„Nyilván queer” – erősítette meg a Tőrbe ejtve rendezője Daniel Craig karakteréről
Az ünnepekre időzítve, december 23-tól lesz látható a Netflixen a Tőrbe ejtve folytatása, Az üveghagyma, amely a Beatles 1968-as Glass Onion daláról kapta a címét. Az eredeti mozi még 2019-ben látott napvilágot, és a közönség, illetve a szakma körében egyaránt sikert aratott. Többek között a legjobb férfi főszereplő kategóriában Golden Globe-ra jelölték érte Daniel Craig színészt, az egykori James Bondot, aki ezúttal a csavaros észjárású, furcsán szenvtelen, titokzatos Benoit Blanc nyomozót alakítja. A folytatásban a detektív egy görög szigetre érkezik, és miközben egy újabb bűntény rétegeit hántja le, az ő életéről is megtudunk valamit. Kérdés, mit nyerünk ezzel. Milanovich Domi írása.
–
A Tőrbe ejtve akkora siker volt három évvel ezelőtt, hogy az író-rendező Rian Johnson rögtön két további produkció elkészítésére kapott megbízást. Ebből jön ki az idén télen az első, és olyan sztárok fognak játszani benne Daniel Craig mellett, mint Kate Hudson, Edward Norton, vagy a Rossz anyákból ismert Kathryn Hahn. Ráadásul ez a film fogja őrizni két színészlegenda, Stephen Sondheim és Angela Lansbury utolsó alakítását is. Sondheim, az amerikai musical kimagasló alakja, tavaly novemberben, a Gyilkos sorok főhősét megformáló Lansbury pedig a közelmúltban hunyt el. 
Az üveghagyma megjelenését jókora várakozás övezi, különösen Angliában, ahol novemberben egy héten keresztül a mozik is vetíteni fogják az alkotást. A krimiről most hétvégén is szó esett a londoni filmfesztivál sajtótájékoztatóján. Az Insider egyik újságírója kérdezett rá a készítőknél Benoit Blanc nyomozó szexuális irányultságára, mivel egy rövid jelenet erejéig az látható, hogy a detektív egy másik férfival él együtt.
„Nyilván queer” – mondta a figura megteremtője, Rian Johnson a legnagyobb természetességgel. A nyomatékos válasz hallatán állítólag az egész szoba zsibongani kezdett a Huffington Post beszámolója szerint. Johnson egy meg nem nevezett színészről is beszélt, akinél jobb partnert el sem tudott volna képzelni Blanc számára. Mire Craig viccesen hozzátette: „Most komolyan, ki ne szeretne együtt élni azzal a személlyel?”
Bár azt nem tudjuk, ki fog felbukkanni Blanc nyomozó élettársaként, Daniel Craig és az LMBTQ-közösség kapcsolatáról régebb óta cikkeznek a lapok. A sztár, aki 2011-ben kötött házasságot Rachel Weisz színésznővel, többször elmesélte például, hogy amióta az eszét tudja, melegbárokba jár szórakozni, mert ott kevesebb az agresszió, és sokkal nagyobb biztonságban érzi magát. Soha nem zaklatták, egyszer sem nem keveredett verekedésbe, és nőkkel is tudott ismerkedni, akik gyakran szintén a barátságosabb légkör miatt választották ezeket a bulihelyeket.
De visszatérve a bejelentésre: miért a queer kifejezést használta az újságíró (nagyon helyesen) és a rendező is? Azért, mert:
attól még, hogy egy férfinak egy másik férfi a partnere, egyáltalán nem biztos, hogy meleg.
Lehet, hogy nőkhöz, vagy más nemű emberekhez is vonzódik (mondjuk, biszexuális); vagy nem a szexuális viselkedése, aktuális párválasztása alapján határozza meg az identitását (heteró, de szexel férfival); vagy nem akarja egy túlságosan szűk skatulyába préselni magát. A queer szó – amelynek eredeti jelentése „furcsa”, „bizarr”, „buzi” – pontosan ezt teszi lehetővé, hiszen általában gyűjtőfogalomként alkalmazzák: a queer emberekről mindössze annyi tudunk, hogy nem heterók és/vagy nem ciszneműek. De ezen kívül elég nagy a mozgástér, hogy milyen szexuális irányultságok, nemi identitások tartoznak ide, amelyek idővel is változhatnak a személy életében.
Végül pedig: mi a jelentősége annak, hogy Benoit Blanc nyomozó queer, és a queersége egy rövid jelenetre koncentrálódik? Rögtön rávághatnánk, hogy ez egy jó reklámfogás, hiszen a médiában már hetekkel-hónapokkal a megjelenés előtt beszélni fognak a filmről (és hát valamennyire ez is történik éppen). De benne lehet az is, hogy a trilógiában egyre többet fogunk megtudni a rejtélyes detektívről, és ez az információ hozzá fog adni a karakteréhez.
Ugyanakkor feltűnő, és üdvözlendő az a lazaság, amellyel a rendező és a színészek kezelik a kérdéskört. Mert nem várható, hogy akkor ezentúl Blanc egész lénye a szexuális irányultsága köré fog összpontosulni, vagy ő maga fog egy két lábon járó sztereotípiává változni. Hanem marad az, aki: egy menő nyomozó, aki történetesen queer – és ez nagyon jó!
A GLAAD nevű civil szervezet (Gay and Lesbian Alliance Against Defamation, azaz Meleg és Leszbikus Szövetség a Rágalmazás Ellen) egyébként a Vito Russo aktivistáról elnevezett teszttel méri, mennyire hiteles az LMBTQ-emberek ábrázolása a filmekben, sorozatokban. A Vito Russo-teszten három feltétel teljesülése esetén megy át egy alkotás: ha 1) szerepel benne LMBTQ-karakter; 2) számít a jelenléte; illetve 3) vannak más, az LMBTQ-identitásához nem kapcsolódó karakterjegyei is. Ebből a szempontból a Tőrbe ejtve – Az üveghagyma magasan ugorja a lécet, hiszen a főszereplőről van szó, aki elsősorban detektív, egyébként meg egy férfival él együtt, tehát a személyisége, a létezése nincs a többségitől eltérő szexuális irányultságára redukálva.
Ha pedig azt gondolnád, „jaj, ma már a csapból is ez a téma folyik”, nézzünk meg pár számot. A GLAAD mérései szerint 2019-ben a nagy gyártók filmjeinek 18,6 százalékában jelent meg LMBTQ-szereplő. 2020-ban valamivel magasabb volt ez az érték (22 százalék), igaz, a Covid miatt mindössze harmadannyi film készült, mint korábban.
A probléma egyébként nem ezekkel az arányokkal van, hanem azzal, hogy az LMBTQ-reprezentáció túlnyomó többségében fehér meleg férfiakra, ritkábban, de még mindig relatíve gyakran pedig fehér leszbikus nőkre terjed ki.
Ezzel szemben elvétve találkozunk biszexuális karakterekkel, valamint olyan LMBTQ-szereplőkkel, akik nem fehérek, és/vagy fogyatékossággal élnek. A transz identitások még kevésbé láthatók: az említett két évben egyetlen transz vagy nonbináris karakterrel sem lehetett mainstream egész estés filmben találkozni.
