Spórolni sem árt, de a bolygó még fontosabb – Így változtak meg a fogyasztási szokásaink

–

Augusztus közepe van, és mikor összepakoltam erre a szlovén körútra, és benéztem a szekrényembe, arra kellett ráébrednem, hogy a nyári ruhatáramnak a felét sem használtam ki. És nemcsak azért, mert ez a nyár nem olyan, mint a régiek (már semmi sem olyan), hiszen alig volt kánikula, hanem legfőképpen azért, mert megváltozott az életformám.

Persze, mondogattuk már márciusban is, hogy többé semmi sem lesz olyan, mint azelőtt, sőt voltak, akik kiáltványban követelték ezt, de hogy tényleg nem lett olyan, azt szép fokozatosan kezdtük felfogni és megtapasztalni. Például abban is, hogy már nincs hová felöltözni – nincsenek színházak, koncertek, fesztiválok, kerti partik, romkocsmák, és ha lehet, nem mocorgunk messzire. Ez pedig egy sor dologra kihatással van – akár pozitív, akár negatív értelemben.

Például, hogy

nem is igazán kell elhatározni, hogy többé nem fogyasztunk feleslegesen, megtörténik ez magától is. Először is: nem tehetjük, mert szűkültek a lehetőségeink.

(Nem bulizunk annyit, ezért nem csípjük ki magunkat, és nem taxizunk haza hajnalban.) Másodszor: minek, ha megvan minden, ami kell. (Végül is egy jó sorozat mindig kéznél van.) Harmadszor: az ember ezentúl kicsit jobban meggondolja, mennyit költ és mennyit tesz félre, hiszen az, hogy bármikor elveszítheti a munkáját, fenyegető realitássá vált. Végül pedig megértettük, milyen fontos vigyázni a környezetünkre és a bolygóra, amit eddig hiába szajkóztak a hozzáértők. 

Szóval nem véletlen, hogy egy a Magyar Cetelem Bank által a saját ügyfelei körében nemrég végzett reprezentatív kutatásból az derül ki, hogy tíz emberből nyolc ma már tudatos vásárlónak mondja magát, és negyven százalékuk szeretné megőrizni a karanténban alkalmazott, visszafogott vásárlási szokásait. Mivel a francia tulajdonú bank tizenöt európai uniós országban kérdezett körbe, így azt is tudhatjuk (és meg is lepődhetünk rajta), hogy nálunk, magyaroknál csak a portugálok tartják magukat tudatosabb fogyasztónak. 

Tény, hogy az ismeretségi körömben bárkit kérdezek, azt mondja, hogy már csak heti egyszer jár bevásárolni. És persze jóval kevesebbszer ül be ide-oda enni, hiszen felfedezte, milyen jókat lehet otthon főzni, és milyen másképp ízlik az az étel, amit magad készítesz. Az érdekes inkább az, hogy

a tudatos fogyasztást ma nem elsősorban a spórolással indokolják a kutatásban részt vevők (ez csak a második legfontosabb indokuk), hanem inkább a környezetvédelemmel.

A megkérdezettek negyvenegy százaléka hivatkozott erre, és csak harmincnégy százalékuk a takarékosságra, három százalék pedig arra, hogy így boldogabb.

Annyiban én is tudok csatlakozni ehhez, hogy amióta visszatért az élet a városba, szinte minden alkalommal bűntudattal ülök be az autóba, amire azelőtt nem volt példa. Pedig így is jóval ritkábban használom, mint „békeidőben”, és ha mégis, akkor is alaposan meggondolom, nem tudnék-e másképp menni, de ha a parkolás miatt egy plusz kört kell tennem, már a felesleges károsanyag-kibocsátás miatt stresszelek.

És azzal is egyet tudok érteni, hogy az ember könnyen felismerhette az elmúlt hónapokban, hogy az egyszerű élet boldogabbá is tesz. Sokan vagyunk, akik most tudtak csak igazán elmerülni a saját környezetük felfedezésében (például a környékbeli sétákban), az apró örömökben (például a növények fejlődésében és változásában), vagy a családi összetartásban.

Természetes is, hogy válság idején a luxusról mond le elsőként az ember, de most már ebbe az is beletartozik, hogy mennyi szórakozást engedünk meg magunknak házon kívül – nem csak az, hogy az országhatárokon túl. Jó, persze nem is utazhatunk akárhová, de

a Körkép adatai szerint minden második európai polgár ezentúl képes is volna hosszabb utazások nélkül élni.

Mit mondjunk, ez a szándékuk valószínűleg meg fog valósulni… 

Itt, Szlovéniában, ahonnan ezeket a sorokat írom, szinte eltűntek a külföldi turisták, maximum néhány német és osztrák maradt, még magyarokkal sem találkoztunk. Pedig azelőtt az angolszász és a Benelux államok lakói is előszeretettel látogatták – a szlovénok már épp kezdték úgy érezni, hogy kicsit túl sok volt a turizmusból. Ekkor azonban kitört a járvány, és most kezdhetnek újra azon munkálkodni, hogy visszacsábítsák a külföldieket, miközben a hazai turizmust kuponokkal segíti a kormányuk. (Minden szlovén állampolgár kapott egy kétszáz eurós kupont, amit hazai szálláson használhat fel, ezzel nemcsak az utazókat és a szállásadókat segítik, hanem a környező szabadidős és kulturális tevékenységek szolgáltatóit is.) Úgy tűnik, az, hogy ha utazunk is, inkább csak a környező országokba, még velünk marad egy ideig.

A harmadik témakör, amit a Cetelem Körkép vizsgált, a pazarlás visszafogásának egy másik aspektusára fókuszált: hogy mennyire becsüljük meg a tárgyainkat. A válaszadók fele határozta el a karantén alatt, hogy ezentúl mindent tovább használ és nem cserél le idő előtt újra, harminc százalék pedig ezt azon az áron is megtenné, ha pénzt kellene szánnia a javíttatásra. A személyes tapasztalatom szerint azonban sokkal többen is megjavíttatnák a dolgaikat, ha léteznének még szakik és műhelyek, és majdnem mindenkit irritál, hogy ma egy csomó tárgyat eleve nem hosszú élettartamra terveznek.

Éppen ezért a jövőben nagyobb népszerűségre számíthatnak azok a márkák, amik segítenek a tudatos vásárlásban,

például azzal, hogy visszafogadják a csomagolást (ha például kozmetikai termékről van szó), vagy újrahasznosítják a megunt, elhasznált terméket (például ruhák esetében) – egyszóval, amelyek az aktivista fogyasztót támogatják. 

Nagy kérdés persze, hogy hogyan alakítja át a teljes gazdaságot (és ezáltal a társadalmi berendezkedést is), ha tömegesen átállunk a felelős fogyasztásra, mert ez törvényszerűen munkahelyek megszűnéséhez és munkanélküliséghez fog vezetni. De valószínűleg a munka fogalma is megváltozik majd, ahogy sokan jósolják…

Mindenesetre a folyamat elkezdődött, akár akarjuk, akár nem. Ha másban nem, abban már valószínűleg mindenki látja a jeleit, hogy sokkal több az önreflexiónk: figyeljük magunkat, óvatosabbak lettünk, kevésbé hagyjuk magunkat pillanatnyi impulzusok által (meg)vezetni. Ez pedig egyértelműen pozitív fejlemény.