–

Túl vagyunk az ünnepeken

Ahogy magam körül láttam, az elmúlt hetekben az okozta a családokban a legtöbb problémát, hogy mindenki másképpen gondolta a járványos karácsony megélését, mindenkinek mást jelent az elővigyázatosság és az óvatosság, miközben valahogy feltételeztük, hogy a családtagjaink, szüleink is ugyanúgy gondolkodnak, mint mi. Ez persze feszültséghez vezetett, hiszen az érintettek sokszor nem is értették, hogy mit csináltak rosszul – például nekik maszkban elvinni villamosozni a kisunokát egy szuper program, nem pedig a szülők döntéseinek felülbírálása.

De közben nagyon sokan vagyunk, akik az ünnep miatt igyekeztünk felülemelkedni a konfliktusokon, nem belemenni a vitákba, így aztán szépen elfojtottuk a rossz érzéseinket. Valószínűleg mostanra már nemcsak a napokig tartó sütés-főzés, ajándékcsomagolás és tervezés-szervezés miatt vagyunk hullafáradtak, hanem a sok nagy levegőtől is, amiket ahelyett vettünk, hogy kimondtuk volna, amit gondolunk. Pedig dr. Németh Eszter jogász, igazságügyi mediátor azt mondja, nem biztos, hogy ez a jó megoldás.

Egy, az ünnepi tematikához nagyon jól kapcsolódó részletet idéz George Kohlrieser Túszok a tárgyalóasztalnál című könyvéből: „Cataniában egy kora reggel, mialatt ott álldogáltam és figyeltem őket, egyszer csak odahívtak, hogy álljak be közéjük, én pedig azon kaptam magam, hogy kötényben és késsel a kezemben segítek halat tisztítani. Hirtelen rájöttem, hogy éppen ilyen vagy hasonló a jó konfliktuskezelés, a halat kitesszük az asztalra, végigcsináljuk a halpucolás véres munkáját, hogy annak végeztével vacsorára remek haléltelt készíthessünk.”

Folytatva a hasonlatot Németh Eszter elmondja, hogy mi történik, ha nem pucoljuk meg azt a halat: „Ha az elfojtott érzés, ki nem mondott fájdalom, bűntudat az asztal alatt marad, akkor az elkezd romlani, bűzleni. Minél tovább az asztal alatt hagyjuk, annál rosszabb lesz, annál mélyebbre megy a »bűz«.

A problémák nem oldódnak meg maguktól, de a megoldásban, megbeszélésben fontos az időzítés. Ha egy probléma felmerül, érdemes még a rossz érzések megjelenése előtt vagy nagyon az elején beszélni róla. Viszont az ünnepi időszak nem feltétlenül arról szól, hogy többéves sértődéseket felgöngyölítsünk, ilyenkor inkább a tudatosság és a nagyvonalúság fontos

– ha felmerül is egy nehéz helyzet, gondoljunk arra, hogy pár év múlva emlékezni fogunk-e az egész konfliktusra. Ha NEM a válasz, akkor üssük el egy poénnal, és lépjünk tovább. Ráadásul a legtöbben úgy vagyunk vele, hogy néha azt kívánjuk, bárcsak lecserélhetnénk a rokonainkat mint egy téli gumit, de ha valami történik velük, akkor rögtön rájövünk, hogy hiába különbözünk, lélekben mégis összetartozunk. Ezért fontos, hogy megfelelő körülmények között őszintén és higgadtan el tudjuk mondani, ami zavar bennünket.

Akár meg is fogadhatjuk, hogy a felszínes, pár mondatos megbeszélés helyett néhány mély, őszinte, átvitt értelemben halpucolós alkalommal indítjuk a következő évet, hogy a jövő karácsony már ne csak a járvány remélt eltűnése miatt legyen más.”

A problémák fő forrása: nem vagyunk egyformák

Nyilván nem csak az okozza a konfliktusokat, hogy mást gondolunk dolgokról, hiszen a higgadt megbeszélés ezen sok esetben segít. De a legnagyobb nehézség az, hogy a személyiségünk is egészen más, ezért máshogyan reagálunk, mást élünk meg problémának, egyes helyzetekben képesek vagyunk uralkodni az érzéseinken, más helyezetekben nem.

Míg egy extrovertált ember sziporkázik és töltődik az ünnepek idején, az introvertált általában az előkészületeket élvezi. De vajon mennyire tudjuk magunkról, hogy melyik kategóriába tartozunk? Mindenkinek nagyon ajánlom EZT a tesztet – talán a két ünnep közötti szusszanásban pont jut rá idő. És ha megvan, hogy milyen betűkombináció vagytok, akkor érdemes tovább nézelődni, például ITT (ez kifejezetten a különböző személyiségek egymáshoz való viszonyáról szól) és ITT (ez egy pszichológus oldala, ahol a tesztet is ki lehet tölteni, de ha már tudod, melyik típus vagy, akkor is sok érdekes információt találhatsz).

A szakértő szerint is nagyon fontos az önismeret, és én személyesen is megtapasztaltam, hogy amióta nemcsak úgy felmerül bennem, hogy én miért így vagy úgy reagálok egy-egy helyzetben, hanem kicsit utánaolvastam, sokkal könnyebben kezelem… nos, valójában saját magamat.

És ez tök sokat segít nemcsak a párkapcsolati konfliktusokban, hanem akár a többi családtaggal való viszonyunk feltérképezésében is.

Az ünnepi időszak, főleg ebben az évben, a párkapcsolatokat is próbatételek elé állítja

Nagyon sok családban úgy néz ki a rendszer, hogy a tágabb családi konfliktusokat úgy ússza meg egy pár, hogy egymáson vezetik le a feszültséget. A párnak az a fele, aki behozta a családba az adott probléma forrását, kvázi vállaljon érte felelősséget. Hiszen amúgy, ha az illetővel nem akarsz összeveszni, ki másnak mondanád, mint a párodnak?! Csakhogy ez tök nehéz, hiszen egy ilyen helyzetnek az elszenvedőjeként nem nagyon tudod, mit kellene tenned. Állj ki a párod mellett négyszemközt is minden esetben, akkor is, ha nem értesz egyet vele? Vagy képviseld a jelen nem lévő rokonodat, mert ez a feladatod? Esetleg az adott helyzetben döntsd el, hogy a te objektivitásod szerint kinek van igaza? De mennyire lehet objektív valaki, aki mindkét érintettet szereti?

Szerintem mind voltunk már ilyen helyzetben, még ha nem mondtuk is ki. Ilyenkor talán segít, ha megkérdezed a párodat, hogy mit vár tőled, hogyan viselkedj ilyenkor. Persze szerencsésebb csak úgy felvetni ezt, nem éppen akkor, amikor maga a konfliktus történik – pont ezt mondta Németh Eszter is az időzítésről. Tőle van még egy szuper ötletem, amit a következő napokban vagy újévi fogadalomként érdemes megfontolni, mert a karantén alatt megterhelődött kapcsolatokat valamikor muszáj kicsit tehermentesíteni.

Erre alapesetben azt szokták ajánlani, hogy utazzunk el egypár napra. Na ez most sehogy nem megoldható, hiszen se pénz, se lehetőség, se segítő nagyszülők… Hatvan másodpercünk viszont biztosan akad a társunkra.

Eszter javaslata szerint két dologra kell koncentrálni, a beszélgetésre és az érintésre: „Elég kicsiben kezdeni, a pár egyik tagja elindíthat egy hatvan másodperces beszélgetést, ami szórakoztató, és nincs benne semmi komoly mögöttes tartalom. Nem igényel reakciót, választ a másik fél részéről, elég, ha hallgat, de remélhetően mosolyba fog átcsapni. Az érintés perc hasonló, de érintést használsz, ami nem más, mint egy szeretetteljes gesztus a társad irányába. Ez egy meleg érintés a kapcsolódás érdekében. Néhány konkrét ötlet ezekre:

  • Ossz meg egy villányi desszertet a pároddal.
  • Vezetés közben érintsd meg párodat.
  • Dicsérd meg a ruháját.
  • Hívd fel, és tudasd vele, hogy épp rá gondoltál.
  • Masszírozd meg a vállát vagy az arcát.
  • Oszd meg vele egy problémádat, amiben kikéred a véleményét.
  • Csiklandozd meg.
  • Mondd ki neki, hogy sajnálom…
  • Mondj három olyan dolgot, amiért hálás vagy neki.
  • Legyen »Emlékszel…?« pillanat, amikor felidézel valami jó közös emléket.
  • Érintsd meg a lábát az asztal alatt.
  • Főzzetek együtt.
  • Hagyj egy üzenetet neki a hűtőn vagy a párnáján.

A sort persze a végtelenségig lehet folytatni – és ha elkezditek, akkor könnyen szokássá válik, ami erősíti a kapcsolatotokat.”

Azt pedig már én teszem hozzá, hogy szuper beszélgetős játékok vannak, akár a Proust-kérdőív, akár ez, amit végigcsinálva két ember állítólag (újra) egymásba szeret.

Tóth Flóra