–

Az utóbbi egy évben nagyjából 20–25 alkalommal utaztam tömegközlekedéssel külföldre. A szám mögött a munkámon kívül, az a fiatal magyar lányok ezreit „veszélyeztető” jelenség áll, hogy sikerült beleszeretnem egy erasmusos srácba, és most havonta többször nyolc órát rohadok valamilyen jármű fedélzetén, hogy meglátogathassam őt Csehországban.

Ehhez persze nem lenne muszáj a buszozást választanom, ott a vasút, sőt a repülő is, viszont mivel gyűlölöm a reptereket (és környezetvédelmi okokból sem szeretnék ennyiszer repülőre szállni), jelenleg pedig nem vagyok diák, így árban még mindig a busz éri meg a legjobban. Arról nem is beszélve, hogy óránként indul járat Budapestről Prágába, szóval logisztikai szempontból is kényelmes megoldás. 

Bár lényegében mindegy nekem, hogy hol szenvedem végig ezt a fél napot, abban azért érzékelek különbséget, hogy hogyan viselkednek az emberek különböző járműveken, és míg talán a repülőn vagy a vonaton létezik egy kimondatlan etikett, amihez próbáljuk tartani magunkat, a távolsági buszon ember embernek farkasa.

Persze mindenhol lesznek olyanok, akik mezítláb, hagymás chipset bontogatva foglalják el a helyüket, de valamiért a buszon még többen hajlamosak arra, hogy az emberi jó ízlés minden határát felrúgva, a lehető legparasztabb módon viselkedve jussanak el a célállomásra. Olyan, mintha sokan teljesen megfeledkeztek volna a buszos etikettről, és az istenért sem sikerülne felfrissíteniük a memóriájukat.

Ha pedig nem csupán ritkán, kikapcsolódásra használjuk ezeket a szolgáltatásokat (aka nem vagyok turista, azért vagyok itt, mert muszáj), és havonta többször hangos, félrészeg bulizók meg aljas üléslopók mellett kell léteznünk – nos, az különösen megterhelő.

Szóval ha te is azok közé tartozol, akik nem igazán tudják, hogyan készül a jó fej útitárs, de szeretnél azzá válni, akkor ez a kis szabálygyűjtemény pont neked szól. Ha pedig már az vagy, de szeretnéd felidézni a saját pokoli buszos élményeidet, arra is tökéletes lesz. 

1. Mindig arra a helyre ülj, ami a jegyeden van!

Ha csak egy szabályt jegyzel meg erről a listáról, minden ingázó és szándékosan az ablak mellé foglaló nevében könyörögve kérlek, ez legyen az. A magyarokra valamiért különösen jellemző viselkedés, hogy hiába nem foglaltak helyjegyet, (vagy de, csak közben meggondolták magukat), azért elfoglalják a busz elején található, a normálisnál nagyobb, a Flixbuszon „panoráma” néven futó üléseket, vagy simán leülnek egy kényelmesebb ablak/asztal melletti helyre, miközben ezekre a helyjegy általában több pénzbe kerül, és külön is vannak listázva vásárláskor a sima székektől.

Ezzel amúgy semmi baj nem lenne, ha egyébként üres a busz (viszont többnyire nagyon nem ez a helyzet és ezt már a foglalásnál látni lehet), valamint ha azonnal hajlandó vagy átadni a helyet, amint az eredeti tulajdonos megkopogtatja a válladat. Ám sajnos gyakoribb, hogy a székfoglaló nemhogy nem kér elnézést, de még neki áll feljebb, ha át kell adnia a helyét – abban reménykedve, hogy ha elég nagy ügyet csinál ebből az egyszerű kérésből, ellenfele feladja a harcot.

Én viszont három dologért vagyok hajlandó küzdeni ebben az életben: a macskáimért, a Disney bukásáért és az ülésemért, amennyiben két óránál többet töltök a fedélzeten, úgyhogy jobb, ha nem húznak ujjat velem.  

2. Egyél-igyál kedvedre, de a főtt ételt hagyd otthon!

Megint csak egy olyan szabály, aminek magától kéne értetődnie, de annyian megszegik, hogy néha elgondolkozom rajta, hogy talán csak az én környezetemben nem volt szokás műanyagdobozból burkolni a csirkepaprikást másfél centire az ülésszomszédod arcától és hófehér táskájától.

Persze senkitől nem várhatjuk azt, hogy egyáltalán ne egyen egy hét–tizenegy órás buszúton (mondjuk, én speciel utazás előtt és után eszem), viszont azért abban talán mind egyetértünk, hogy főtt ételt emberiség elleni bűntett felbontani tömegközlekedésen. És nem csak akkor, ha híresen büdös fogásról van szó – eddigi kedvencem a hagymás chips + tojáskrém kombó volt, tulajdonosát azóta is hetente többször elátkozom. Mindegy, hogy curryt, sült krumplit vagy rament viszel magaddal, az elfogyasztásának minden része zavaró lesz a körülötted lévők számára: koszos evőeszközök a lehajtható asztalon, szalvétadarabok a háttámlába tömködve, arról nem is beszélve, hogy az ételszag órákig az utastérben terjeng.

Itt az idő, hogy mind belássuk: nem lehet éhen halni fél nap alatt, ha pedig mégis ezen aggódsz, vegyél egy szendvicset. Csak ne tonhalasat (vagy kolbászosat – a szintén sokat buszozó szerk.). 

3. Betegen ne használd a tömegközlekedést, vagy ha muszáj, húzz maszkot!

Sokan reménykedtünk abban, hogy a pandémia legalább megtanította nekünk az egyszerű egyenletet: potenciálisan fertőző betegség + nagy tömeg = mindenki más is elkapja.

Azonban az azóta eltelt pár év mintha kitörölte volna az agyunkból ezt a leckét, és minden járaton van legalább három-négy ember, aki úgy köhög, mintha maga a Sátán akarna kitörni a tüdejéből, vagy úgy tüsszentget az üléstársára, mintha valami perverz élvezetet lelne a bacilusok átörökítésében.

Nyilván vannak olyan pillanatok az életben, amikor nagyon betegen is utaznunk kell, azonban azt gondolom, hogy még ilyenkor is elvárható lenne a maszkhasználat, tekintve, hogy szorosan össze leszünk zárva másokkal, akik rosszabb esetben akár immungyengék is lehetnek, pláne egy fizikailag amúgy is kimerítő, hosszú úton. Már három buszos kalandot toltam végig közvetlenül súlyosan megfázott, covidos emberek mellett ülve, és ebből kétszer pár nappal később rajtam is kijöttek a tünetek, szóval tölthettem a háziorvosnál sorban állva azt az időt, amit a párommal szerettem volna.

Nemcsak krízishelyzetekben érdemes vigyáznunk egymás egészségére, hanem minden olyan napon, amikor közösségbe megyünk. Tartozol annyival az embertársaidnak, hogy nem veszélyezteted őket azért, mert lusta voltál feltenni a maszkot.

4. Kussolj! Légyszi!

Aki ismer, az tudja, hogy ritkán vagyok csendben. Imádok beszélni, tízhónapos korom óta gondot okoz nekem, hogy egy óránál tovább befogjam a számat, és ha épp nem pofázom, akkor is szeretem zajjal kitölteni a teret. Nálam mindig szól a zene, jönnek a vendégek, megy a hamisan duettezés a húgommal. Viszont ha a buszon találkoznál velem, biztosan nem ilyen embernek ismernél meg. Fülhallgatóval, néma csendben ülöm végig az összes utat, maximum halkan megkérdezem a barátomat, hogy leszáll-e a következő megállónál vízért.

És ez lehet, hogy kicsit extrémnek tűnik, de ezt a viselkedést preferálom másoktól is, hiszen a sok kis zaj annyira összeadódik, hogy rendesen megfájdul tőle az ember feje egy hosszú úton.

Arról nem is beszélve, hogy tiszteletlen dolog a pihenőkkel szemben, ha a te vihorászásodat kell hallgatni az egész járművön. Talán azt gondolod, nem vagytok hangosak, azonban egy ilyen pici térben mindenki kristálytisztán hallja, ahogy odasúgod a pasidnak, hogy mi vár rá, ha megérkeztek az Airbnb-hez. És bár kívánom, hogy valóban ilyen csodás éjszakátok legyen, most éppen szeretném elfelejteni, hogy egy kényelmetlen bádogdobozban ülök ötven vadidegennel. 

5. Ha alszol, akkor is felelős vagy azért, hogy ezzel ne okozz kényelmetlenséget másoknak

A legjobb taktika a távolsági busz elviselésére, ha rögtön bekómálsz és eszméletedet veszted legalább néhány órára, így nem kell megismerned mindazon színes karaktereket, akikről az előző pontoknál beszéltem. Azonban attól még, hogy sikerült kiütnöd magad, ugyanúgy biztosítanod kell, hogy álmodban sem okozol kellemetlen perceket az utastársaidnak. Természetesen van az úgy, hogy véletlenül az egyik kanyarban rádőlsz valakire, vagy a lábad igazgatása közben meglököd az előtted ülő székét, de levett zoknival, a folyosóra lógó lábbal és horkolva aludni baromi aljas húzás.

Amikor lefekszel aludni a buszon, próbálj meg odafigyelni arra, hogy ne legyél az útjában senkinek és ne told hátra annyira az ülést, hogy a mögötted lévő levegőt se kapjon. Amennyiben horkolsz, keress valami megoldást, mielőtt több tucat embernek lehetetlenítenéd el a pihenését.

Ha pedig azt hiszed, hogy az alvás megment téged a népharagtól, hát nagyon tévedsz. És talán jobb a Flixen összeszólalkozni valakivel, mint érezni, hogy seggbe rúgnak Kelenföldön. 

6. Tudatosítsd magadban, hogy ez mindenkinek szar, és dolgozz azon, hogy minél kevésbé legyen az!

Nézd. Ha idáig eljutottál, akkor valószínűleg neked is megvannak a saját élményeid a távolsági buszozással, nem kell neked elmagyaráznom, hogy hét–tizenegy órán át dekkolni egy meleg, büdös, kényelmetlen járművön egy csomó idegen emberrel együtt egyáltalán nem jó buli.

Még ha nem is késik a busz, romlik el a légkondi vagy hagy ott a sofőr a benzinkúton (ilyen is volt már), akkor is távol van egy ilyen utazás a kellemestől – éppen ezért tartozol azzal az utastársaidnak, hogy nem teszed még idegtépőbb élménnyé az utat.

Nagyon sok mindent írhatnék még erre a listára, mondjuk, hogy ne fosd össze az egyetlen vécét, ne itt szedd ki a szemöldököd, vagy ne most ismertesd meg a gyerekeidet a metálzenével, de ha magadba nézel, ezeket szerintem te is tudod. Egyikünk sem jókedvében szállt fel erre az autópályán 150-el repesztő, dízelmotoros koporsóra, hanem mert muszáj volt ahhoz, hogy elérjünk oda, ahol igazából lenni szeretnénk.

És ha már együtt nyeljük be ezt a szükséges rosszat, viselkedjünk úgy, ahogy a jó bajtársak teszik, és hagyjuk békében szenvedni egymást. 

 Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Kelvin Murray

Nyáry Luca