Ne hagyd magad, emberke! – 93 éve született Dargay Attila

–

Személyes emlék

Valamikor a nyolcvanas évek legelején a szolnoki sportcsarnokba szervezett gyereknapi programot anyukám munkahelye. Elképzelhetetlen izgalmat éreztem, előtte még soha nem jártam a megyeszékhelyen, és soha nem voltam akkora épületben, mint a sportcsarnok, amely tele volt hozzám hasonlóan izgatott gyerekekkel és felnőttekkel. Semmi másra nem emlékszem az egészből, de arra nagyon, hogy egyszer csak megjelent a pályán Dargay Attila, és kitört az ováció – ilyenben sem volt még részem ezelőtt.

Higgadtan és megfontoltan beszélt egy csarnoknyi emberhez, és a végén valami közös játékra hívott bennünket, le lehetett rohanni a pályára, úgy körülvettük őt, hogy levegőt is alig kapott, mégis nagyon kedvesen beszélgetett velünk, és nagyokat nevettünk a poénjain.

Ez pont negyven éve történt, és még ma, amikor felidézem ezt az emléket, akkor is újra átélem azt az örömöt, amit akkor éreztem.

Hogy mi volt a titka? A gyerekek nyelvén beszélt

Elég vézna kisfiú volt, ráadásul félárva is, jegyző édesapját alig ismerhette, mert először hadifogságban volt, majd nem sokkal a hazatérése után meghalt, amikor Attila még csak ötéves volt. Az özvegy és a félárva elköltözött Mezőnyékről, Miskolcra mentek, ahol a nagyszülők laktak.

Dargay Attila belecsöppent egy színes, bohém családi forgatagba, ahol mindenki értett a művészethez. Az anyja csodálatosan énekelt, a nagyapja egykor vándorszínész volt, később szótárakat szerkesztett, zenélt és könyveket írt, nagynénje, Keresztesy Mária pedig színésznőként dolgozott.

Attila meg reggeltől estig rajzolt, rajzolt, rajzolt és rajzolt.

Ez lehetett a legolcsóbban elérhető szórakozás számára, ráadásul, mivel nem volt elég ügyes a sportokban, ami az akkori rezsimben komoly elvárás volt a fiúk esetében, ez maradt az egyetlen eszköze arra, hogy népszerűvé válhasson diáktársai körében. Az iskolában szerencsére értékelték ezt a kivételes adottságot, már akkor is képregényeket rajzolt, mindig az érdekelte legjobban, hogyan lehet mozgalmassá tenni egy képet.

Osztályidegen

Rögtön a második világháború után, még 1945-ben felvették a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, de aztán kihagyott egy évet, mert nem volt pénze a tanulásra, ezért egy évig a Diósgyőri Vasgyárban vállalt munkát: játék állatokat festett. Aztán ott is osztályidegennek minősítették, és kirúgták, ő pedig visszatért a főiskolára, ahonnan szintén eltávolították, mert nem nézték jó szemmel, hogy nem munkás-paraszt származású volt. 

Egy ideig díszletfestőként dolgozott, de cingársága miatt nagyon nehezen bírta az ezzel járó rengeteg cipekedést, végül a nagynénje segítségével, Macskássy Gyula műtermébe került kifutófiúnak, onnan dolgozta be magát évek makacs szívósságával odáig, hogy egyenrangú munkatársává vált egykori főnökének.

Nem hagyta magát az emberke, együtt tanulták a rajzfilmkészítés minden csínját-bínját, titokban becsempészett Walt Disney-filmeket néztek munkaidő után, aztán persze valaki feljelentette őket ezért.

Dargay hatalmas rajongója volt Disney-nek, sokáig úgy is nevezték, hogy ő „a magyar Walt Disney”. 

Remekművek sora

Elkezdődött a Pannónia Filmstúdió fénykora azzal, hogy Jankovics Marcell, Macskássy Gyula, Nepp József és Dargay Attila megszállottként rajzoltak és ötleteltek a rajzfilmeken. Csak néhány filmcím emlékeztetőül, ami ehhez az időszakhoz kötődik: A Mézga család, János vitéz, Szaffi, Vuk, Lúdas Matyi, Gusztáv, Pom Pom, A nagy ho-ho-horgász, a Doktor Bubó-sorozat vagy a Macskafogó…

Az egész stúdió gyakorlatilag egy nagycsaládként élt, együtt ötleteltek, alkottak, mindenki a legjobb tudását adta a dologhoz, hihetetlenül kreatív csapat voltak, írtak, animáltak, rajzoltak, zenéket keresgettek, vágtak.

A rajzfilmkészítésnél kevés pepecselősebb és időigényesebb munka van a világon. Ők mégsem sajnálták az időt és az energiát, mert megszállottan hittek a műfaj érvényességében.

Az idő őket igazolta, hiszen most, amikor a tizenhárom éves fiamnak mondtam, kiről írok éppen cikket, azonnal mosolyra húzódott a szája, és kapásból sorolni kezdte Dargay filmjeit, na meg a kedvenc jeleneteit is. Megdöbbentő részletességgel emlékezett egy csomó mindenre, noha utoljára néhány éve láttuk ezeket a műveket közösen. 

Állatok minden mennyiségben

A Pajtás újság egykori előfizetőjeként csak annyit mondhatok, hogy mindig ugyanott nyitottam ki és ott is csuktam be a lapot, ahol Kajla vicces kalandjai voltak Dargay Attila jóvoltából.

Kajlát Csuvájról mintázta, a feleségével közösen három airedale terrierük is volt, és mindegyiket így becézték. A csuváj azt jelenti lengyelül, hogy: légy résen! (Oké, a Pif-sorozat is elment, de amit Kajla tudott, illetve Dargay, arra senki más nem volt képes.)

Nem véletlen, hogy Dargay mindig egy állatfigurán keresztül tudott a legviccesebben megnyilvánulni, gondoljunk csak a Lúdas Matyi mindenbe belekotyogó lúdjára vagy a Vukban szereplő zseniális állatkarakterekre. Az egyik kedvencem, amit most a fiam is felidézett, amikor a két lúd totál lerészegedik a cefrétől, majd összevissza gágognak és danolásznak. (Az enyém is! – A szerk.)

Kisfiúként Dargay élt-halt a kutyákért, mindig kikönyörgött egyet az anyjától, aki úgy büntette az egyébként elég csintalan és nem túl szorgalmasan tanuló fiát, hogy rossz bizonyítvány esetén kedvenceit száműzte a nagyszülőkhöz, így az udvaron egy egész falkányi kutya gyűlt össze.

Az egykori félárva kisfiúból olyan emberke lett, aki nem hagyta magát, híres-neves és roppant népszerű alkotóvá vált, rengeteg díjat kapott, de soha nem felejtette el, hogy humor nélkül semmit nem ér az élet, és mindvégig megőrizte gyermeki énjét, ami párosult végtelen szorgalmával és maximalizmusával, ettől teljesedett ki az élete.

Élethosszig tartó szerelem

Dargay hű élet- és alkotótársat talált magának Henrik Irén személyében, akivel ötvenkét évig élt és dolgozott együtt. Először a zene kötötte őket össze. Felesége eredetileg zenésznek készült, és anyja kérésére gyerekként Dargaynak is zenélnie kellett. Irén a Pannónia Filmstúdió kifestőjeként dolgozott, de később, sok-sok éves gyakorlati tanulás után

operatőrként dolgozott együtt férjével egészen annak haláláig, és utána is méltóképp ápolta emlékét.

Nyolcvankét éves korában halt meg, és még rengeteg terv, film volt a fejében, sok vázlatot rajzolt, tervezgetett az utolsó pillanatig, már nagybetegen is. Óriási űrt hagyott maga után, de szerencsére olyan életművet is, amit remélem, még az unokáim is élvezni fognak.

Both Gabi 

Források: ITT, ITT, ITT és ITT