől, algáktól és baktériumoktól egyaránt.

Fontos részei tehát a víz ökoszisztémájának, de nemcsak dolgos életvitelükből adódóan, hanem mert a nagyétkű halak, vadkacsák, békák és más élőlények is fenséges csemegeként tekintenek rájuk.

Ez a nagy termetű kérész tökéletlen fejlődésen megy keresztül, ami annyit tesz, hogy a petékből lárva fejlődik, és a bábállapot kihagyásával egyből (körülbelül három év múlva…) szárnyas rovarrá alakul. Kifejlett egyedként nyolc–tizenkét centiméter hosszú, ennek legnagyobb részét a potroha végén található, egyensúlyozásban segédkező páros nyúlvány alkotja. Páros szárnyuk fesztávolsága eléri a hat-hét centimétert.

Szájszerve visszamaradott, kifejlett állapotban már nem vesztegeti idejét a táplálkozással. Elhullott maradványaik fölött a környék lakói hatalmas tort ülnek, előszeretettel lakmározzák a rovartetemeket.

A körforgás pedig kezdődik elölről…

A tiszavirág bolygónk egyik legősibb és máig fennmaradt kérészfaja, s egyúttal ma már az egyik legveszélyeztetettebb is

Négy évszázaddal ezelőtt még Európa-szerte elterjedt volt, a középszakasz-jellegű folyókon közönségesnek számított: Magyarország mellett a környező országokban szinte kivétel nélkül jelen volt, de többek között Németországban, Hollandiában vagy Csehországban is ismert fajnak számított.

Majd jött az ember, beleavatkozott a természet rendjébe, ez a védtelen ízeltlábú pedig elterjedési területének legalább 95 százalékáról eltűnt. A folyószabályozásokkal, illetve a mederátalakításokkal és a partvédelmi művek építésével jelentős mértékben csökkent a faj klasszikus élőhelyének számító szakadópartok (a folyókanyarulatok külső ívén lévő szakasz) száma. Az állomány megfogyatkozásában az emberi mohóság is szerepet játszott: a horgászok gyakran csalinak gyűjtötték össze őket. Ma már az elhullott tetemek összeszedése is tilos.

Továbbá kisebb mértékben a különböző szennyezések is szerepet játszhattak a faj hirtelen eltűnésében, és játszanak most is a populáció folyamatos csökkenésében. A vizek szennyezettsége, a kémiai rovarirtó szerek vagy a folyó menti műutakon és hidakon felsejlő fényszennyezés is veszélyes a kérészekre. Utóbbi azért, mert érzékelik a polarizált fényt, amely támpont nekik a petézésre alkalmas vízfelületek megtalálásához. Az autóutak hasonló visszatükröződése rendkívül megtévesztő számukra.

Igazi hungarikum

Jelentős állományai napjainkra már csak a Tiszában és mellékágain, illetve a Rába vidékén ismertek, ezért 2020 májusában a tiszavirágzás felkerült a hungarikumok listájára.

Szerencsés vagyok, hogy szülővárosom folyója épp a Tiszát táplálja, így már több ízben is szemtanúja lehettem a páratlan látványnak.

Olyan kis eldugott ékszerdoboz a gyomaendrődi Hármas-Körös-rész, hogy annak idején még David Attenborough is nálunk forgatta a tiszavirágról szóló részt készülő filmjéhez. Sok-sok kamerával, stábbal, meg egy helyi idegenvezetővel, többnyire titokban, ahogy kell.

A természetvédők bizakodnak abban, hogy a kitüntetéssel és a folyamatos nemzetközi érdeklődéssel együtt jár majd a fokozottabb védelem kialakítása is. Ha ugyanis nem történnek érdemi segítő (!) beavatkozások, valószínűsíthető az állomány összeomlása, különösen a légi úton történő kémiai szúnyogirtás felelőtlen használata miatt. A faj fennmaradásában tehát Magyarországnak óriási felelőssége van, és csak bízni tudok benne, hogy ezt azok is tudják, akik ebben a kérdésben tehetnek valamit.

Szolgálati közlemény! Ha az idén nem szeretnél lemaradni a virágzásról, akkor jó hírem van: még nem történt meg, cserébe bármikor elindulhat a rajzás. Szóval járj nyitott szemmel az említett partszakaszokon az említett napszakban, de kérlek, szemlélődés közben vigyázz a természet csodáira!

Deli Csenge

Kiemelt kép: Sallai Zoltán