Fényévekre vagyunk egymás elfogadásától, ha egy pattanásos arc ennyire kiveri a biztosítékot

–

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én már kurvára unom a tökéletes modelleket és az agyonretusált képeket. Hülyeségnek és rendkívül nyomasztónak találom, hogy a reklámok és a közösségi média folyamatosan azt sulykolják belénk, csak akkor lehetünk boldogok és szerethetők, ha megfelelünk a manapság divatos szépségideálnak, karcsúak és izmosak vagyunk, mindig csinosan öltözködünk, ragyogó a hajunk, szabályos a fogsorunk, makulátlan a bőrünk és egyébként is csillámpónit kakilunk. Én igenis szeretném szeretni a közel sem tökéletes arcbőrömet, a kissé csálé fogaimat és még a narancsbőrömet is. Mackónadrágban, akár gyűrött felsőben, és ha akarom, akkor két számmal nagyobb otthoni pulóverben akarok örömködni, hogy vannak. Hogy vagyok.

És mindez nem azt jelenti, hogy nem teszek magamért és az egészségemért: hogy nem edzek keményen, nem spórolok fogszabályzóra, ami csilliárdokba kerül, vagy hogy nem ápolom a bőröm nap mint nap. Így van ez a pattanásokkal is. Nagy meglepi következik, ami főleg azok számára lesz szemérmetlenül megdöbbentő, akik azt kommentelik egy pattanásos lány képe alá, hogy mennyire „ápolatlan”: haver, a pattanásosság nem az arcmosáson múlik, és nem igényesség kérdése. Nagy szerencséd van, ha ezt tapasztalatból nem tudod, de

az akne elleni harc brutálisan kemény és rettentően hosszadalmas folyamat tud lenni. Van, akinél egyenesen élethosszig tart, ami stigmákkal és fintorgással van kikövezve.

Személyesen érintett vagyok a témában, talán ezért is éreztem úgy a kommentcunamit olvasva, hogy valami kikívánkozik belőlem ezzel kapcsolatban. Nagyon keveset beszélünk róla, de a pattanásosság rendkívüli módon képes megroggyantani az ember mentális egészségét. Nemcsak szimpla önértékelési zavarokat idézhet elő, de növelheti a depresszió és akár az öngyilkosság kockázatát is. És korántsem csak a tinikorra jellemző, ezt tapasztalatból mondhatom. Ugyan én is tizen-egynéhány évesen kezdtem el nagyon durván aknésodni, és bár ez a korral mérséklődött, de azt kell hogy mondjam, kis gyulladt barátaim még harmincon felül is velem voltak. Időnként bőségesebb, jobb életszakaszokban némileg megcsappant számban, de rendületlenül tartották magukat. Hiába a kozmetikai szerek és a bőrgyógyászati kezelések, sajnos nem sikerült teljesen eltüntetni őket, így végül csak a legerősebb akneellenes gyógyszer jelentett megoldást. Ám ezt sokan a mellékhatások miatt nem szeretnék vállalni, vagy egyenesen nem is bírják huzamosabb ideig szedni, így számukra csak a küzdelem, és sajnos, ahogy a mellékelt ábra is mutatja, a megbélyegzés marad.

Úgy érzem, a negatívan megnyilvánulók jelentős hányadánál félrement az üzenet:

nem a pattanások népszerűsítéséről van szó, és nem is arról, hogy lebeszéljék a bőrproblémával kínlódókat a megoldás megkereséséről.

Emellett azt is látom, hogy pattanástémában globálisan ránk férne némi edukáció. Tök jó ötlet például a légből kapott mítoszok és a hatástalan házi praktikák (lásd fogkrém) helyett megismerkedni a manapság szerencsére egyre nagyobb teret hódító tudatos bőrápolással, mert egy jól kialakított rutin hatalmas változásokat hozhat az ember életébe. Sietek leszögezni, természetesen az orvosi kivizsgálás nagyon fontos, mert – főleg felnőttkorban – számos esetben például valamilyen hormonprobléma vagy ételallergia áll a pattanásosság hátterében, ami kezelésre szorul. Egyes esetekben azonban, ahogy a bőrgyógyászom (és rengeteg sorstársam) is megerősítette, egyszerűen genetikai hajlam kérdése az egész. Sokszor semmiféle betegség nem áll a háttérben, és ha az ember a feje tetejére áll, akkor sem tudja megszüntetni a problémát. Ekkor még az is hosszú időbe és ne felejtsük el: rengeteg pénzbe kerül, amíg apránként kikísérletezi az illető, hogyan tudja legalább kordában tartani a helyzetet. 

Aki évekig nem találja a megfelelő bőrgyógyászt, az húzzon zacskót a fejére? A tinédzserek, akiket amúgy is folyamatosan csapkodnak a hormonok, inkább kuksoljanak örökké a szobájukban? Akinek nincs pénze szakemberre és kezelésekre, az raboljon bankot? És mi újság a tavalyi év kedves, új jövevényével, a maszknéval? Érezzük cikinek, hogy kiver minket a ragya a nyavalyás maszktól, amit amúgy is utálunk? Ja, hogy ez még oké, de az már felháborító, ha egy cég pattanásos modellel reklámoz valamit? Miért is?

2015-ben egy Em Ford nevű brit beauty vlogger készített egy videót, amiben megmutatta az aknés, illetve a tökéletesre sminkelt arcát is, és azt, hogy amikor erről a két végletről posztolt fotókat a közösségi médiában, milyen reakciókat kapott. Spoilerveszély: rettentően lehangolókat.

A pattanásos bőréért undorítónak bélyegezték, a kisminkelt arca miatt pedig hazug ribancnak.

A videót azonban rengetegen megnézték, és skin positivity néven elindult egy mozgalom, aminek az volt a célja, hogy a közösség erejével önbizalmat adjon azoknak, akik valamilyen bőrproblémával kénytelenek együtt élni. És nem, nem az a lényeg, hogy beletörődjenek abba, ami megváltoztatható lenne, hanem hogy addig is, amíg megtanulják elfogadni magukat vagy esetleg bejárják a javuláshoz, gyógyuláshoz vezető nehéz utat, bátorítsák egymást, és együtt formálják az emberek szépségsztenderdekkel kapcsolatos elképzeléseit. Szimpatikus ez a mozgalom, ahogy annak is mindig megörülök, ha egy sokak által követett influenszer a tökéletlenségeiről posztol fotót, vagy ha egy olyan reklámkampányt látok, aminek átlagos emberek a főszereplői. Néha azt gondolom, tulajdonképpen még az is mindegy, hogy ez az adott cég részéről esetleg csak marketingfogás. Jó, ha néha az arcunkba kapjuk a valóságot valamilyen formában.

Főként ebben a világban, ahol két perc alatt bárki gyárthat magából Angeline Jolie-t a mobiljával. Ahol nincs a köztudatban, hogy a pattanásosságot nem lehet boszorkánykodással, élesztővel és fogkrémmel megszüntetni, és pláne nem tisztálkodás kérdése. És ahol ízekre szednek valakit azért, amiről egyáltalán nem tehet, holott talán az egész életét megkeseríti.

Hidvégi Brigitta

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Unsplash/Megan Bagshaw