Ötven vagyok és szexelni akarok! – A megtalált libidó története
Hosszú utat tettem meg, amíg egyáltalán föltettem magamnak a kérdést: kell-e nekem a szex. A kiindulópont pár évvel ezelőtt az volt, hogy „negyvenöt vagyok, és soha többé nem akarok szexelni”. Akkoriban csak annyit jelentett nekem a „szexuális gerjedelem”, hogy, ha tetszik, ha nem, az otthoni béke kedvéért néha teljesítenem kell. „Tejeskávészexnek” hívtam, mert leginkább a reggeli tejeskávézás idejéből csíptem le az időt, gyorsan, hatékonyan, és a fal felé fordulva, úgy még a szájszag sem érződik… Vendégszerzőnk, S. Tóth Anikó írása.
–
A folytatást sejthetitek…
Miközben könnyesre bőgtem magam vadromantikus filmeken, eltemettem magamban a heves szeretkezés és a túlcsorduló érzelmek iránti vágyat, és időnként oldalba rúgtam a szenvedélyesen számon kérő kalandor énemet, aközben szép és rendezett kapcsolatomat mégis elégettem az unalom oltárán.
Vannak ilyen emberek. Tudom, tudom, sérült kisgyerek voltam, akit a bölcsődében megvert a szadista gondozónő (kirúgták, feljelentették), anyám egyévesen kölcsönadott a száz kilométerre élő nagyszülőknek, mert kistesóm született, (aztán még egy!) ráadásul SZTK-keretes szemüvegben kellett volna cuki kislánynak lennem,
szóval tudom, hogy nekem a harmonia idegen, a konfliktus meg maga a komfortzóna.
Ezért úgy döntöttem: csinálok magamnak egy kis vihart
Kidobom, ami már megvan, és beleugrom a… semmibe.
Elég hangos csattanás lett a vége. Csak úgy mondom, hogy lehetőleg sose szúrj ki egy skorpióval, mert olyan bosszút áll rajtad, hogy életed végéig sisteregni fog a fájdalom. Sistergett is, de beépült lassan (két és fél év alatt) a hétköznapjaimba, megtanultam élni a veszteséggel. Elvégre én akartam a szenvedélyt, nem? Porig égtem.
Nos, akkor a szexnek vége is itten, gondoltam. Gyerünk, önmegvalósítás, most pont ráérek!
Három évig valósítottam meg önmagam, tapasztalataim a következők voltak:
1. Nem árt, ha kitalálod, hogy miben vagy jó
2. Nagyot kell álmodni, de kicsiben kell elkezdeni
3. Előbb vagy utóbb pénz is kell hozzá
4. A környezeted hülyének fog tartani
5. Ennek következtében te is annak tartod magad néha
6. Amikor föladnád, azonnal olvass el egy Benedek Elek-mesét!
7. Tanuld meg tisztelni a sárkányaidat!
8. Azért küzdj meg velük!
9. Használni kell a közösségi médiát!
10. A közösségi média úgyis használ téged
11. Huszonöt év élettapasztalatot tényleg csak huszonöt év alatt lehet megszerezni
12. Öreg vagy
13. Nem is vagy öreg
Negyven fölött az önmegvalósításnak komoly tétje van
Érzelmi libikókába kerülsz, nem elhanyagolható a kudarctűrő képességed, kockáztatsz ugyan, de terveidet és ötleteidet legszívesebben csak babusgatnád, majd hirtelen olyanná válsz, mint a játszótéri anyuka, aki pánikrohamot kap, ha a gyereke felmászik a csúszdára. Kimerészkedsz ugyan az ötletgyermekeddel a rettenetes játszótérre, de lehetőségek helyett csak veszélyforrást észlelsz. Borzasztó.
Ha leküzdötted az összes akadályt, és vállon veregetted magad, találtál szövetségeseket, és volt alkalmad egy éven belül legalább ötször rúzst kenni a szádra, akkor… Akkor ott ülsz a nappalid közepén egy pohár borral/teával/kávéval a kezedben, és azon morfondírozol, hogy
ha Jane Fonda nyolcvan fölött ilyen jól néz ki, akkor neked ötvenévesen… lehet, hogy még van egy pár jó éved. Mi lenne, ha mégis szexelnél? Jár neked a szenvedély?
A következő kérdések tolulnak fel azonnal:
1. Kivel? (Kolléga kizárva, fiatalabb fiúk kizárva, az a pasas a villamosról, talán… exek kizárva, vagyis, várjunk csak…)
2. Mikor? (Munkaidőben nem, a barátnős időben… nem, gyerekkel vásárlás… nem, anyámmal pedikűröshöz megyek, helyette? …nem, fodrász… de nem is járok fodrászhoz… hétvégén… de akkor mackóban vagyok, hétköznap délután… talán.)
3. Hol? (Beengedni valakit… nem, bemenni valakihez… nem, fizetett búvóhely… áááá, barátnő lakása… megfontolandó.)
A következő feladatok sorakoznak:
1. Szőrtelenítés (Magadra nézel, és megállapítod, hogy Rambo ikonikus kése is kevés lenne ehhez, ami, sajnos, nem színházi díszlet.)
2. Fehérnemű vásárlása (A barátnőd szerint csak azokat érdemes megtartanod, amelyekben Ryan Goslinggal is randiznál. És ha a fiad lehetne a pasi, akkor mi van?)
3. Nagyítós tükörben szembenézés az arcoddal: megfelelő smink készítésének elsajátítása, kamaszod bevonásával. („Anyaaa, dögös vagy, de highlightered nincs? Attól fiatalabbnak néznél ki.”)
4. Megfelelő szórakozóhely kiválasztása. („Anyaaaa, a Budapest Parkban van egy retrós sarok, ott öregek is vannak, és tök jól éreznéd magad, de majd én kiválasztom az outfitedet.”)
5. Fogyókúra haladéktalan elkezdése, edzéstervvel és új edzőruhával. Éééés… személyi edzővel, azzal a helyes tetoválttal.
6. Pedikűrös felkeresése. Otthoni barkács kerülendő!
Tilos:
1. Méricskélni magad egészalakos tükörben!
2. Behúzott hassal sem!
3. Mérlegre állni. És, hülye lány, ha már ráálltál, ne húzogasd a lakás különböző pontjaira, és főképp ne rúgj bele a végén!
4. Felnőttfilm nézegetése. (Vagyis… csakis ismeretfrissítés céljából. De… ilyet én biztos nem csináltam soha. Ilyen az orgazmus?)
5. Összetéveszteni a biliárdgolyót a paradicsommal. Attól, hogy látsz egy jó pasit, még nem biztos, hogy A Pasit látod.
Nos, az intimgyantaszalonban így fogadtak: „Jó estét kívánok, le tetszik ülni, elrakjam a kabátomat?”
Oda egyébként pasik és kutyák is járnak, a kutyák csak pisilnek néha, de ha egy pasi van előtted, akkor kétórás a várakozási idő. Ennyi idő alatt pont megfelelő hosszúságúra növekednek a szőrszálaid.
E tapasztalatok megszerzése után akadt egy kis probléma az ellazulással, pláne, hogy még sosem jártam ilyen helyen, nem tudtam, hogy teljesen le kell vetkőzni, és a cukorgyanta olyan helyekről is kitépte a szőrt, amilyeneket még sohasem láttam az anatómiai atlaszban.
A testem egy csoda, és kozmetikus Betti fogát sem rúgtam ki, pedig tartott tőle.
A fehérnemű-szaküzletben háromszor is megkérdezték, hogy felpróbáltam-e a bodyt, mert nem cserélik vissza. „Tudom”, válaszoltam flegmán, aztán otthon felhúztam. Térdig. („Anyaaa, abban az üzletben törpékre gyártanak cuccokat… nem tudtad?” Nem tudtam, hogy csak a törpéknek lehet szexuális életük. A francba!)
A világ csodálatos hely!
Hiszen amint felkészítetted magad az új kalandra, máris előkerülnek a kalandvágyó, ugyancsak csodálatos férfiak. Tényleg csodálatosak. Komolyan. Hogy lehet, hogy ezt nem vettem észre idáig? Bocsánat, éppen gyűlöltem őket, egytől egyig.
Pedig ezek az új egyensúlyomban rám lelt férfiak megdicsérnek a büfében, rám dudálnak az utcán, meghívnak egy kávéra, csetelnek velem éjjel és nappal, érdekli őket, hogy mi van a mackóm alatt, a hajam alatt, az éveim súlya alatt. Lelkesek, semmi sem tántorítja el őket, határozottak a cél kijelölésében és megvalósításában, királynőnek látnak, ők maguk is lehetnek kiszolgáltatottak, sérültek, gyávák, erősek, bátrak, szőrösek, aktívak, elszántak, gátlásosak, ők is öregszenek, meg persze fiatalosak is… egyszóval pont olyanok, mint én.
Megkérdezik, hogy szeretem a kávét, ráérek-e egy teára, szeretem-e a tiramisut, ismerem-e a Szabó Balázs Bandáját, melyik a kedvenc helyem a fővárosban, és mit olvasok, vannak-e terveim…
De egyikőjük sem kérdezte meg… egyszer sem érdeklődött senki az iránt, hogy én hány éves is vagyok.
S. Tóth Anikó
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images