„Szeretlek” – „Oké, köszi!” – Mennyire fontos kimondani?
Emlékszem rá, hogy 15 évesen mennyire vártam, hogy életem első komoly kapcsolatában végre végigéljem a romantikus filmekből ismert mérföldköveket: az első randit, az első csókot, az első „szeretlek”-et, az első szexet, az első együtt alvást… Mondjuk, a sorrend végül nem pont így alakult… Én már hosszú ideje éreztem a mindent elsöprő érzelmeket, de nem mertem kimondani, hátha nem kölcsönös. Ma már pici magabiztosabb vagyok ilyen dolgokban (is), de ez nem jelenti azt, hogy nincs olyan párkapcsolati helyzet, ami elbizonytalanít. Sőt. Úgy sejtem, ezzel ti is hasonlóan vagytok, úgyhogy a nagy elsőkről, a „szeretlek” agyonkoptatásáról, és a nagy, romantikus gesztusok fontosságáról kérdeztem Villányi Gergő pszichológiai tanácsadót. Tóth Flóra írása.
–
Mekkora jelentősége van a „szeretlek” szónak?
Néhány hete írtam róla, hogy szülőként, szerintem a hollywoodi filmek és sorozatok hatására, hajlamosak vagyunk naponta többször mondani a gyerekeinknek, hogy „szeretlek”. Akkor merült fel bennem, hogy mennyire más a jelentése, a jelentősége ugyanennek a szónak egy párkapcsolatban, és mennyivel óvatosabbak vagyunk vele, akkor is, ha egyébként érezzük. Így az első kérdésem az volt Villányi Gergő pszichológiai tanácsadóhoz, hogy mennyire számít mérföldkőnek az első „szeretlek” kimondása:
„Szakemberként azt tapasztalom, hogy a bűvös szót sokféleképpen ki lehet mondani/meg lehet mutatni a másik felé.
Természetesen szavakkal is kifejezzük az érzéseinket, kötődésünket, elhivatottságunkat a másik felé, de kizárólag a »szeretlek«-re helyezni a hangsúlyt – úgy gondolom –, illúzió.
Hangozzon el őszintén mindkét oldalról, amikor el kell neki, vagy amikor úgy érzik, hogy eljött az ideje, megerősítésként, »vallomásként«, de támogatással, odafigyeléssel, kedvességgel, törődéssel is rengeteget el lehet mondani, vagyis ki lehet fejezni. Szerintem aki elkeseredetten csak egy »szeretlek«-re vár, az más téren is hiány(oka)t szenved, és könnyen lehet, hogy önmegnyugtatásként vagy illúzióként szépségtapaszt kapna csak. Az is igaz, hogy a szavainknak is megvan a maguk »mágiája«, vagyis hiába érezni az elköteleződést, van, hogy csak a szavakkal való megerősítéssel kerül a helyére az összes mozaik a kapcsolatban.”
A szakértő szavai alapján azt gondolom, fontos kimondani, de nem számít mérföldkőnek. Az viszont teremthet nehéz helyzetet, amikor egy pár nem ugyanott tart ebben. Azt gondolnánk, hogy ez menthetetlen helyzet, de Gergő szerint nem feltétlenül:
„Egy kapcsolat egymás megismerését, az összecsiszolódást és egy olyan megnyílást is jelent jó esetben, ahol az árnyoldalaink, a félelmeink is megjelenhetnek. Vannak korábbi tapasztalataink, magunkkal hozott csomagjaink, és ezek is befolyásolják. Ha egyiküknek hiányzik ennek a szónak a kimondása, akkor arról beszéljenek, hogy mi történik, kire hogyan hat ez. Hiány, elvárás, kényszer vagy félelem övezi a szót vagy a kimondását? Mire ezeket megbeszélik, máris közelebb kerültek egymáshoz a »szeretlek« kimondása nélkül is, hiszen már maga a kommunikáció előremozdít. Ráadásul
sok mindenben kompromisszumra lehet jutni, ha beszélünk róla. Olyan dolgokban is, amikről nem is gondolnánk, hogy képesek vagyunk kompromisszumot kötni benne.
Ez lehet az eltérő szeretetnyelvtől kezdve a nagy gesztusok igényén át bármilyen különbözőség. Ha meg tudjuk beszélni, akár az is elfogadhatóvá válhat, hogy valaki nem beszél szívesen az érzéseiről. Mert ha egy ilyet képes kimondani, az valójában egy hatalmas bizalmi gesztus, amit jó esetben a párja értékel.”
Mindent meg lehet beszélni… de biztos, hogy mindig mindent meg kell?
Villányi Gergő legtöbb tanácsa a nyílt kommunikációt hangsúlyozza, de a túlzott nyíltság egy kapcsolat elején sokszor nehéz, mert mindkét fél tart tőle, hogy a másik másképpen gondolja, és ez sérüléssel jár.
„Egy ismerkedés kezdeti fázisában az is megtörténhet, hogy a két fél ugyanabban a helyzetben egészen ellentétes dolgokat lát meg. Ha például valakinek nincs elég önbizalma, akkor nehezebben látja a jeleket, amiket a partnere küld felé. Abban nagyon nehéz tanácsot adni, hogy mikor van az a pont, amikor le kell ülni megbeszélni. Az biztos, hogy az egyoldalú vagy nagyon egyik fél által fenntartott kapcsolatrészek mindig súrlódást, feszültséget, szorongást okoznak, mert nem tiszta a helyzet. De közben lehet az egyenlőtlenség oka, hogy egyszerűen nem ugyanott tartanak épp, az egyik fél még nem képes megnyílni valamivel kapcsolatban. Ilyenkor létrejöhet egy üldöző-üldözött helyzet, ami nem vezet jóra. Erre az lehet a megoldás, hogy megbeszélik, hogy jelezzen az »üldözött«, amikor eljut odáig, hogy tud róla beszélni. Viszont ilyen esetben megvan a veszélye annak, hogy végül a szőnyeg alá söprődik a téma, akármi legyen ez – ami egy problémákkal teli, »tevealakú« szőnyeghez vezet szép lassan.”
A dolgok kibeszélésének egy hosszabb kapcsolatban inkább a hétköznapok hajtása, a kevés idő és a megfelelő körülmények hiánya lehet a gátja. Erre is van megoldás:
„Azt a tanácsot adni, hogy sokat kell beszélgetni, a legkönnyebb, de tudom, hogy sokszor nehéz megteremteni az alkalmat a mély beszélgetésekre. Egy pár mesélte, hogy ők
bevezették a kapcsolatukba a »beszélgetőnapot«, egy rugalmasan módosítható heti időpontot, amikor rászánnak egy-másfél órát, hogy a hét során felgyülemlett dolgokat, érzéseket átbeszéljék.
Ez nemcsak a negatívumok felemlegetése, hiszen a pozitív dolgokat ugyanúgy ki tudják fejezni ilyenkor. Ez szerintem jó módszer arra, hogy ne sikkadjon el az őszinte beszélgetés a sok teendő között.”
Romantika, gesztusok és szeretetnyelvek
Öt szeretetnyelvet különböztetünk meg:
- elismerő szavak;
- minőségi idő;
- ajándékozás;
- szívességek;
- és testi érintés.
Komoly súrlódást okozhat egy párkapcsolatban, ha a két fél nem ugyanazt a szeretetnyelvet „beszéli”.
A szakértő szerint mindenkinek van egy elsődleges és egy másodlagos szeretetnyelve, ami kicsit nagyobb esélyt hordoz arra, hogy legalább valamennyi átfedés legyen. De ha nincs, akkor az ellehetetleníti a kapcsolatot? Villányi Gergő szerint nem feltétlenül:
„A »szívből jövő«, óriási romantikus tettek olyan illúziók, amiket a ránk hagyományozott kulturális örökségből, a könyvekből és filmekből veszünk – miközben valahol mindannyian tudjuk, hogy alapvetően túlzók.
De ha felismerjük, mire van igénye a párunknak (legyen az egy gyakran kimondott »szeretlek«, egy csokor virág kéthetente vagy több ölelés, mint amire mi vágynánk), és érte megtesszük, akkor is, ha nekünk nem az az igényünk – az már önmagában egy nagyon szép gesztus. Azt viszont fontos elkerülni, hogy minden közös dolgot csak így letudjunk, és kipipáljuk őket. De az már elég motiváció, hogy őszintén örömöt szeretnénk szerezni a másiknak valami olyan dologgal, ami nekünk nem olyan fontos.”
Azt hiszem, ez pont olyan tanács, amit halmozottan érdemes megfogadni ma, a szerelmesek napjának kikiáltott Valentin- (vagy Bálint-) napon. Még most sem késő egy gesztussal kifejezni az érzéseinket, ha úgy érezzük, a párunknak jólesne. Főleg, hogy szerintem közel egy év világjárvány után, az utolsó téli hónap közepén még annak is igénye van egy kis romantikára, aki nem gondolná magáról. (Teóriám szerint részben ennek köszönhető a Bridgerton sorozat hihetetlen népszerűsége is – de ez már egy másik téma.)
Tóth Flóra
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Image Source