–

Facebook-mézeshetek

„Anya, fönt vagy a Facebookon? Megölöm magam, ha a barátaim követni kezdenek!” Valahogy így kezdődött, ha jól emlékszem 2017-ben. Vagy úgy kezdődött inkább, hogy a barátnőim azt mondták, mielőtt mumifikálódnék, toljam föl magam a netre, mert ott van az áramlás. Az áramlással engem meg lehet vásárolni. Aki áramlik, az szabad, aktív, dinamikus és folyamatosan szociális kapcsolatban van. 

Így esett, hogy felmentem a Facebookra és az Instagramra is, és azonnal el is hittem, hogy engem most már mindenki lát. Közben új szakmákat tanultam, és erről sokat írtam akkoriban ezen a felületen… majd minden poszt után megszállottan számolgattam a visszajelzéseket. Még fizettem is egy-egy írás kiemeléséért, és elégedett voltam az eredményekkel. Háromezer lájk! Azonban tévedtem: nem látott mindenki. Sőt, ha egészen őszinte akarok lenni magamhoz, észre sem vettek. 

Gyorsan kialakuló függőség

A függőséget előbb tanulta meg a testem, minthogy észleltem volna. Felébredés után kézbe venni a telefont, villamoson, metrón böngészni, munkahelyen online lenni, tapogatni a zsebet, hogy ott van-e, kotorászni táskában, miközben senki nem hív, és semmi sem indokolja, hogy a kezemben legyen, nos, egyik tevékenység sem tűnt ördögtől való dolognak, a rutin diktálta a mozdulatot. 

Amennyiben a világháló korlátlan lehetőségeket kínált ahhoz, hogy hülyét csináljak magamból, akkor én a szabadságot valóban ebben a formában éltem meg. „Anya, nem engedheted meg magadnak, hogy idióta legyél. Mert minél inkább idióta vagy, annál nagyobb idióta leszel…” – foglalta össze a folyamatot a kisebbik lányom.

Előbb-utóbb eljött az idő, hogy amint eszembe jutott valami magvas gondolat, rájöttem, épp itt az ideje annak, hogy haladéktalanul magamba fojtsam. 

Üzlet- és élettársam: Facebook

De olyan is volt, hogy egy közösségimédia-szakértőnek fizettem a marketingért, ugyanis mindkét új szakmámhoz ügyfelekre lett volna szükségem. Lett is: összesen három. 

Idővel észrevettem, hogy úgy kezelem a Facebookot, mintha élő személy lenne. A Facebook is mondta… a Facebook figyelmeztetett… a Faceboook látta, hogy…. a Facebook meghívott egy eseményre… A Facebook az ágyamban is velem volt, első és utolsó kapcsolatom az ébrenléttel hozzá kötött, nem is beszélve a felnőtt tartalmakról, amelyek tapasztalatairól már akkor sem akartam beszélni, amikor észleltem. Láttatok olyat, hogy két nő azzal szórakozik, hogyan tudnak tüskés héjú gesztenyét belecsúzlizni egyikük fenekébe? Szerintem e képsorozat nélkül is teljes lehet az emberi élet.  

Ennél a pontnál már úgy éreztem, eleget láttam. 

Facebook-lovagok

A közösségi oldalhoz kapcsolt Messengeren bejelentkező idegeneknek mindig udvariasan válaszoltam. Először is rendszerint köszöntem is nekik. Szia!, vagy Jó napot kívánok!, és (ó, analóg világi balgaság!) még azt is megkérdeztem, hogy honnan ismerjük egymást. 

Meg kell mondjam, kicsit furcsállottam, hogy ismeretlen ismerőseimnél viszonylag hamar szexuális tematika került napirendre, és volt, aki arról biztosított, hogy reggelig is tudna fűrészelni. A profiljában semmi sem utalt arra, hogy favágó vagy asztalos lenne, később rájöttem, hogy foglalkozástól és képzettségtől függetlenek a világháló ismerkedési forgatókönyvei. Egyik barátnőm emlékezetes story-posztja az a jó kiállású, kissé köpcös úriember, aki piros alsónadrágban invitálta leendő társait a Tinderen. Hogyan került ki a barátnőm Fb-storyjába ez a nyalánkság, azt nem tudjuk, de véletlen volt. 

„Bakker, te milyen jó fej csaj vagy…!”, ez volt az én legutóbbi kalandorom, és, bár kétségtelen, hogy nagyon jó fej vagyok, az átütő sikeren és elragadtatáson magam is meglepődtem. Azért neki adtam egy esélyt, de ti soha ne legyetek ilyen meggondolatlanok. Aki így ismerkedik, annak több párhuzamosság is akad az életében. Márpedig én párhuzamok helyett a metszéspontokra gyúrok. Off topik.

Nehézkes válás

Nem hiába mondogatom a tréningjeimen, hogy a traumák a legjobb változásmenedzserek. A szívet ért töréseknél nagyobb viselkedésterapeuta nem létezik.

Így jutottam el önmagam virtuális likvidálásához. 

Kérem szépen, a közösségi médiáról leszívódni kábé olyan, mint az egyszeri vicc: 

– Gratulálok, a drogtesztje negatív lett.

– Örülök, mikor kezdhetek? 

– Bocs, de nem veszünk föl veszteseket.

A rendszer nem nagyon enged el. Már azt az utasítást is nehéz megtalálni, ami elvezet a hetedik aloldalon keresztül a fiók törlése programponthoz. Többször is fenyegetve vagy eközben: „Ne feledd, hogy a fiók végleges törlése azt jelenti, többé nem fogod tudni újra aktiválni a fiókot, és nem tudsz semmit lekérni, amit hozzáadtál. Mielőtt ezt tennéd, célszerű lehet a Facebookról letöltened egy másolatot az adataidról. Ha ezt követően a fiókodat szeretnéd véglegesen és helyreállítási lehetőség nélkül törölni, jelentkezz be a fiókodba, és közöld ezt velünk.” Velünk?!!! Értitek? Ki az a velünk? 

Velünk, azaz a nagytesó nem átall folyamatosan megszorongatni, hátha eltántorodsz. A folyamat akár három hónapig is eltarthat. Én a második hónapnál tartok, de nem merek visszalépni, hogy közöljem velük a végleges szakítást, mert februárban már volt egy ilyen hullámom, és ahogy visszaléptem, azonnal aktivált a rendszer. De találtam egy jó tippet az egyik „Hogyan töröljük magunkat a Facebookról?”-fórumon. A javaslat szerint a miniszterelnök Facebook-oldalán kell érdeklődni a közélet és közérzet jobbítása ügyében. Azonnal eredményesen kiiktatnak. Én maradtam a hagyományos, kevésbé progresszív iskolánál, annál is inkább, mert a technikai leválásnál sokkal nehezebb a mentális elhatárolódás. 

Tapasztalataim

  1. Letörölni magam még mindig egyszerűbb, mint leszokni a mozdulatról, és a telefon szorongatásáról.
  2. Hittem én.
  3. Attól, hogy letörlöm az alkalmazást a telefonomról, a rendszerben még benne maradok, a kettő ugyanis nem ugyanaz, a Gutenberg-galaxis gyermekeinek ezt kicsit nehéz felfogniuk.
  4. Attól, hogy letöröltem magam, még ugyanúgy szét van szakadva a szívem. 
  5. Távolságot úgy lehet tartani a függőségtől, hogy távolságot tartasz tőle. 
  6. Tehát: a telefont kell messzire tenni.
  7. A táska az nincs messze.
  8. Ki lehet bírni az érzést, hogy azt hiszed, végleg kiiktattad magad a világ hömpölygéséből.
  9. Legalábbis mások ezt mondják, én úgy érzem magam, mint E.T., aki folyton vágyakozott, pedig tényleg mindene megvolt itt a földön. 
  10. Csak azok tudják, hogy ki volt E.T., akik ismerik a Kojak nyalókát, és a mai napig pénztárban veszik a mozijegyet. 

Tulajdonképpen E.T. is közösségi hálózatot épített, de van pár ok, amiért az ő hálózati kapcsolatrendszere mégis sokkal szimpatikusabb: 

Most tehát ott tartok, hogy, – bár vágyakozom, de egyelőre kitartok a kivonulásom mellett. Bevallom, van viszont Viberem. Az SMS túl drága, a rokonság pedig utálta, hogy e-maileznie kellett velem. Apropó, az egész család felháborodott, amiért töröltem magam, ők, akik korábban folyamatosan a szememre hányták, hogy nem rájuk figyelek, most azzal találtak meg, hogy elérhetetlen vagyok. Igen, ez van, a változást azért nehéz menedzselni, mert a környezetet is érinti. Én nincs merészebb tett, mint megváltozott szokásainkkal helyet találni abban a közegben, amely a régi énünket ismerte, ahhoz volt kialakult viszonyrendszere. Ha én fürge is vagyok a változásban, a közeg ehhez képest mindenképpen lomhább. És persze ellenállóbb. Ha valamikor is felborítasz egy egyensúlyi állapotot, számíts rá, hogy az elveszett egyensúly visszakövetel téged, viszont nincs jövőképe, csakis memóriája. 

Kivonulásom következményei kedvezők, avagy kedvezőtlenek, döntsétek el. Mert én még mindig nem tudom, kívül vagyok-e a rendszeren, és létezik-e olyan, hogy leszokás.   

Április elseje óta ezeket az eredményeket tudom felmutatni:

  • Öt kiolvasott könyv. (Tudom, kevés. Oké, az egyik nagyon vaskos volt.) 
  • Napi nyolc-tíz hullámban jelentkező elvonási tünet.
  • Naponta két-három (!) órával több idő valami másra.
  • Három új sorozat, ezzel együtt a Netflix felfedezése
  • Minden hétvégén bicajtúra
  • Az egyes villamos állomásainak memorizálása
  • Törzsutasok felismerése, napi lajstromozása
  • Gyarapodó destruktív gondolatok
  • Gyarapodó konstruktív gondolatok
  • Mindennemű gondolatok és élmények erőteljesebb átélése
  • Havonta néggyel kevesebb kőben, gyökérben, járdaszegélyben, küszöbön való elbotlás
  • Visszanyert helyesírási kompetenciák
  • Elveszített frusztrációk
  • Elveszített ismerősök
  • Visszanyert énkép
  • Hiányérzet
  • Csökkenő bűntudat (a miért nem csinálom azt, mint mások, miért nem eszem azt, mint mások, miért nem uralkodom magamon úgy, mint mások.) 
  • Hiányérzet. Ezt kétszer kell leírni, mert bevallom, tényleg hiányzik
  • A szenvedély nem mindig függőség, de legalábbis nem mindig jár szenvedéssel, ellenben bármilyen szenvedélyért csak akkor érdemes szenvedni, ha ad is valamit, nem csupán elvesz. 

Na. Ilyen állati magvas gondolatokhoz vezethet a függőségtől való egyszemélyes függetlenségi háború. 

Az Instagram végül megmaradt. Csak nem tudom, hogyan. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ The Good Brigade

WMN szerkesztőség