Sokszor már a mínusz egyedik pontnál hibázunk

A nyaralással kapcsolatos feszültség, és az ezt kiváltó túlzott elvárások nem az indulás pillanatában kezdődnek, hanem sokkal előbb, és ehhez még az sem kell, hogy mások tökéletes fotóin csorgassuk a nyálunkat a közösségi oldalakon (pedig tapasztalatom szerint ezt is tesszük épp eleget). 

Palágyi Kata pszichológus (és anyuka) pontosan megfogalmazta, hogy miért érezzük azt, hogy a nyaralásnak TÖKÉLETESNEK kell lennie: „A nyaralásra már akkor is jellemző volt, hogy nagy elvárásokkal indulunk neki, amikor még nem létezett Insta. 

Ha egész évben hajtunk, és alig várjuk, hogy az az egy-két hét eljöjjön, amikor majd »végre minden jó lesz«, akkor ez önmagában azt okozza, hogy minden jót bele akarunk passzírozni abba az egy-két hétbe.”

Teljesen értem, hogy a szakértő mit mond, és nyilván szuper lenne évente többször pihenni, szabadságot kivenni, otthon nyaralni, meg nem hullafáradtan esni be a csomagolás startvonalához, de ez sajnos a legtöbb nyaralni indulónál nehezen kivitelezhető. Úgyhogy kezdjük is a kármentést rögtön az elején, Palágyi Kata instrukciói alapján:

„Amikor nyaralásra készülünk, érdemes feltenni magunknak a kérdést: valójában milyen jó emlékeink vannak a korábbi nyaralásokról? Ezek sokszor egyszerű dolgok, és sokat segítenek abban, hogy rájöjjünk, mi az, ami valójában feltölt bennünket. De ha ez megvan, akkor sem egyszerű kiszakadni a hétköznapokból.

Akinek például nagyon fontos a munkája, és/vagy nagyon szeret dolgozni, annak kifejezetten nehéz az átállás a munkáról nyaralásra. Segíthet, ha az, akinek ez nem sikerül, néhány nappal előbb szabadságra megy, így a készülődés is kevésbé kapkodós és stresszes, van ideje lelassulni, átállni egy másfajta létezésre.

A cikk a hirdetés után folytatódik!

A hétköznapi életben általában csak a hétvégéket tölti reggeltől estig együtt egy pár vagy egy család, nyaraláskor viszont hosszabb időt. Ha folyamatosan együtt vagyunk, a kapcsolatban meglévő problémák felerősödnek. Ez nemcsak a párkapcsolatban van így, hanem más kapcsolatokban is. Viszont ezeket a nyaralásra célszerű nem magunkkal vinni, amit nem tudunk megoldani, azt próbáljuk meg félretenni.”

(Sok) minden a kommunikáción múlik

Emlékszem, gyerekkoromban óriási csapattal indultunk nyaralni minden évben, volt, hogy tíz autóból álló karavánnal vágtunk neki a tengerpartnak. Szuper élmények voltak, de ha őszinte akarok lenni, minden hazaérkezés fellélegzéssel járt, és hiába volt nagyon szoros a baráti kapcsolat a velünk nyaraló családokkal, utána pár hétig (vagy hónapig?) nem kerestük egymás társaságát. Nem véletlenül: egyszerűen minden alkalmazkodás fárasztó, főleg, ha sokan érintettek benne. Bármilyen felállásban indulunk útnak, a konfliktuscsökkentés kulcsa, hogy mondjunk ki, beszéljünk meg előzetesen mindent, ami eszünkbe jut. 

Palágyi Kata pontosan ezt mondja a többgenerációs vagy többcsaládos nyaralás kapcsán: „Kisgyerekkel külön jó, hogy ilyenkor kaphatunk segítséget, de ezt érdemes előre tisztázni, és nem csak feltételezni, hogy miben számíthatnak a szülők a többiekre. Ha feltételezünk, nagy csalódások érhetnek, mert lehet, hogy az egyébként segítőkész nagyszülők vagy gyermektelen baráti pár inkább pihenni szeretne.”

A pontos kommunikáció akkor is fontos, ha „csak” a párunkkal megyünk: „Abban is különbözünk, hogy kinek mi számít nyaralásnak. Van, aki az aktív pihenést, van, aki az élményeket, és van, aki a passzív pihenést részesíti előnyben. Ha különböztök ebben, az áthidalható, de 

ha nem beszéltek róla, nem egyeztettek, csak elvárjátok, hogy a másik fejében ugyanaz legyen, mint a tiétekben, akkor nagyon sok vitát generálhattok.”

Saját régi tapasztalat egy „dupla páros” nyaralásról, hogy vannak, akik szeretnek egész délelőtt heverészni, míg mások (például én) akkor is felkelnek kilenckor, ha ötkor feküdtek le. Mivel ezt az „apró” különbséget annak idején az alvóhelyek pozicionálásánál sem tisztáztuk, élénken él bennem, ahogy „hajnali” kilenckor lábujjhegyen lopakodunk ki a kávézóba, nehogy felébresszük a nappaliban még békésen alvókat. Mondjuk úgy, hogy ma már másképp csinálnám. 

Már rongyosra beszéltük a szánkat, pedig még az elindulásnál sem tartunk

Gyerekkori nyaralós alapélményem a „befér, nem fér be, ezt meg mi a faszért visszük”, majd az „elő se vetted, észrevettem ám”, csak hogy a végére is jusson a jóból. Ebből a szempontból szerencsés vagyok, a fiatal felnőttkori nyaralásélményeim nagy része a fapadosok poggyászméretébe való beleférés problematikájával indult, de kezdő kisgyerekes szülőként így is belefutottam némi „vigyük az egész házat” koncepcióba. Ez például szerencsésen elmúlt, írtam is róla hasznos tippeket adva, és Palágyi Kata is ad néhány fontos tanácsot azoknak, akik most először indulnak babával/kisgyerekkel nyaralni. Például azt az alaptézist is kimondja, hogy 

a gyerekes nyaralás sosem lesz olyan pihentető, mint a gyerek(ek) születése előtti nyaralás, akármilyen aktív volt is az. 

Mert az állandó készenlét rettenetesen fárasztó, így célszerű nagyon tudatosan és őszintén végiggondolni, hogy mi az, amivel tehermentesíteni tudjuk magunkat (és pénzben is belefér). Teljes ellátás? Digitális detox? A napi közlekedés kiiktatása? Ha ragaszkodunk a megszokott napirendhez, vagy ha totálisan leszarjuk az otthoni rendszert?

A gyerekek is fárasztóbbak ám nyaralós üzemmódban

Amikor végre ott vagyunk, megoldott vagy felfüggesztett kapcsolati problémákkal, és azt észleljük, hogy a gyerekeinkre nagyjából kétszer annyi alkalommal kell(ene) rászólni, mint a normál hétköznapi üzemmódban, akkor jusson eszünkbe, hogy ők is nyaralnak ám, nem csak mi. Ráadásul ők is érzik, hogy a szülők most kifejezetten nem akarnak belemenni a vitás helyzetekbe, úgyhogy jó eséllyel mindent megengednek. Aztán ha mégsem ezt történik, még nekik áll feljebb, és jön az ő szemszögükből jogos sértődés. Csak ezt a legtöbb gyerekeivel nyaraló szülő nem teszi ki az Instára, pedig szerintem nincs olyan gyerekes nyaralás, ahol ne fordulna elő ez a játszma legalább az első napokban.

Ezt alátámasztja Palágyi Kata is: „Egy nyaraláson az otthon megszokott dolgok felborulnak, a szülők is lazábbak, a szokásos szabályok nem érvényesek például a nassolás szempontjából, vagy hogy meddig maradhat fent este a gyerek. Emiatt a kicsik is úgy érzik, hogy most érvényesíthetik az akaratukat, és még inkább alkudoznak, mint a hétköznapokban. Ezen sokat segíthet, ha megpróbálunk kialakítani speciális szabályokat a nyaralásra. Ha tudjuk, hogy ezek a tágabb határok hol vannak, és egyértelműen közöljük a gyerek(ek)kel. Illetve az első pár napban, megszokva a helyet, ki lehet alakítani »szokásokat«, hogy ne kelljen erről folyamatosan döntést hozni.”

Bár kicsit keményen hangzik, hogy a nyaralásra is kellenek szabályok, de mindenki szabályok szerint él, csak sokszor ezt nem mondjuk ki, pedig kimondva felnőttként is könnyebb igazodni egy másik ember szabályaihoz. 

Egyébként szerintem a közös családi nyaralás kulcsa az, hogy mindenki elmondja, neki mi a legfontosabb (ha már elég nagy hozzá), és ahhoz a többiek a lehetőségeikhez mérten igyekeznek alkalmazkodni. Persze mindent senki nem kaphat meg egyszerre (még egy nyaraláson sem), de egy-két dolgot lehet választani. Én legalábbis ebben bízva indulok nyaralni idén is (de hát már az elején is megírtam, hogy naiv vagyok).

Összegezve a leírtakat: minden nyaraláson van konfliktus, ha nem egyedül mész (vagy néha még akkor is), és bizonyos mértékig normális is a nézeteltérés, ha nem arról szól az egész nyaralás. A jó pillanatok meg mehetnek az Instára, hogy két év múlva már csak azokra emlékezzünk. (Félig vicc, mielőtt valaki túl komolyan venné…)

Ti hogy készültök a nyaralásra?

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / skynesher