Nyolcezer ember osztotta meg annak a budapesti nagymamának a posztját, aki őszintén leírta, hogyan tudná megoldani a gyerekét egyedül nevelő lánya az idei szünidős felügyeletet és a gyerek aktív pihentetését. Ilona és kiskamasz unokája az elmúlt öt hetet így is együtt töltötték, mert a gyerkőc anyukájának összes idei szabadsága elfogyott a járványhelyzet közepére. 

Sikertörténet

„Szeretném neki élvezetessé tenni ezt a rémesnek induló nyarát, ezért arra gondoltam, hogy ne legyen bezárva egy budai lakásba, megkóstoltatnám vele a vidéki, tanyasi levegő ízét, illatát, esetleg az állatgondozás rejtélyeit, szépségeit” – írta a nagymama a posztjában. „Sok pénzünk nincs. Annyi sajnos semmiképpen, hogy hetes táborokba fizessük be. Azért sem, mert az anyukája, vagy az én társaságom nélkül nem tud elaludni. Nem is erőltetnénk. Elképzelésem szerint lehet olyan valaki, akinek van egy üresen álló nyaralója, amit ebben az évben nem tud rendben tartani, én szívesen kitakarítanám, lenyírnám a füvet, főznék, segítenék, amiben csak tudok. Vagy egy tanyán álmodom egy üres szobáról, ahol alhatnánk, napközben pedig segítenénk, amiben tudunk…”

Az őszinte feltárulkozásra még a közösségi médiához képest is elképesztő mennyiségű pozitív reakció érkezett az egész országból.

Volt, aki azonnal felajánlotta a hétvégi házát, apartmanját, más külföldre invitálta őket, csak az odautazást kellene megoldaniuk. A több tucatnyi ajánlatból végül sikerült választani, mint Ilona pár nap múlva meghatottan újságolta, úgy tűnik, az idei nyaralásuk, köszönhetően néhány készséges idegennek, megoldódik.

„A családom sem tudta, hogy csak úgy befogadtam nyaralni idegeneket”

Aliz egy Balaton-parti településen él, gyerekei felnőttek, elköltöztek már, ő pedig szinte egész nap dolgozik. Egy Facebook-csoportban futott bele olyan ismeretlen családokba, akik arról meséltek, évek óta nem járnak nyaralni, mert a költségvetésük vagy az utazás, vagy a szállás kifizetését tenné lehetővé, a kettőt viszont együtt nem. Aliz azonnal írt egy posztot, hogy szívesen látna lakásában egy-egy hétre ilyen családokat. Viszont arról még a gyerekei sem tudtak, hogy az egykori gyerekszobát két turnusban ismeretlenek foglalják el.

A cikk a hirdetés után folytatódik!

„Nagycsaládosok pártfogójaként is tevékenykedem, így a szociális hozzáállás számomra mindig is fontos volt”

– mesélte nekem Aliz.

„Végül három jelentkező családdal vettem fel a kapcsolatot. Kicsit ügyeskednem kellett, mert a saját családomat nem akartam beavatni, viszont a lakásomhoz speciális kulcsok vannak, nekem pedig csak egy darabom volt, a többi nyilván a gyerekeknél van, ha hazajönnének. Végül a szomszédunknak korábban adott pótkulcsot tudtam odaadni újdonsült vendégeimnek. Az ismerőseim, akik tudtak erről az egészről, szkeptikusan álltak az ötletemhez, óvtak tőle, de nagyon kellemes emlékként marad meg minden hozzám érkező család. Annak ellenére, hogy csak egy kicsi plusz szobám van, tényleg élményként élte meg mindenki azt az egy-egy hetet, két családdal most is tartom a kapcsolatot. De hogy az érkezőkben is sok a bizonytalanság, azt bizonyítja, hogy mikor az első vendégek – apuka, anyuka, kamaszfiú – megérkeztek, hoztak magukkal egy sátrat a biztonság kedvéért, hátha időközben mégis meggondolom magamat…”

Az idei vakáció egy hosszú hétvégére esik?

Az embereknek az elmúlt pár hónap bezártság nagyon sok volt, tényleg szeretnének kimozdulni, utazni, ezt mutatja a foglalások emelkedő száma is – foglalja össze tapasztalatait Grosz Pálma, aki egy utazási irodát vezet.

„Megszűntek azok a korlátozások, amelyek ezt hátráltatnák, így érthető, hogy az érdeklődők bátrabban keresik a lehetőségeket. Két dolog azért markánsan megfigyelhető: a legtöbben kevesebb időt szánnak idén a nyaralásra, és közelebbi úticélokat is választanak a korábban megszokottnál. Az ázsiai régió szeptember-október előtt teljesen elérhetetlen, az amerikai kontinens szeptember előtt szintén nem lehet célállomás, marad Európa, a maga minimálisra csökkent légiközlekedésével. Mi úgy látjuk most, hogy az idei szezon belenyúlik a szeptemberbe is.

Aki nem megy külföldre, az nyilván itthon szeretné tölteni a szabadságát.

Az is érzékelhető, hogy a még megmaradt szabadságokat a magyarok nem egyben szeretnék kiélvezni, inkább rövidebb, két-három napos pihenésekre fizetnek be. Bizony, a szabadságok nagy része egyszerűen eltűnt, augusztusban pedig a nagy hazai termelőüzemek, gyárak egyáltalán nem terveznek leállásokat, úgyhogy az idén fellendül a kereslet a hosszú hétvégék iránt. És igen, azzal a hatással is naponta szembesülünk, hogy vannak, akik egyáltalán nem utaznak 2020-ban, sőt, ki sem teszik a lábukat a saját településükről sem – egyszerűen azért, mert félnek…”

Visszatér a cserenyaralás?

Egy egész sor internetes találatra leltem a cserenyaralás címszó alatt, sokan vannak, akik a pár évtizeddel ezelőtti, az egyik nagy hazai női magazinban indított nyaraláscserét szeretnék visszahozni a XXI. századba, ám viszonylag kevés pozitív történetet olvashattam a közelmúltból.

Egy ilyen vakációs megoldáshoz ugyanis mindenki szerint nagyfokú bizalom kell, azonban manapság éppen ez látszik leginkább kiveszni.

„Nagyon kell vigyázni, kiben bízunk meg!” – írta Andrea a tapasztalataikról az egyik, cserenyaralásokra specializálódott csoportban. „Mi többéves Facebook-ismeretség után Tatabányáról fogadtunk egy hölgyet vendégül, teljes ellátással, rengeteg ajándékkal. Ám ő a hazautazása után pár nappal már nem kívánt beszélgetni velünk, az pedig, hogy visszahívjon minket, szóba sem került – és ezt a döntését azóta sem indokolta meg.”

Működő modellé vált azonban a Nyaralj Nálunk Ingyen!

Egy közösségi oldalas csoportból nőtte ki magát egyesületté ez a kezdeményezés.

„2015. április 22-én kiírtuk a Facebook-oldalunkra, hogy rászoruló családokat látunk ingyenesen vendégül az otthonunkban, teljes ellátással. A jelentkezők levelei hihetetlen gyorsasággal elárasztottak minket, és alig három óra alatt betelt a naptárunk, egészen augusztus végéig. A tíz hét alatt összesen tizenegy családot tudtunk fogadni (az egyik héten egyszerre kettőt), ám a levelek csak jöttek és jöttek…” – foglalja össze a kezdetekről Erdélyi Margit, az egyesület alapítója a szervezet honlapján írt bemutatkozásukban. Náluk a támogatók most egy-egy rászoruló família nyaralását fizethetik be támogatásul a „Fogadj örökbe egy családot!” elnevezésű programban, időközben számos kemping és más turisztikai vállalkozás csatlakozott az akcióhoz.

A jól felépített, bejáratott szisztémának köszönhetően az elmúlt három évben összesen nagyjából 80 család nyaralhatott az »örökbe fogadóknak« köszönhetően.”

Teknősetetés és viráglocsolás Berlinben

A „nincs pénzem nyaralásra” dilemmáját sajnos én magam is ismerem, pár éve – egyedülálló anyaként – bizony erősen törtem a fejemet egy kockás papír fölött ücsörögve, hogyan fogom megoldani az előttünk álló tíz nyári hétben a kicsi és a kamaszok vakációját úgy, hogy közben a munkában is helyt tudjak állni. Nagyon sajnáltam a gyerekeimet, akiknek az anyjuk „csórósága” miatt nem jut egy rendes nyaralás, miközben az osztálytársaik a nyár végén majd a tengeri naptól barnára sülve mesélik extra élményeiket búvárkodásról, piramismászásról és wellness hotelekről. Olyannyira befészkelte magát ez az egyébként most már nevetségesnek tűnő lelkiismeret-furdalás a hétköznapjaimba, hogy elhatároztam: nem nyugszom, míg el nem megyünk külföldre, legalább pár napra, hiszen az én gyerekeim alig tették ki a lábukat az ország határain kívülre. Gyorsan beléptem hát külföldi magyarokat tömörítő közösségi oldalas csoportokba, és a fent idézett nagymamához hasonlóan, őszintén feltártam kedvezőtlen helyzetünket több ezer vadidegen ember előtt.

Nagyon kellemes meglepetésként ért, amikor Laciék visszajeleztek, azt pedig a sors játékának vettem, hogy ő, a felesége és a gyermekeik éppen abból a városból költöztek ki külföldre, ahol mi laktunk. Laciék éppen az itthon maradt nagyszülőket és a rokonságot szerették volna meglátogatni, ám ott tornyosult a dilemma: ki fogja addig etetni a családi kedvenceket, az ékszerteknősöket, és ki locsolja a pompás berlini kertvárosi lakás teraszán élő több tucatnyi növényt?

Máig hálás vagyok nekik, hogy akkor bizalmat szavaztak nekem, és gondolkodás nélkül felajánlották nekünk egy hétre az otthonukat.

Így a repülőjegyek kifizetése után még maradt valamennyi pénzünk arra, hogy megismerkedhessünk egy igazi nyugat-európai nagyváros miliőjével.

Igaz, Laciék valójában nem kértek semmit a nyaralási lehetőségért, hiszen nem költöztek be cserébe a mi pici bérelt lakásunkba akkor. Nem klasszikus értelemben cserenyaraltunk tehát. Ám amikor az utolsó napon, rendbe téve a lakást és helyre rakva az utolsó elmosogatott poharat, végül behúztuk magunk mögött az addig még csak az interneten látott család ajtaját, világosan éreztük: a legszebb élmény mégis a bizalom volt.

 Kocsis Noémi

 Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images