Nyugi, senki sem lesz baltás gyilkos a metálzenétől – Így hatnak ránk a zenei műfajok

–

Megnyugtató zúzós zene?!?!

Mióta az eszemet tudom, lelkes zenefogyasztó vagyok, állítólag penge a hallásom is, akár egyszeri hallás után is megjegyzek dallamokat. Imádok énekelni, és időnként úgy tenni, mintha az életem egy musical lenne. Ezt persze otthonról is hoztam, mindig szólt valami zene nálunk, sőt, a testvéreim játszanak is hangszeren, szóval gyerekkoromban gyakran volt nálunk zenebonálás.

Odahaza anno a táncdalok, a régi klasszikusok, operák, operettek, musicalek mentek minden mennyiségben, de ezeken kívül is egészen eklektikus volt a repertoár. Szécsi Pált és LGT-t ugyanúgy álmomból felkeltve tudtam énekelni oda és vissza, mint a The Doors dalait.

Nem csoda hát, hogy végül egy gitároshoz mentem feleségül. Persze túl könnyű lett volna, ha azonos zenei ízléssel rendelkezünk, úgyhogy valami nehezítés mindenképpen kellett. A férjem ugyanis a free jazztől kezdve a marokkói népzenén és kortárs műveken át a popzenéig elég széles spektrumon mozog, nemcsak mint zenész, de mint zenefogyasztó is.

Aztán van egy fiunk is, aki egy éve aktívan elkezdett dobolni, és már Guns ’N Roses-os pólóban csépeli a Paradise City ikonikus groove-jait. Stromae és a The Roots mellett Maneskin-dalokat énekel teli torokból naphosszat. Ez persze a húga repertoárjára is kihat, ami szerintem őrült menő. Imádom, hogy ilyen nyitottak. De azért felmerült bennem, hogy az úgynevezett „zúzós zene” nem lehet-e hosszú távon megterhelő, mondjuk, a gyerekeknek.

Én egy idő után kikészülök, ha túlságosan intenzív zene megy a háttérben. Most például épp költözésben vagyunk, és amikor

a férjem berakott valami zúzós zenét, egy idő után azt hittem, felrobban az agyam. Pedig neki ez tökéletes volt háttérzenének. Én ehhez képest ABBA-t teszek be, ha egyedül vagyok otthon, vagy a jó kis hippi zenelistámat egyenesen a hatvanas-hetvenes évekből.

Más bolygóról jöhetek, mint nálunk a fiúk, mert a kisfiam például azt mondja, hogy őt megnyugtatja az üvöltős zene. Na, hát ezt meg már felfogni sem tudom.

A legfőbb zenei műfajok hatásai

Így aztán igazán érdekelni kezdett, hogy a különböző zenei műfajok között lehetnek-e különbségek abban, hogy milyen hatást gyakorolnak ránk.

Az agyunk négy részre osztható – homloklebenyre, halántéklebenyre, nyakszirti lebenyre és fali lebenyre, zenehallgatáskor pedig mind a négy rész reakcióba lép, azaz más-más szempontból, de mindegyik reagál a zenére. Amikor a zene elér az agyunkig, először hangmagasságra és hangerőre oszlik, ezt követi az, hogy milyen érzelmeket képes kiváltani.

A zene agyra gyakorolt hatása nagyban függ attól, hogy milyen műfajt szeretünk hallgatni, de ezek a tipikus hatásai a legfőbb zenei műfajoknak:

• a jazz például segít a szorongás leküzdésében, nyugtató hatása van

Azon túl, hogy a lágyabb jazz tényleg eredményesen csökkenti a stresszt és szorongást, még a kreativitásra is jó hatással van!

• a popzene stimulál, plusz energiát adhat, és jó hatást gyakorolhat a produktivitásra

A popzene a legszélesebb körben elterjedt zenei műfaj, emiatt a társas kapcsolatokra is pozitív hatást gyakorolhat az, ha együtt fújjuk kívülről egy popsláger szövegét. Ez pedig tovább növeli azt az euforikus érzést, amit egyébként is képes kiváltani.

• a klasszikus zene jó hatással van a memóriára, csökkenti a stresszt és az agressziót

Egy 2015-ös tanulmányban a londoni metrón bizonyos kerületekben klasszikus zenét sugároztak, és azt tapasztalták, hogy ezeken a területeken 33 százalékkal csökkent a fiatalok közötti fizikai és verbális agresszió.

• a metálzene önbizalomnövelő hatású, segít az érzelmek szabályozásában, javítja az identitástudatot, és más műfajoknál erősebb a felszabadító hatása

Bill Thompson, az Ausztrál Egyetem professzora a zene érzelmi hatásait tanulmányozva arra jutott, hogy

a tévhitek és előítéletek ellenére a hard rock és heavy metal- rajongók tipikusan jámbor, kedves emberek. Másik érdekes és meglepő megállapítás, hogy a metálzene ugyanolyan eufóriát válthat ki rajongóiból, mint a popzene.

• a hip-hop, a rap a depressziós és szorongásos tüneteket csökkenti

Az (improvizatív) jazzhez hasonlóan a rap is képes behatolni az agy legkreatívabb tereibe, segít szabályozni az érzelmeinket. 

„Zene nélkül mit érek én?”

A fentiek természetesen elsősorban akkor érvényesek, ha – mint ahogy fentebb írtam is – szeretjük az adott zenei műfajt. Az én önbizalmam garantáltan nem fog javulni attól, ha metált hallgatok, sőt. Bár ha belegondolok, magabiztosan szólok egy idő után, hogy azonnal kapcsolják ki, mert megőrülök, szóval lehet, hogy mégis van benne valami.

A kutatások inkább azt mutatják, hogy amennyiben olyan zenét hallgatunk, ami valóban tetszik, az műfajtól függetlenül jó hatással van az aktuális és általános közérzetünkre. Bár azt nyilván tudjuk, hogy ha egy olyan dalt teszünk be a koncentrációt igénylő munka mellé, aminek a szövegét kívülről tudjuk, akkor el fog kalandozni a figyelmünk. (Ezt személyes tapasztalatból mondom, én már csak relaxációs zenére tudok dolgozni: nemegyszer bámultam már a fehér lapot azért, mert írás helyett fejben énekeltem.)

Szóval ha bárki attól fél, hogy a metálzenétől baltás gyilkos lesz a gyerekéből, az megnyugodhat (persze a hangerővel műfajtól függetlenül óvatosnak kell lenni): semmi aggodalomra okot adó tanulmányt nem találtam.

A lényeg, hogy zenét hallgatni király, zenét hallgatni csodálatos! Mindenki hallgassa, amit szeret, hallgassa sokat, énekeljen teli torokból (ha tud énekelni, ha nem), táncoljon, ugráljon, eddzen a kedvencére, mert az garantáltan jót fog tenni.

Érdemes viszont időnként kimozdulni a komfortzónánkból, hátha kiderül, hogy a hip-hop mellett a klasszikus zene is megdobogtatja a szívünket. Én örülök, hogy a férjemnek és a kisfiamnak köszönhetően olyan zenékkel is megismerkedem, amiket a Spotify algoritmusa nekem nem dobna fel az ízlésem alapján. Mostanában egyre jobban tetszenek az elektronikus zenék is, amit régen el sem tudtam volna képzelni. Ezért is jó kísérletezni, mert ezáltal saját magunkról is új és új dolgokat tanulhatunk meg. 

A műfajok között ugrálva pedig rájöhetünk, hogy nincs olyan (élet)helyzet, amihez ne passzolna valamilyen zene. Úgyhogy, hadd szóljon!

És ha esetleg nem tudjátok, mit indítsatok el, van pár dallistám, amiket speciális alkalmakra és hangulatokra készítettem a hozzájuk írt cikkekkel együtt:

Dallista csak úgy

Napindító dalok szürke hétköznapokra

Szorongásoldó számok a világbéke reményében

Forradalmi dalok szabadságról, egyenlőségről, háborúról és békéről

Dalok évbúcsúztatásra és feldolgozásra, meg egy kis odamondásra

Neked mi a kedvenc zenei műfajod? A fentiek alapján mit gondolsz: igaznak érzed a hatását rád?

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ AleksandarGeorgiev

Szabó Anna Eszter