Segítség, bolhainvázió! – Nem akarod kipróbálni…

–

A bolhát a macska hozta. Láttam én már akkor, amikor hazahoztuk a talált kölyköt, hogy bár (szemre) egészséges, gyönyörű és aránylag tiszta, vannak benne élősködők, amelyek az anyai-alom örökség részei lehettek: nem volt több nyolchetesnél a kiscica. 

Megfürdettem, és utána állatorvoshoz is elvittem, de a köztes idő valahogy elég volt ahhoz, hogy a dögök közül néhány –elhagyva az állatot – megtelepedjen a kégliben.

Én, tudatlan pára, azt hittem, a bolhák az állaton tartózkodnak életvitelszerűen, fogalmam sem volt róla, hogy csak vért szívni járnak rá, meg buszoznak rajta, ha rokonlátogatóba mennek, amúgy kényelmesen horpasztanak mindennemű textíliában, szőnyegben, ágyneműben, de imádják a padló réseit is, és ha úgy adódik, hogy a jószág nem jár feléjük egy ideig, remekül elvannak a porban lévő szerves rágcsákat zabálva hónapokig.

No, nálunk, valami ilyesmi történt, ugyanis miután a cica szőrét kezeltem, és nem volt több bolha benne, kényelmesen hátradőltem, és fogalmam sem volt róla, hogy a bestiák alattomban szaporodnak épp körülöttünk.

És egyszer csak tele lett a bokánk apró, vörös csípésekkel. Iszonyúan viszkettek, egyik-másik ki is sebesedett. (Érdekes, hogy a lányomat és engem imádtak a bolhák, a férjemen viszont egyetlen csípés sem volt, igaz, őt a szúnyogok és más vérszívók is elkerülik, sosem értettem az okát, a mázlista…)  

Mivel volt már korábban is macskánk, és felismertem a bolhacsípést, rögtön kezeltem az állatokat, kimostam magas hőfokon az ágytakarót, a kanapéhuzatot, minden textíliát, amin feküdt valaha macska. Gondoltam, így oké lesz.

Pár hét elteltével történt a trambulinpartis eset az ágyamban.

Nem hittem a szememnek, húsz-harminc centis ugrásokkal közlekedtek a bolhák szerte az ágyamban!

Este fél tíz körül volt, a gyerekemnek már aludnia kellett volna, ehelyett vakaróztunk, és rángattuk le az ágyneműt az ágyról hisztérikusan, ment minden ecetes forró vízbe azonnal, nem is részletezem az éjszakát.

A következő hetek a bolhairtás jegyében teltek.

Nagytakarítás, fertőtlenítő felmosás, parketta réseinek kezelése, állatokkal érintkező textilek cseréje…

Aztán elölről kezdve minden pár nap múlva.

Újra és újra.

Egy nap nem bírtam tovább, kihívtam a hivatásos bolhairtókat. Gondoltam, ha ez sem segít, akkor marad a ház felgyújtása…

Az irtók ketten voltak, jöttek, spricceltek, magabiztosságuk megnyugtatott engem is. (16 ezer forintomba került ez a nyugalom, és mielőtt elmentek, közölték, hogy jönniük kell majd még egyszer, két hét múlva, hogy a resztlit is elpusztítsák.)

Jöttek, pusztítottak, de a bolhák kiröhögték őket.

Ezek után, mint egy öngyilkos merénylő, úgy vetődtem be egy boltba, hogy megvegyem a lehető legmérgezőbb, amúgy legolcsóbb, ha jól emlékszem, kicsit sem bio, kicsit sem környezetbarát bolhaport (szétkaphattok a kommentszekcióban nyugodtan, én sem vagyok büszke a megoldásra, de az égetés se környezetbarát megoldás, más meg nem maradt.) Felszórtam a padlót, a szőnyeget, persze előtte evakuáltam a családot – beleértve a melegvérű állatokat is. Három napra a bolhákra zártam a lakás ajtaját, majd hazaérve nagyjából vegyvédelmi szerkóban feltakarítottam a port, remélve, hogy tette a dolgát a távollétünkben.   

Őszintén szólva magam sem hittem a sikerben. De csodák-csodája: a bolhák kipusztultak.

Hogy a felszórt méreg vált-e be ennyire, vagy a „biocsapda” (mindjárt magyarázom), azt nem tudom. Talán mindkettő kellett a sikerhez.

Szóval, mi is az a biocsapda? Maguk, a bolha elleni készítményekkel kezelt macskák (cseppek után kaptak nyakörvet). Az állatorvosunk felvilágosított, hogy ha jönnek-mennek a lakásban, rájuk ugranak vért szívni a bolhák, és elpusztulnak, így gyakorlatilag, mint egy robotporszívó a kosz ellen, úgy vethető be a cirkáló (kezelt) állat az élősködők ellen. 

Mondanom sem kell, tanultam a leckéből, az újabb bolhainvázió elkerülése érdekében folyamatosan kezelem az állatainkat. Most már kutyánk is van, és tudom, a macskabolha őt is megfertőzheti, a macskák pedig kujtorognak időnként, könnyen összeszedhetik a dögöket más portákon is.    

A bolhanyakörvet szerencsére csak héthavonta kell cserélni, nekünk nagyon bevált, igaz, az ára elég borsos, viszont véd a kullancsok ellen is. Az egyik cicám nem bírta a cseppeket, kisebesedett a bőre tőlük, a nyakörvet viszont tolerálja mindegyik. De ahány ház, annyi szokás, másoktól meg az ellenkezőjét hallom, van, ahol a cseppekre, spraykészítményekre esküsznek a gazdák.

Azt még nem mondtam, pedig nagyon fontos: a bolhás (meg úgy általában bármilyen) állat rendszeres féreghajtására is nagyon oda kell figyelni, mert az uborkamagképű galandféreg köztigazdája a bolha, azaz a féreg egyik fertőzőképes lárvaalakja bennük alakul ki, így a fertőzést ezek az élősködők közvetítik nemcsak a kutyák-macskák, de akár felénk, emberek felé is. 

A megelőzés macerás (igazából csak az észben tartás miatt, mert amúgy nem nagy ügy), ám higgyétek el, sokkal, de sokkal macerásabb kiirtani komplett bolhakolóniákat a lakásból. Ne akarjátok kipróbálni!

Kurucz Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/chendongshan