–

Már a párválasztáskor eldől minden?

Az úgynevezett MBTI-teszt (lásd keretes anyag) azt mutatja meg, hogy négy szempont szerint vizsgálva tizenhat főbb személyiségtípus közül ki melyikbe tartozik.

És hogy ezek alapján mennyire fontos egy párkapcsolatban a hasonlóság. 

Villányi Gergő pszichológiai tanácsadó szerint számít, hogy mennyire hasonló a pár két tagja. „Ha vannak »metszetek«, akkor kevésbé nyomogatják egymás érzékeny gombjait, és harmonikusabb a kommunikáció a stressztűrés/-kezelés, vagy épp a világ felfogása kapcsán kettejük kapcsolatában.”

Villányi Gergő leírása a négy szempontról, amit EZ a személyiségteszt vizsgál:

(A zárójeles betűk az adott tulajdonság angol elnevezéséből származnak, azért használjuk őket, mert a legtöbb tesztnél ez alapján tevődik össze a személyiséget jellemző „betűkód” – a szerk.)

Extrovertált (E) – Introvertált (I)

Az „E” sokat beszél, rengeteg témát behoz, szervez, kitölti az időt, hangulatot varázsol, nyüzsög. Az „I” képes nagyon csak egy dologra, témára figyelni, mélységében a témával foglalkozni, jó közönség vagy megértő hallgatóság lenni. De az „E”-ket gyakran felszínesnek, kapkodónak, túlpörgősnek is nevezik vagy érzik, míg az „I”-k sokak szerint unalmasak, lassúak vagy épp nehezen moccannak, leragadnak, „érzelemmentesek”.

Léteznek ambivertek, vagyis olyanok, akik a társaságtól, a helyzettől vagy akár élethelyzettől függően reagálnak inkább extrovertáltként vagy introvertáltként.

Érzékelő (S) – Intuitív (N)

Az „S” realisztikus, két lábbal áll a földön, valósághű listákat készít a fejében, és az öt érzékszervén át kapcsolódik az élményekhez. Az „N” egy belső fantázia–lehetőség keverékben lubickol, csapong, és gyakran a valóság az, amit nem vesz figyelembe. Egy randinál az „S” csak a randevú kezdetekor kezdi az „adatgyűjtést”, az „N” már előtte akár napokkal is forgatókönyveket, fantáziákat, kimeneteleket gyárt a fejében, és álmodozik. A következő randi az „S”-nél az első eredményei alapján kerül elő, az „N” pedig egy rosszabbul sikerült randi után is lelkes maradhat, mert fantáziál és/vagy potenciált lát a dolgokban (csak még nem tartunk ott – mondja).

Gondolkodók (T) – Érzők (F)

A statisztikák szerint több „gondolkodó típusú” férfi és „érző típusú” nő van.

A „norma” általában ilyen gondolkodó férfi–érző nő kapcsolatokat teremt, ez azonban gyakran problémaforrás is.

A „T” megérteni akarja az intimitást, feltérképezni, leírni, finomhangolni, az „F” benne lenni, érezni, élvezni, átélni, de nem úgy, hogy ötpercenként kérdezgetik. A gondolkodó szereti a tisztán látható határokat, a bejósolhatóságot, az érző szerint egy kapcsolat vagy közös élmény önmaga hordozza a jelentést, a történések, a tettek vagy az érzések már magukban kifejezik azt, ami ott van kettejük között (ez a gondolkodónak nagyon homályos így). Érző férfi–gondolkodó nő kapcsán a társadalmi elvárások, normák is nehezítik a helyzetet. A szigorúan csak gondolkodó vagy érző ember nagyon ritka, de ha egy kapcsolatban mindkét fél inkább ugyanabba az irányba húz, abból kialakulhat az is, hogy nagyon az adott véglet felé húz a kapcsolat. Vagyis túl logikus, racionális és cselekvő lesz a páros, vagy épp ellenkezőleg, szétfolyó, állandóan hullámzó, mindenen „nyüglődő”. De az is előfordulhat, hogy könnyebben megértik egymást, és nem jutnak el a végletekig.

Megítélő (J) – Észlelő (P)

A „J”-k szeretik pontosan megtervezni, kézben tartani dolgokat (egy kapcsolat vagy randi terén is), az irányításban, konkrétumokban hisznek, célratörők és szeretik tudni, merrefelé mennek a dolgok, vagy épp mit vár el tőlük az adott helyzet vagy rendszer. Az „P” leginkább egy játékos gyerekre hasonlít, aki felhőtlenül sodródik, rugalmas, alkalmazkodó, spontán, laza, neki „mindenhogyan jó” – ezzel a „J”-t az őrületbe is kergetheti. Ez utazásoknál is probléma lehet, hiszen a menetrend és a „lesz, ahogy lesz” nagyon ellentétes egymással. Persze ez nem jelenti azt, hogy a „P” nem tervez, csak ő rugalmas, háromszor is átírhatja, felboríthatja, átszervezheti az előzetes terveket. A „J” nem szereti a meglepetéseket, a „P” szerint a világ tele van izgalmas meglepetésekkel.

Aki szeretné tisztábban látni, hogy melyik típusba tartozik, itt tudja kitölteni a tesztet, itt pedig további részleteket olvashat az eredményekről.

Persze néhány betű nem tud leírni egy párkapcsolatot…

Villányi Gergő azt mondja, a személyiségnek nem csak a kóddal kifejezhető része számít: „Az MBTI szerint is vannak végletek, azonban nagyon fontos kiemelni, hogy a véglet – vagy a nagyon eltérő jellemző – egymást segíti vagy egymást támadja.

Bántón élem meg azt, hogy a másik olyan, vagy épp hogy örülök, mert szuperül megoldja, átveszi, és elintézi a dolgokat, és nem nekem kell foglalkoznom velük (esetleg más területen meg én teszem meg ugyanezt)?

Ez hosszú távon fontosabb, mint az, hogy egyforma-e egy pár két tagjának a személyisége.”

Ismerkedés után összecsiszolódás

Alap, hogy az első randik alkalmával mindenki igyekszik a személyisége jobb, sőt sok esetben a partneréhez szerinte jobban passzoló oldalát mutatni – de ez nem tartható fenn az örökkévalóságig. Így aztán

eljön az a pillanat, amikor már nem titkoljuk egymás elől, hogy szoktunk pukizni is, és a vécére sem csak pisilni járunk. A szakértő szerint átlagosan két év után következik be az ennél finomabban is leírható fordulópont egy kapcsolatban – ezután már egyre ritkább az, hogy nem a valós arcunkat, személyiségünket mutatjuk a másiknak. Vagyis ekkor kezd el kiderülni, hogy valóban összeillünk-e.

Csakhogy az nem egy lezárt kérdés, hanem folyamatosan alakul rá a válasz.

„A kapcsolat összecsiszolódási szakasza nem ér véget, tart, amíg csak együtt van egy pár – akkor is ha fél évig, akkor is, ha ötven évig. A problémák kimondása, egy gyengeség vállalása, elfogadása ugyanúgy a kapcsolat részét képezi az MBTI-től függetlenül is. Ha pedig MBTI szemszögből nézzük a dolgokat, akkor az őszinteségben benne van önmagam megmutatása, felvállalása is, valamint annak a megvizsgálása, hogy vajon a különbözőségeink honnan erednek, elfogadhatók-e, tudunk-e annyit csiszolni a kapcsolatunkon, hogy ne konfliktust okozzanak, hanem csak egy »döccenőt«.”

Aztán jön az első krízis (meg a második, harmadik…)

A szakértő szerint nem csak a személyiség számít, ha krízishelyzet adódik: „A személyiségünk alapvetően nem változik, de elmozdulások, akár eltérő reakciók egy-egy krízis során előfordulhatnak. Egy párkapcsolat fejlődésének fontos része, hogy az úgynevezett normatív krízisen hogyan mennek át. Olyan hosszú távú párkapcsolat, amiben nincs krízis, csak a hollywoodi filmekben létezik.

A kapcsolat minőségét az határozza meg, mennyire erős az elhatározás, hogy együtt mennek át a kríziseken. Egy krízishelyzet nem feltétlenül negatív, viszont teljesen elkerülhetetlen, hiszen idesorolható például a gyerekvállalás is, a házasságkötés, ahogy a munka elvesztése, vagy egy hozzátartozó halála szintén.”

De vannak egészen egyedi krízishelyzetek is. „Járt hozzám például egy pár, náluk az okozta a legnagyobb problémát, hogy a lakókörnyezetük időszakosan nagyon zajos volt, és ez az egyik felet rettenetesen megviselte – ebből rengeteg a konfliktus támadt közöttük. Amikor aztán a gond elhárult, helyreállt a kapcsolati béke is. Tehát vannak olyan krízisek, amikre létezik külső megoldás, de ez nem mindig működik ilyen egyszerűen.

Összességében a legtöbb krízishelyzetben a kommunikáció és az érzelmek felvállalása okozza a nehézséget. Ez akkor is nehéz, amikor nem a párunkkal van problémánk, hanem valami tőle független dologgal.

Emellett, bár ezt sokszor mi magunk is nehezen ismerjük fel, sok párkapcsolat van tele olyan elhallgatásokkal, amik egyáltalán nem megcsalásszintű titkok, csupán múltbeli, családi ügyek, amikbe nem érezzük szükségét beavatni a párunkat – miközben gyakran meghatározzák a viselkedésünket, különösen krízishelyzetben. Hiszen a személyiségünk mellett van egy kötődési mintánk is, egy magunkkal hozott hátizsák, amiben a gyermekkor, a korábbi kapcsolatok, a szülőkkel való kapcsolat is ott lapul és mindezeket egybegyúrva vagyunk egyediek és megismételhetetlenek. Így számtalan olyan helyzet van, ahol nem az számít, hogy az ismertetett négy szempont szerint milyen a személyiségünk. Az önismeret viszont ezekben a szituációkban is a segítségünkre lehet.”

Villányi Gergő egyébként azt mondja, hogy szerencsére egyre gyakoribb, hogy a párok segítséget kérnek, szakemberhez fordulnak, akár együtt, akár külön-külön. Ebben szerepe van pont az MBTI-hez hasonló személyiségtesztek elérhetőségének, és a témába vágó könyveknek, cikkeknek. Úgyhogy ha szeretnétek, szívesen folytatjuk a párkapcsolati elmélkedést a kötődési mintákkal, vagy azzal, hogy az ellentétes vagy a hasonló habitusú párok birkóznak-e meg könnyebben a krízisekkel!

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Halfdark