Atlantiszt senkinek sem kell bemutatnom, a tengerbe süllyedt mesés civilizációval Platón óta rengetegen foglalkoztak már. Bár az erkölcstelen lakosságával együtt a tenger fenekére taszított város története legenda csupán, számos olyan, hasonló sorsra jutott település van, amely tényleg létezett. A földkéreg mozgása, az áradások, az éghajlatváltozás és az emberi döntések is közrejátszottak egy-egy település víz alá kerülésében, amit aztán olykor kedve szerint színesített a néphagyomány. Pichler Zsófi gyűjtése.
–
A bűnös város, amelynek lakóira a hiedelem szerint maga Isten sújtott le – Port Royal (Jamaika)
Az egykor virágzó kikötőváros a karibi térség kalózközpontja volt a XVII. században. A kezdetben aprócska spanyol kikötőből a század közepére az angol flottával együttműködő kalózok székhelye lett, akik innentől kezdve „angol uralkodói jóváhagyással fosztogathatták a spanyol hajókat”. A város fejlődésnek indult, az Újvilág második legnagyobb angol települése lett; fosztogatók, örömlányok és bűnözők tanyája.
A rosszhírű városnak aztán a század végén egy földrengés, majd az azt követő cunami lett a veszte, néhány évvel később pedig több tűzvész is pusztított és hurrikánok is végigsöpörtek rajta. A kor emberei nem sok együttérzést tanúsítottak a természeti csapásban elhunyt lakosok iránt, úgy gondolták, Isten sújtott le a bűnös városra. És míg a felszínen nem maradt belőle több, csak egy kis tengerparti falu,
a víz alatt kitűnő állapotban láthatók az egykori település maradványai, melyekhez (engedéllyel) lemerülhetnek az érdeklődők.
Forrás: YouTube / National Geographic
Krisna földi otthona, amely az elemek áldozatául esett – Dwarka (India)
A néphagyomány szerint az ősi város Krisna istenség földi birodalmának fővárosa volt, melyet követői két nap alatt építettek számára rengeteg arannyal és drágakővel. A legenda úgy tartja, hogy a város egy része akkor süllyedt a tengerbe, amikor Krisna elhagyta halandó testét (bár valószínűleg a tektonikus lemezmozgások állnak a háttérben).
Dwarka a mai napig fontos zarándokhelye a hinduknak, történelmi jelentősége miatt pedig a régészek körében is népszerű. A közeli tengerfenékről a XX század során számos tárgy és épületmaradvány került elő, melyek valószínűleg az elsüllyedt városrész maradványai.
A római birodalom „Las Vegasában” ma már csak a halak szórakoznak – Baia (Olaszország)
A római birodalom „Las Vegasának” is nevezett település kedvelt volt a korabeli hedonisták körében: a gazdag elit legfontosabb tagjainak, köztük Cézárnak, Nérónak és Cicerónak is voltak a városban villái.
A termálfürdőkkel és szállókkal teli Baiát a muszlim hódítás után elkezdte visszavenni magának a természet: a termálvizet szolgáltató vulkanikus tevékenység következtében a vízszint emelkedni kezdett.
A romok nagy része hat méter körüli mélységben fekszik, így rengeteg érdeklődőt vonz, akik szeretnék megcsodálni a jó állapotban fennmaradt épületeket, szobrokat.
Huszonöt év a víz alatt nem múlik el nyom nélkül – Villa Epecuén (Argentína)
Az argentin üdülőfalut néhány évtizede, a XX. század második felében kezdte visszahódítani a természet, amikor a közelben található gát az időjárás miatt megsérült, a szokatlanul heves esőzések miatt pedig megemelkedett a vízszint. A falut lassan ellepte az Epecuén-tó sós vize, ami a kilencvenes évekre tíz méter magasan állt a településen.
Bár a térséget sújtó szárazság miatt a falu maradványai újra a felszínre bukkantak, az egykori lakosok többsége sosem tért vissza.
A huszonöt víz alatt töltött év nyomot hagyott a falun, posztapokaliptikus látványt nyújtanak a sótól fehér épületek és a növényzet elfehéredett csonkjai.
A településnek egyetlen állandó lakója van: a 93 éves Pablo Novak, aki 2009-ben tért vissza, és azóta is segíti a romokhoz érkező érdeklődőket.
Néhány település azonban nem természeti csapások miatt került víz alá, hanem a gazdasági fejlődésnek esett áldozatul.
Ennél lenyűgözőbb víz alatti időkapszulát sosem láttál – Shicheng (Kína)
A térség egykor fontos politikai és gazdasági csomópontjaként funkcionáló város történelme 1300 évvel ezelőttre nyúlik vissza, páratlan építészete pedig a mai napig megcsodálható, a harminc méter mély víz ugyanis konzerválta az épületeket.
Az ötvenes években egy vízerőmű építése miatt árasztották el a völgyet, akkor hozták létre a mesterséges tavat, mely ma időkapszulaként őrzi a birodalmi Kína építészeti emlékeit. A várost egykor körülvevő dombok csúcsai – amelyek szigetekként látszanak ki a felszínen –, sok turistát vonzanak, a képzett búvárok azonban megcsodálhatják a dombok lábánál elterülő város maradványait is.
Az egykori település romjai ma már csak a levegőből látszódnak – Ontario elveszett falvai (Kanada)
Az ötvenes években a szállítóhajók közlekedésének megkönnyítése érdekében a Szent Lőrinc folyót kiszélesítették, és megszületett a Nagy-tavakat és az Atlanti-óceánt összekötő átjáró. Ahhoz azonban, hogy ez az ipari szempontból fontos beruházás megszülethessen, a gáttal felduzzasztott folyót korábban lakott területekre engedték. Összesen tíz település lakóinak kellett elhagyni az otthonaikat, hogy a folyó birtokba vehesse a területet. A közelben azóta látogatóközpont épült, ahol az érdeklődők megismerhetik a települések történetét, és néhány eredeti épület rekonstrukcióját is megnézhetik. Aki azonban az eredeti romokat szeretné látni, annak alacsony vízálláskor repülőre kell pattannia, azok ugyanis csak a levegőből látszódnak.
Az újra és újra felszínre bukkanó szellemvárost mindenki látni akarja – Fabbriche di Careggine (Olaszország)
A XII. századi toszkán falut szintén egy vízerőmű építése miatt árasztották el még a negyvenes években. Az árasztás előtt itt nem rombolták le teljesen az épületeket, így amikor néhány évtizedenként karbantartás miatt leengedik a víztározót, felszínre bukkan a szellemváros, amit rengeteg turista látogat meg, mielőtt újra a víz veszi birtokba a völgyet.
Időnként még meg-megszólal a magányos torony harangja? – Sant Romá de Sau (Spanyolország)
A katalán település története sok más falué is lehetne, a francia, az olasz és a svájci Alpokban is vannak települések, melyekből mára csak a templomtornyuk maradt. Sant Romá falut a hatvanas években árasztották el, amikor víztározót hoztak létre a völgyben.
Az épületeket elbontották, a lakosokat a környező falvak fogadták be, halottaikat kiásták és magasabbra temették.
Általában csak a magányos torony teteje emlékezteti az arra járót, hogy ott valamikor település volt, alacsony vízállásnál azonban a teljes torony felszínre kerül (ezért védeni kell a turistáktól, nehogy felmásszanak a megroggyant toronyba). A magányos templomtornyokat sok helyen övezik legendák, a környékbeliek időnként hallani vélik a harangokat, bár azokat természetesen az árasztás előtt elszállították.
Az Onfim nevű, nyolc év körüli kisfiú fennmaradt rajzai megmutatják, miben voltak mások a gyerekek a tizenharmadik században, és mi az, ami nem változott.
Bár régésznek lenni más, mint az Indiana Jones-filmekben, nem kevésbé izgalmas hivatás. Ráadásul régre nyúló hagyománya van annak, hogy magyar kutatók Egyiptomban dolgoznak. Múltbéli és jelenlegi ásatásokról kérdezett régészeket Simon Eszter.
„Tárgyalásokon, megbeszéléseken a nőket általában nem veszik komolyan, jómagam is számtalanszor kaptam olyan kérdést, hogy »Hol a főnököd?«, mintha én nem lennék képes egy meetingen az intézményemet képviselni” – meséli egy női régész, akinek elege lett abból, hogy ennyire nincsenek megbecsülve a szakmájában a nők.
Mit lehet tudni a 25 éves Mikey Madisonról, aki – ha nem is „a semmiből jött”, mint ahogyan írták róla lapok, de való igaz, jóval kevesebben ismerték a nevét a világban, mint az A-listás sztár Moore-ét. No de ezután megváltoznak majd a dolgok, ebben biztosak lehetünk. Az Anorát ugyanis, akárcsak Mikey Madisont nem lehet nem szeretni.
„Fogyasztók milliói hajlandók bármit megvásárolni, amit »élelmiszerként« címkéznek fel, ha azt olyan formába, ízbe és illatba csomagolják, ami tetszik nekik” – figyelmeztet dr. Emeran Mayer, a bél-agy kommunikáció világhírű kutatója. Az elhízás elleni küzdelem napján az ő gondolatait hoztuk el nektek.
A szülővé válás az egyik legkalandosabb, legfélelmetesebb és legizgalmasabb utazás. Senki sem tudja, pontosan milyen útra vesz jegyet, és mit hoznak majd ki belőle a megélt élmények. Az örökbefogadó szülők azonban még nehezebb helyzetben vannak, hiszen bár évekig készülnek arra, hogy a szívükben született gyermek egyszer tényleg a családjuk részévé válik, a gyakorlatban azonban alig néhány hét alatt kell alkalmazkodniuk az új szerephez.
