Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én görcsösen igyekszem minden balhét elsimítani lefekvés előtt. Sokszor annyira ragaszkodom ehhez, hogy csak még jobban elmérgesednek a dolgok az erőlködésemtől. Nálunk nem sikerül mindig békében elaludni. Olyankor forgolódom, sírdogálok, mérgelődöm, mikor mit hoz ki belőlem a helyzet. 

Aztán jön a másnap. 

Ez a fajta háborús másnaposság nálam vagy letargiában mutatkozik meg, vagy valami őrületes elszántságban, hogy márpedig minden oké lesz, nincs semmi gáz, lehiggadtam, perspektívát váltottam az éjszaka. 

Ez a konfliktuson múlik.

Többször felmerült már bennem a kérdés, vajon kell-e ragaszkodni ahhoz az ideához, hogy mindig kellemes, békés hangulatban hajtsuk álomra a fejünket. Nem jár-e ez az egész elképzelés túl nagy teherrel, nem túl nagy elvárás-e önmagunktól és a párunktól. 

Nézzük meg tudományos oldalról!

Ébrenlét alatt a bennünket érő pozitív és negatív hatásokra van az agynak valamennyi feldolgozási ideje, de a stressz, már tudjuk, hogy ébren és álmunkban is rettenetes károkat tud okozni. 

Ha elalvás előtt ér minket fokozottabb stresszhatás, akkor az agynak nem marad ideje a feldolgozásra, ezért aktív marad, ezért is nehezebb elaludni ilyenkor. Ha mégis sikerül, könnyen megeshet, hogy fel-felriadunk, az elszabadult stresszhormonoktól pedig akár rémálmaink is lehetnek. Felerősödhetnek a belső félelmek, szorongások, és mélyebben beépülnek az emlékezetünkbe. Tehát ha tudományos alapon vizsgáljuk a kérdést, akkor egyértelmű, hogy haraggal elaludni nem jó, aminek olyan hosszú távú negatív hatásai lehetnek, mint az alvászavar, mentális problémák, szorongásos rohamok. 

Ámde nem minden konfliktust lehet lezárni csak azért, mert már csörög a pizsama.

Az erőszakos békülés sem feltétlenül jó.

El tud jutni egy veszekedés odáig, amikor az ember már azért van kétségbeesve, mert nem sikerül a helyzetet megoldani, menekülne belőle, de nem akar haraggal elaludni. 

Én amúgy is szorongó típus vagyok, gyakran tartok a másnaptól, hát még akkor, ha tudom, hogy egy extra kellemetlenséget is átviszünk „a túlsó partra”. 

De két ember között a konfliktuskezelési dinamika is nagyon különböző tud lenni. Az egyik képes lehet arra, hogy inkább dobjon mindent, és ölelést, szeretetet akar, a másik meg még benne van, még dolgoznak benne a frusztrációk, ilyenkor nem fair elvárni, hogy más legyen, mint amilyen. 

 

Sakk-matt?

Ahogy kutakodtam cikkek és fórumok között a témában, láttam, mennyi embert nyomaszt a párja azzal, hogy igenis meg KELL beszélni mindent, mielőtt elaludnának. Nem elég az aktuális balhé, még azzal is meg kell birkózniuk, hogy ők miért nem képesek lehiggadni, miért nem képesek lenyelni a békát egy békés(ebb) másnapért. Ha beadják a derekukat és hajlandók a végkimerülésig „megbeszélni”, másnap akkor sem feltétlenül jobb. Kimerülten, szomorúan ébredhet mindkét fél, és könnyen elmaradhat az afölött érzett sikerélmény, hogy ezúttal sikerült harag nélkül lefeküdni.

Hát igen, harag nem volt, de

keserűség, leszívottság, érzelmi zombiállapot is járhat a kisajtolt békével.

Vannak kutatások arra vonatkozóan is, hogy mivel veszekedéskor elönt bennünket az adrenalin és a kortizol, ez a hormonkoktél abszolút megakadályozhatja a logikus gondolkodást. A stressz egyik ellenszere pedig lehet például egy pihentető alvás (már amennyire a hormonok azt engedik, lásd feljebb). Tehát aki képes elaludni, annak lehet (!), hogy igenis használ az, ha alszik egyet a szóváltásra. De végeztek olyan kísérleteket is, amiben egy vita kellős közepén kérték a párokat arra, hogy tartsanak szünetet, majd figyelték a felek stresszhormonszintjét, vérnyomását, pulzusát. Ebből egyértelműen kiderült, hogy higgadtabban csöppentek vissza az addig nagyon feszült helyzetbe. 

A soha ne feküdjünk le haraggal nem azt jelenti, hogy elalvás előtt a problémák varázsütésre megszűnnek és az egymás iránt érzett szeretet, szerelem felülkerekedik a balhén, hanem hogy pontot kell tenni a végére. És ez nem mindig megy simán. Persze van, hogy sikerül tényleg hatékonyan, természetesen elrendezni a dolgokat, főleg, ha valami apróságról, vagy hétköznapi stresszről van szó. De ahol már rosszabb a helyzet, ott nagy esély van arra, hogy a békés alvás és másnap reményében még órákon át gyepálja egymást verbálisan a pár, mert ott villog a fejükben, hogy ezt feltétlenül le kell zárniuk még aznap. Hiszen megfogadták, hogy nem lehet másképp, így ezt tűzön-vizen át kell vinniük. Mindez azonban kétségbeesett helyzetet tud szülni, ami kontraproduktív lehet.

Az én családom abszolút a legvégéig húzta anno a konfliktusait, ezért én megszoktam a maratoni drámákat, az éjszakába nyúló kínlódást, ami után úgy dőltünk az ágyba, mintha átment volna rajtunk egy úthenger. Ezt máig őrzöm. Számomra valahol ez a „természetes”: tudjuk le, zárjuk le, inkább szenvedjünk még órákig, de aztán legyen ölelés meg szeretet és ezt vigyük át a másnapba. 

Mára már tudom, hogy ez egy berögződés, és meg kell tanulnom differenciálni.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Vannak konfliktusok, amiket simán le lehet rendezni, és azokat érdemes is. 

De ha úgy tűnik, hogy nem fog menni, akkor tényleg érdemes mérlegelni, nem azzal teszünk-e jobbat a kapcsolatunknak, ha mindenki levegőhöz jut.

Ilyenkor érdemes nem duzzogva bebújni a takaró alá, hanem meditálni egyet, nézni egy epizódot a sorozatunkból, amit már ezerszer láttunk, olvasni, bármi olyat csinálni, ami az agyunkat pihenő módba tudja állítani. Így talán elkerülhetjük a stressz okozta alvásproblémákat. Gondoljunk arra, hogy ezt is épp a békéért tesszük, még ha nem úgy tűnik is.

Muszáj tudatosítani magunkban, hogy haraggal elaludni nem kudarc, és semmiképp sem minősíti a kapcsolatunkat.

Nem kell ilyenkor a másnapra egy újabb veszekedős fejezetként gondolni. Inkább azt a lehetőséget érdemes meglátni benne, hogy tisztább fejjel talán sikerül pár perc alatt az, ami előző nap órák alatt sem. A kutatásokból az derült ki, hogy egyik forgatókönyv sem ideális. Simán elviheti rosszabb irányba az alapkonfliktust egyik is és másik is, és jelenthet megoldást ugyanígy mindegyik. 

Figyelnünk kell magunkat, a társunkat, és kettőnket együtt.

Tegyük fel a kérdést: valóban a konfliktus megoldása a cél, vagy csak az, hogy megfeleljünk annak az ideának, hogy mindegy, mi van, mi mindig békében hajtjuk egymás mellett párnára a fejünket. 

Én nagyon igyekszem kevésbé görcsölni ezen, és próbálok nyitottabban hozzáállni ahhoz, hogy igenis lehet olyan, hogy idő kell, tér kell, levegő kell. Vagy egy (remélhetőleg) kiadós alvás. (Egyeseknek a békülős szex a tuti tipp…)

Ám kizárólag azért ne hajszoljuk magunkat és egymást, mert egyesek szerint ez a hosszú boldog kapcsolat titka. Hiszen lehetséges, hogy a miénknek meg pont az adja meg a kegyelemdöfést, ha a végtelenségig elnyújtunk egy vitát. 

Nem garancia a békével elalvás az „örökkön örökké”-re, és a haraggal lefekvés sem jelenti azt, hogy az a kapcsolat kevésbé működik. 

Úgyhogy nyugi, még mindig nincs tuti tipp a sírig tartó boldogságra. Csak egyes tanácsoknak jobb a marketingje. 

Szabó Anna Eszter

Források: ITT, ITTITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Image Source