–

Másfél évtizede ismerkedtem meg a jógával – addig csak annyit tudtam róla, hogy hajlékonnyá és rugalmassá tesz, és elég hiú voltam ahhoz, hogy ez felkeltse az érdeklődésemet. Aztán – ahogy jobban elmerültem benne –, kiderült, hogy itt jóval többről van szó, mint a gerincem és a végtagjaim tekergetéséről. A szellemisége tulajdonképpen még inkább megfogott, mint maga a gyakorlás, és igyekeztem minél többet megvalósítani belőle. Volt, ami könnyen ment, például a húst már korábban száműztem a konyhából, és a jóga csak megerősített abban, hogy jól tettem. Ugyanakkor előfordult, hogy a tudatosság ellenére is mondtam vagy tettem olyasmit, amit azon nyomban meg is bántam. Be kellett látnom, hogy a jóga elveit sohasem fogom tudni teljes mértékben alkalmazni,

viszont egyre többször tapasztaltam, hogy ha legalább törekszem a jóságra, valahonnan – általában nem onnan, ahonnan várnám – érkezik valamiféle viszonzás. Nehézségek persze voltak és vannak is, de azóta sokkal jobban bízom magamban és a világban, mint korábban bármikor.

Méltó élet mindenki számára

A jóga eredetileg nem mozgásforma, hanem filozófiai rendszer, amelynek számos irányzata van, – ezekben pedig többnyire nem szerepelnek, vagy legalábbis kisebb szerepet játszanak a testtartások, a légzések és a relaxáció, vagyis mindaz, amire a mai jógaórák épülnek. Sokkal inkább valamiféle szellemi-lelki fejlődést hivatottak elősegíteni.

A jóga erkölcsi szabályai az emberi természet realitásán is alapulnak, mindannyiunk számára elérhetővé téve egy kiteljesedett életet.

Patandzsalitól Gandhiig

A jóga erkölcsiségének legismertebb meghatározása Patandzsalitól származik, aki Jóga-szútra című könyvében fektette le a maga „tízparancsolatát”, amely öt tiltást és öt előírást tartalmaz. Mindezek között az első helyen áll a nem-ártás elve. Eszerint az embernek minden körülmények tartózkodnia kell attól, hogy bármilyen élőlénynek fájdalmat okozzon, legyen szó emberről, állatról vagy akár növényről.

A nem-ártást az százötven éve született Mahatmá Gandhi tette népszerűvé, aki az erőszakmentes ellenállás révén, pusztán a brit intézmények és áruk bojkottálásával szabadította fel Indiát a gyarmati uralom alól, példát mutatva az egész világnak. Az elv mélyebb jelentéseit azonban a saját népével sem sikerült megértetnie, annak ellenére, hogy az bárki által gyakorolható.

Mahátma Gandhi - Forrás: Getty Images/ Rühe/ullstein bild

Tökéletes erőszakmentesség nem létezik

A nem-ártás nem feltétlenül cselekedeteket jelent, hanem egyfajta hozzáállást, miszerint minden körülmények között a lehető legkisebb mértékű erőszakra kell törekedni. Be kell látni azonban, hogy a teljes nem-ártás nehezen megvalósítható, és sokszor csak időpocsékolás erre törekedni – bár próbálkozások a mai napig vannak. A buddhizmus egyik ágának képviselői például maguk előtt söprögetve járnak-kelnek, hogy eltávolítsák útjukból a bogarakat, és egynek se oltsák ki az életét – egy bizonyos „hibaszázalék” azonban mindig van.

Egy indiai vallási csoport tagjai pedig kizárólag forralva vesznek magukhoz vizet, nehogy ivás közben akaratlanul is megöljék az abban lévő baktériumokat. Ám a kórokozók már a hőkezelés révén elpusztulnak, vagyis a végeredmény szempontjából indokolatlan ez a fajta elővigyázatosság.

Az értelmetlen szabályok révén ezek az emberek voltaképpen a saját életüket nehezítik meg, végső soron saját maguknak ártva, ami éppúgy nemkívánatos, mint bárki vagy bármi másnak ártani.

Kezdd magaddal!

Persze az ember nem csupán efféle végletességekkel árthat magának. A különféle helyzetek különféle negatív válaszokat generálhatnak, mint például a csalódottság, a sértődöttség vagy a harag – mára pedig a tudomány is igazolta, hogy az ilyesféle reakciók belső feszültséget okoznak és stresszreakciókat indítanak be, amelyek tényleges betegségként jelenhetnek meg.

Természetesen nem arról van szó, hogy erőnek erejével „el kellene engedned” azokat az érzéseket, amelyek romboló hatással lehetnek a testi-lelki egészségedre nézve – sőt, minél inkább erőlteted, annál tovább veled maradhatnak.

Ha azonban egyszerűen csak hagyod „lenni” őket, anélkül, hogy különösebben foglalkoznál velük, előbb-utóbb „maguktól” elmúlnak. Ugyanígy károsak az önmagaddal szemben támasztott túlzott elvárások – fogadd el, hogy nem lehet mindig száz százalékon pörögni, az esetleges hibákat pedig tekintsd egyfajta lehetőségnek a tanulásra.

Az erőszakmentességhez tartozik a saját jólléted biztosítása is. Ha legalább időnként szánsz egy kis időt önmagadra, biztos, hogy rövid időn belül jobban fogod érezni magad a bőrödben. Nem kell nagy dolgokra gondolni: egy izgalmas program, finom vacsora vagy akár csak egy kiadós alvás is javíthat az életminőségeden.

Így ne árts másoknak!

Az erőszak, ha nem is konkrétan, de áttételes formában nagyon is jelen van a mindennapokban. Ide tartozik többek között a gúnyolódás, az ítélkezés, a tiszteletlenség vagy pláne a sértés, de akár egy megsemmisítő pillantással is mély sebet lehet ejteni egy másik ember lelkén.

Természetesen ki kell állnod magadért, nem mindegy azonban, hogy ezt miként teszed. Ha belehajtod magad egy-egy helyzetbe, azzal minden érintettnek, így saját magadnak is rosszat teszel, ha viszont csak annyira vonódsz bele, amennyire feltétlenül szükséges, a konfliktus jó eséllyel feloldást nyer.

Adódhatnak olyan helyzetek is, amelyekbe jobb eleve bele sem menni, mert tulajdonképpen nincs jelentőségük – nyilván neked van igazad a boltban eléd tolakodóval vagy a buszon elterpeszkedő utastársaddal szemben, de ér-e ez az egész annyit, hogy vitába szállj velük?

Az erőszakmentesség része a megfelelő kommunikáció is – a jóga szerint minden körülmények között az udvarias, másokat feleslegesen fel nem zaklató beszéd javasolt.

Kritizálni a jobbítás szándékával és kellő tapintattal lehet, hazudni viszont még kegyből sem.

Erőszakmentesség és környezetvédelem

A jóga alapvetően a gyümölcsök, zöldségek, hüvelyesek és gabonafélék fogyasztását javasolja, amelyek – megfelelően összeállított étrend mellett – önmagukban is képesek fedezni az ember vitamin- és tápanyagszükségletét. Megengedett a tej és a tejtermékek fogyasztása is, feltéve, hogy azok etikus gazdaságból származnak. Az ilyen gazdaságokban az állat és az ember tulajdonképpen szimbiózisban él: utóbbi nem zsákmányolja ki az előbbit, csupán elfogadja, amit kap tőle, és cserébe lelkiismeretesen gondozza – akkor is, ha az már nem képes számára hasznot hajtani. Mindez persze nem túl kifizetődő, így erőszakmentes állattartással is csak elvétve lehet találkozni manapság.

Semmiképp sem ajánlottak a húsfélék, hiszen ezek biztosan erőszak árán kerülnek az asztalra. Van azonban a húsevés mellőzésének (vagy legalább mérséklésének) egy fontos környezetvédelmi része is.

A kérődzés és az ürítés révén rengeteg metán kerül a légkörbe, fokozva a bolygóra amúgy is súlyos fenyegetést jelentő üvegházhatást. A takarmány előállítása miatt újabb és újabb területeket kell művelés alá vonni, ami jellemzően az erdőirtás révén lehetséges.

Az állattenyésztés ugyancsak erőteljes vízlábnyoma pedig nagyban hozzájárul az egyre fokozódó vízhiányhoz. A húsmentes étkezéssel tehát a környezetnek is kevesebbet ártasz. 

Természetesen egyedül rád tartozik, hogy mit teszel a kosaradba, de minden olyan alkalommal, amikor otthagysz valamilyen hústerméket a boltban, hozzájárulsz ahhoz, hogy a Föld visszanyerhesse az egészségét – a sok kicsi erőfeszítés pedig összeadódik, pláne, ha egyre többen és többen tesznek így.

Válasz a jelenkor problémáira

Az erőszakmentes szemléletmód alkalmazása a mindennapokban nem csupán afféle naiv törekvés a jóra. Mint látható, a nem-ártás eszköz a kezünkben, amely a jelenkor számos problémájára is egyfajta választ jelent, legyen szó stresszről, elidegenedésről vagy környezetvédelemről. Nem elválaszt, hanem összeköt – ebből pedig mindannyian csak profitálhatunk. 

Mezei M. Katalin

Olvasd el Fiala Borcsa korábbi írását Gandhiról ITT.