A szexuáliserőszak-tevők már baktériumok alapján is azonosíthatók
DNS nélkül is megállapítható, ki az elkövető
Szexuális bűncselekmények esetében gyakorta nincs könnyű dolguk a hatóságoknak: az esetek nagy részében nincsenek szemtanúk, és megesik, hogy az áldozat sem emlékszik, vagy nem képes visszaemlékezni arra, ki lehet a támadója. Ha nincs más bizonyíték, és DNS-t sem találnak, hatványozottan nehéz az elkövető nyomára bukkanni. Ezen a problémán segíthet egy úttörő kutatás, amelynek során felfedezték, hogy a mikrobiális-DNS-t a heteroszexuális hüvelyi szex során a férfiak és a nők is átadják egymásnak, és ez segíthet azonosítani a szexuáliserőszak-tevőket. Dián Dóri szemléje.
–
Ruby Dixon, az ausztrál Murdoch Egyetem doktorandusza, és Brendan Chapman egyetemi docens felfedezték, hogy a nemi szerveknek saját baktériumkolóniáik vannak, amit sexome-nak neveztek el. A tanulmányuk szerint egy szexuális támadás elkövetése után a tettes sexome-jának nyomai felhasználhatók az illető azonosítására, vagy legalábbis alkalmasak a lehetséges gyanúsítottak kizárására.
„A kutatás azt mutatja, hogy a szex után talált baktériumok alapján képesek vagyunk észlelni, hogy egy heteroszexuális pár közösült”
– mondta Dixon az IFLScience-nek küldött közleményben, amelyben azt is hangsúlyozza, hogy a jelenlegi technológiák jól működnek a szexuálisbűn-elkövetők utáni nyomozásban, azonban ha nincs elég férfi sejt, akkor a hagyományos DNS-elemzéssel nem tudják megállapítani, hogy ki lehet az elkövető.
A kutatócsoport hat heteroszexuális pártól vett mintát behatolással járó közösülés előtt és után, és mind a hat esetben képesek voltak kimutatni a mikrobiális-DNS átvitelét a két ember között az együttlét után.
És hogy hogyan is lehetséges a baktériumok alapján azonosítani az elkövetőket? Ruby Dixon ezzel az egyszerű példával magyarázza: „Amikor veszel egy csomag M&M’s-t, tudod, hogy minden csomagban hatféle színű drazsé van, tehát látszólag azonosak. Azonban mindegyik csomagban más-más mennyiség van a hat színből – az egyikben öt kék lehet, míg a másikban csak három – és ez minden színre érvényes.
Ez hasonló a baktériumok esetében is: bár a férfi baktériumok első pillantásra viszonylag hasonlók lehetnek, mi azt találtuk, hogy minden ember baktérium-összetétele valószínűleg eléggé különböző ahhoz, hogy azonosításra használjuk.”
A kutatók azonban nem állnak meg ezen a ponton, a tervük az, hogy folytatják a kutatásokat többek között arról, hogy milyen hatása van ezekre az egyéni baktériumlenyomatokra a fogamzásgátlásnak, és arra is kíváncsiak, hogy hasonlóan átkerülnek-e ezek a baktériumok a másik emberre a nem heteroszexuális aktusok során.
„Bebizonyítottuk, hogy a baktériumok ugyanolyan erős bizonyítékok lehetnek, mint a DNS, de azzal az előnnyel, hogy még akkor is elérhetők, ha emberi DNS nem mutatható ki” – mondta Brendan Chapman, és hangsúlyozta, hogy ez hatalmas előrelépést jelent a törvényszéki vizsgálatok számára, és áttörést hozhat olyan esetekben, amikor szexuálisbűn-elkövető nem hagy maga után DNS-nyomot.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / RunPhoto
