Az extrém hosszútávfutás nem újdonság Hoffman számára

Jennifer E. Hoffman a Harvardon töltött évei alatt kezdett el rendszeresen futni, amikor még egyetemista volt. Később egy ösztöndíjas diákja bátorítására úgy döntött, nekivág első maratonjának. Kezdetben együtt edzettek, hogy lefussák a Philadelphia Marathont. A kezdeti rutintalanságra egy blogbejegyzésében így emlékezett vissza: „Közel sem edzettünk eleget, nem volt elég a vazelin, nem volt elég az étel… vittünk magunkkal csokis energiazselét, de olyan rossz volt, hogy a tizennyolcadik mérföldig nem ettünk semmit, akkor meg már eléggé ki voltunk merülve.”

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Jenny Hoffman (@runjennyrunusa) által megosztott bejegyzés

Az azóta eltelt évek alatt Hoffman nemcsak a futásban fejlődött, de megtanult tervezni is. „Mindig is érdekeltek a hosszabb távok – írta.

– Nem vagyok különösebben gyors vagy tehetséges, de makacs vagyok, és keményen dolgozom.”

Vállalásai a maratonokról az 50 mérföldes és a 24 órás versenyekig nőttek. A kétezres években, ahogy már említettük, blogolni kezdett. Itt tette közzé az önéletrajzát, amelynek egyaránt része az, hogy 1999-ben magna cum laude minősítéssel diplomázott a Harvardon, és fizikából doktorált a Berkeley-i Kaliforniai Egyetemen, valamint az is, hogy milyen versenylistát pipált ki az 1998–2011 közötti években.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Jenny Hoffman (@runjennyrunusa) által megosztott bejegyzés

Blogbejegyzései részletes képet festenek ezekről a versenyekről

Megtudhatjuk belőlük, hogy például 2004-ben lefutotta az első ultramaratonját, és kifejezetten örült a főtt krumplinak a táv során felállított segélyállomásokon. Ugyanebben az évben teljesítette a Superior Trail 100-at (101 mérföldet 28 óra 31 perc és 51 másodperc alatt tett meg, és a női versenyzők leggyorsabbjaként ért célba), de részt vett az Across the Years (december 31. – január 1. közti) 24 órás versenyen is, amelynek során 126,7 mérföldet futott.

Aztán 2014-ben megnyerte az országos bajnoki címet a 24 órás futáson, valamivel több mint 127 mérföldet teljesítve.

De mindez nem volt elég Hoffmannak: 2019-ben a transzkontinentális futás iránt kezdett érdeklődni.

A női transzkontinentális futás Guinness-világrekordját Sandra Villines állította fel 2017-ben: ő 55 nap, 16 óra és 23 perc alatt futott el San Franciscótól New Yorkig.

Hoffman először 2019-ben tett kísérletet Villines rekordjának megdöntésére. A futásomat a hála vezérli, amelyet a táj szépségéért és a szabadságért érzek, amit ez az ország biztosít ahhoz, hogy nagyot álmodjunk, keményen dolgozzunk és elérjük céljainkat” – mondta akkor.

Hoffman 42 napon át futott, átlagosan napi 61 mérföldet megtéve, és San Franciscótól egészen Ohióig jutott. Cleveland közelében azonban a térde megsérült, így hiába futott már le 2560 mérföldet, és hiába volt hátra már csak 450, fel kellett adnia a küzdelmet.

„Ez egy nagy, merész cél volt – nyilatkozta a kísérlet után. – Megpróbáltam és elbuktam.”

2022-ben egy második kísérletbe kezdett, amely azonban egy combhajlítóizom-szakadás miatt még azelőtt véget ért, hogy elkezdődött volna.

Ezért aztán újra megpróbálta

2023. szeptember 16-án Hoffman elindult San Franciscóból. Az első nap 65 mérföldet tett meg, majd a következő hetekben nagyjából ugyanilyen tempóban folytatta. Hajnali három és négy óra között kelt, a csapatával pedig, akik élelemmel és itallal látták el, három mérföldenként találkozott az út során. Útját folyamatosan közvetítette, a kilométerek száma mellett az elégetett kalóriák mennyisége is jelentős volt. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Jenny Hoffman (@runjennyrunusa) által megosztott bejegyzés

A rekordkísérlet során egy átlagos napon egy turmixot, egy banánt, két tojásos szendvicset, három krémsajtos bagelt, két muffint, két brownie-t, négy sütit, négy kekszet, majd vacsorára hat tojást és egy salátát evett.

Hoffman legtöbbször autópályák és mezőgazdasági utak mentén futott, de átszelte a coloradói hegyeket is. Kedves emléke, hogy egy utah-i cementgyár mellett megajándékozták egy burritóval. Kiemelte, hogy a 2019-es próbálkozása óta sokkal jobban megbecsüli „az ország sokszínűségét”, toleránsabbá és empatikusabbá is tette őt a kísérlet. 

Arra a kérdésre, hogy mit remél, mit ad majd az embereknek a rekordkísérlete, azt mondta: „Remélem, azáltal, hogy felálltam a kudarcokból is, inspirációt jelentek néhány ember számára, hogy megvalósítsák valamely merész álmukat, még ha az egészen más jellegű is, mint az enyém volt.”

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Facebook / Run, Jenny, Run 

Mózes Zsófi