„Dolgos, szorgalmas ember, bár azt szereti, ha az van, amit ő akar”

– jellemezte a kétezres évek végén János nevű élettársát Mária a Békés Megyei Hírportálnak. A lap azután közölt helyszíni riportot a Békés városának külterületén lévő Malomasszonykertből, hogy a nő idős párja, Miskolczi János és a szomszédok között kisebb háború alakult ki. A konfliktus arra is érdemesnek találtatott, hogy a Mónika show-ban foglalkozzanak vele. János szerint szomszédasszonya mérgezte az ő állatait, a szomszédok szerint János állatai sáskahadként pusztították el a környező kerteket. Szerintük ezzel az emberrel egyszerűen nem lehetett együtt élni. Egyiküknek egyszer állítólag azt mondta: „Te rohadt ringyó, téged nemcsak megverlek, mint Megyerit, hanem agyon is verlek!” 

A pár évvel később, a 2010-es évek közepén elhunyt Miskolczi János neve a szomszédokkal folytatott háborúzás előtt 1991-ben került elő utoljára. Piti lopásokért vették elő, miután az osztrák rendőrök elfogták Ausztriában. A Kurír akkor egyszerűen csak „exszatírnak” nevezte a férfit. Innentől egészen a hetvenes évekig kell visszalapozni az újságokban, hogy találkozzunk ennek az embernek a nevével. Miskolczi Jánost akkoriban még „csabai szatírként” emlegették, miután öt és fél év leforgása alatt csaknem ötven, magányosan haladó nőt támadott meg és fojtogatott, majd megerőszakolta, vagy megpróbálta megerőszakolni őket.

Az ötvenes szám döbbenetes, a látenciát megsaccolni sem lehet. 

Álarcos fantom női biciklin

Első ismert bűncselekményét 1973. január 4-én követte el a Békéscsaba–Gyula-vasútvonal egyik megállóhelyének kivilágítatlan részén. Egy 25 éves nőt támadott meg, aki a közeli tanyára tartott. A sértettet a földre rántotta, és úgy megütötte, hogy a nő elájult, és ezalatt megerőszakolta. Mivel a fagyos talajon nem maradtak lábnyomok, a helyszíni szemlén még azt sem tudták megsaccolni, merre menekülhetett az ismeretlen. Arra azonban nem számítottak a rendőrségnél, hogy attól a naptól kezdve éveken át egy fantomot fognak hajtani szó szerint árkon-bokron, hegyen, völgyön, vízen át, néha valóságos kabaréba illő momentumokkal tarkítva.

Az álarcos férfi következő áldozata egy 15 éves kislány volt. Bár a sorozat-bűncselekmények létezésének beismerésével a rendszer ekkor hadilábon állt (lásd a pár évvel korábban, a szomszédos Jász-Nagykun-Szolnok megyében évekig büntetlenül tevékenykedő sorozatgyilkos, a martfűi rémként nevezett Kovács Péter ügyét),

az egyre több hasonló eset után nyilvánvaló volt, hogy egy elkövetőt kell keresni. Olyat, aki egyre durvább, és aki a megtámadott nőkön lévő fojtási-ütési nyomok alapján egyszer meg is ölheti aktuális áldozatát, ha esetleg lelepleződik előtte.

A sötétedés után vadászó fantom 1976. február közepéig harminc erőszakos nemi közösülést, annak kísérletét, vagy olyan támadást követett el, amellyel legalább garázdaságot valósított meg. Női kerékpárokon közlekedett, és még a biciklin ülve megragadta áldozatai nyakát, és olyan fojtási módszert alkalmazott, amely átmenetileg eszméletvesztést okozott. A nőket az úttesttől távolabb, rejtett helyre vonszolta, egy tőrt szegezett a nyakukhoz, és azzal fenyegetőzött, hogy megöli őket.

Kaotikus nyomozás

A magányosra, azon belül fiatalra és idősebbre egyaránt vadászó tettes támadásainak híre gyorsan terjedt. A nyomozást ráadásul rendkívül megnehezítette, hogy az álarcos alak hol itt, hol ott bukkant fel. A nyomozó hatóság eleinte a Békéscsaba–Gyula–Sarkad-vasútvonal térségébe szervezett figyelőszolgálatot, de az elkövető egyre jobban felbátorodott, és nemcsak erőszakosságban, de földrajzilag is egyre messzebbre ment. Követett el támadásokat Jász-Nagykun-Szolnok (például Martfű környékén) és Csongrád megyében is. Ekkora területek ellenőrzésére nem volt elég erőforrása a rendőrségnek, ráadásul a megyei főkapitányságok közötti együttműködés is akadozott. A tettes többször is kicsúszott a rendőrök kezei közül. Előfordult, hogy biciklivel menekült az igazoltatás elől, a két járőr pedig autóval hajtott utána, de mivel nem tudták rendesen megvilágítani a bozótost, a rejtélyes alak felszívódott. (Ennél a balul sikerült üldözésnél az is problémát okozott, hogy a két rendőrnek egy rádiója volt, ezért nem tudtak szétválni.)

A nyomozás során aztán elkezdték ellenőrizni az összes kivilágítatlan kerékpárost, de ezzel a módszerrel az volt a baj, hogy sokan egyszerűen csak azért menekültek az igazoltatás elől, mert már volt bennük alkohol.

A felbátorodott erőszakoló közben tovább szórakozott a rendőrséggel. Olyan is előfordult, hogy megállt a közelükben a biciklivel, majd, amikor az összes gépkocsis járőr őt kereste, nem messze onnan megpróbált megerőszakolni egy nőt. „Három megye zsaruja nyomozott utána. A rendőrök egymást állították elő, ezért állománygyűlésen bemutatták őket a többieknek. Utána már könnyebb volt” – jegyezte meg nem minden kritika nélkül a káosz uralta nyomozással kapcsolatban egy nyugalmazott rendőr. 

„Engem úgysem lehet elfogni”

A fantomot legtöbbször az ellenállás sem törte meg. Egyszer az erdőből kiugorva támadt rá egy 16 éves lányra, akit a nyakánál fogva vonszolt a búzatáblába. A lány a keze ügyében lévő üveggel akkorát vágott a fejére, hogy leesett az álcázásra rendszeresített szőke parókája, az erőszak mégis megtörtént. A bőrkesztyűt viselő férfi nem csak szabadban lendült akcióba, többször lakásokban alvó nőkre is lecsapott. Volt, hogy egy éjjeliőr feleségének a hálószobájába hatolt be, az alvó nő szemébe világított zseblámpájával, megerőszakolta, majd köddé vált. Közben még bátrabb és még vadabb lett. „Az egyiknél (sértett nő – a szerk.) lévő csirke nyakát késével elvágta, hogy áldozatát még jobban megrémissze. Volt, akit olyan erővel ütött le, hogy súlyos csigolyasérülést szenvedett. Szeptember 5-én csak egy hajszálon múlt elfogása, de szinte ördögi szerencsével ismét egérutat nyert. Sikereivel most már dicsekedett is. Legközelebbi áldozatának – egy kislánynak – már azt mondta, hogy tegyen nyugodtan feljelentést, őt úgysem tudják soha elfogni” – harsogta az idő tájt a megyei lap. 

Az elkövető: csöndes családapa három kislánnyal

Hiába volt személyleírás (magas, valószínűleg kopasz férfi), és hiába hagyott a menekülések közben sok bűnjelet maga után, a tettesnek mindig sikerült egérutat nyernie. Egészen 1978 közepéig. A nyomozók lakossági bejelentés alapján jutottak el egy Miskolczi János nevű békéscsabai férfihoz, aki korábban többször is mutogatta magát a strandon. Ez az ember ahhoz ugyan túl idős volt, hogy gyanúsított legyen, de a fiára, ifj. Miskolczi Jánosra ráillett a személyleírás.

Először azonban átcsúszott a rostán, miután egy márciusi támadás idejére a saját felesége azt vallotta, hogy férje a bűncselekmény napjának délutánjától másnapig, a nyomozó érkezéséig, ki sem mozdult a házból.

Ezt az alibit kénytelenek voltak elfogadni, de állítólag rajta tartották a szemüket a látszólag csendes, nyugodt családi életet élő Miskolczin, akinek három kislánya volt. Ennek a fokozott rendőri figyelemnek azonban némileg ellentmond az a tény, hogy a férfi ezután, még júliusban is elkövetett egy támadást. Többeknek feltűnt, hogy gyakran viselt bőrkesztyűt. Több mint húsz munkahelye volt korábban, de viszonylag szerény keresetéhez képest elég nagy lábon élt. Ekkor éppen a Tiszamenti Regionális Vízmű gyulai kirendeltségén dolgozott diszpécserként. Büntetve még nem volt ugyan, de egy rakás betöréses lopásról derült ki, hogy azokat ő követte el.

Júliusban aztán eljött az idő. A rendőrök taktikája az volt, hogy ezen piti ügyek miatt viszik be, hogy aztán megtörjék, és „ráborítsák az asztalt”. Nem volt könnyű, mert magabiztosan, meggyőzően viselkedett, és nyugodtan érvelt. Aztán állítólag egy látszólag nem is olyan lényeges ponton megtört: elmondták neki, hogy a rendőrségi kutyák azonosították a szagát a helyszíneken talált egyes tárgyakon, és mivel neki is volt kutyája, hitt a megbízhatóságukban. 

Beismerő vallomás

Bár több tárgyi bizonyíték is amellett szólt, hogy ő a keresett személy, a beismerő vallomás után már kétség sem férhetett ahhoz, hogy a magyar kriminalisztika történetének egyik legrémesebb szexuális bűnözőjét Miskolczi Jánosnak hívják. „Uraim, egy szó mint száz, én vagyok a fojtogató!” – jelentette ki tömören és lényegre törően a gyanúsított, aki először a jóval kisebb horderejű betörési ügyeiről kezdett beszélni. Állítása szerint csak a családjának akart jobb életet teremteni. 1970-ben aztán tüdőbeteg lett, ami felfokozott nemi vágyat okozott nála. Mivel a felesége ezzel nem tudott mit kezdeni, más nőket vett célba. Az igazságügyi orvos szakértő a tüdőbetegség ilyen „mellékhatásait” persze kizártnak tartotta.

A történetből annyi bizonyult igaznak, hogy Miskolczinak nyolc évvel korábban mellhártyagyulladása volt.

A lopással, rablással társuló szexuális bűncselekményeken is igyekezett finomítani: „Nem fojtogattam a nőket, csak átfogtam nyakukat, ők maguktól engedtek kérésemnek. […] Nem féltem, hogy megfulladnak, mert úgy adagoltam nekik a levegőt, mint műtét közben a lélegeztetőgép” – vallotta. Egy 1977 nyarán történt bravúros „köddé válására” emlékezett a legszívesebben. Éppen Szarvason járt, amikor egy rendőr elől menekülve az arborétum területén gyorsan levetkőzött, átúszta a Körös holtágát, majd vizes alsónadrágban és munkáskabátban igyekezett elrejtett motorjához, hogy azzal iszkoljon el. 

Szakvélemény

Az igazságügyi pszichológus és elmeszakértő szerint ifj. Miskolczi János pszichopata személyiség volt, de elmebetegségben, tudatzavarban nem szenvedett. Vagyis büntethető. A nyomozás során 125-rendbeli bűncselekmény elkövetését sikerült bizonyítani. Miskolczival szemben a Békéscsabai Városi Ügyészség 27-rendbeli erőszakos nemi közösülés, 20-rendbeli erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérlete, 3-rendbeli súlyos testi sértés, 16-rendbeli jogtalan behatolás útján elkövetett lopás, 12-rendbeli lopás, 16-rendbeli éjjel, erőszakkal elkövetett magánlaksértés, és 21-rendbeli egyéb bűntett elkövetése miatt emelt vádat. A sorozatos lopások és betörések idején több mint 200 ezer forintot vitt el (a hetvenes években!).

Az első fokon eljáró megyei bíróság mintegy 130 tanút hallgatott ki.

A női sértettek esetében erkölcsi okokból zárt tárgyalást rendeltek el. 

Bűnbánat?

Miskolczi János az utolsó szó jogán beismerte tetteit, és azt mondta, megbánta őket. A korabeli tudósítások szerint a könnyei is kicsordultak. A Békéscsabai Városi Bíróság a vádlottat 12 év szabadságvesztésre ítélte, 10 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, és 20 ezer forint értékű vagyonelkobzást is elrendelt. A szabadságvesztést a legsúlyosabb büntetés-végrehajtási fokozatban, fegyházban kellett letöltenie, és az elítéltet feltételesen sem lehetett szabadlábra bocsátani. Ő és védője enyhítésért fellebbezett, az ügyész tudomásul vette az ítéletet, amellyel kapcsolatban további információt nem találtam, de minden bizonnyal maradt a 12 év. Amíg börtönben volt, a felesége elhagyta, gyerekei elfordultak tőle. Szabadulása után házassági hirdetéseket adott fel, és talált is valakit, akihez odaköltözhetett. Ez a nő azonban elzavarta. Ekkor 1991-et írunk, de mint a cikk bevezetőjében említettem, később talált magának valakit, a személyiségét egy visszafogott, de találó mondatban összefoglaló Mária személyében. 

A nyilvánosság nélkül nem ment volna

A rendőrség már a nyomozás lezárulta után köszönetet mondott „a Viharsarok népének” a hasznos információkért. Hogy a nyilvánosság bevonása nélkül mikor sikerült volna megtalálni a nők körében túlzás nélkül valóságos rémületet okozó szexuális bűnözőt, azt nehéz megmondani, de egészen biztos, hogy a korszak egyetlen bűnügyi műsora, a rendkívül népszerű Kék fény sokat segített azzal, hogy évekkel korábban felhívta a lakosság figyelmét az ismeretlen fantomra. Megtehették volna ezt a szerkesztők korábban is, de erről nyilvánvalóan nem ők döntöttek, az utasítás feljebbről jött. 

„Gyöngéd voltam, kellemes perceket is szereztem”

„A túlfűtöttségemet kezdetben megpróbáltam barátnőknél levezetni, de sok kudarc ért, mert a nők gyakran átvertek. Például volt olyan esetem, amikor egy órát vártam az illető hölgyre, de nem jött.

Ekkor mérgesen hazamentem, az öltöny helyett pufajkát vettem fel, és a motorkerékpárommal elindultam vadászni… ami viszont eredményes volt.

Igaz, hogy amikor áldozataimat megtámadtam, gyakran megfélemlítettem őket, de a szexuális kapcsolatok alatt a partnereimmel gyöngéd voltam, és meggyőződésem, hogy egyeseknek kellemes perceket is szereztem” – nyilatkozta elfogása után Miskolczi a Kék fényben. Előtte fésűt kért az egyik riportertől, hogy jobban mutasson a képernyőn. 

(A történet megírásához a Belügyi Szemlében 1979-ben megjelent A békéscsabai szatír című esettanulmányt, valamint a Magyar Rendőrben, a Szabad Földben és a Békés Megyei Népújságban megjelent korabeli cikkeket használtam fel forrásként.)

Kiemelt kép: Magyar Rendőr 1978 / Geleta Pál

Dulai Péter