–

A médiából nap mint nap áramlanak felénk a klímaapokalipszis fenyegető hírei

Nem telik el nap, hogy ne sokkolnának minket a környezetszennyezés, a globális felmelegedés, az erdőpusztítások, a szeméttenger és az időjárási szélsőségek képei. Mi pedig felháborodva, frusztrációval, illetve nem ritkán egyre nagyobb apátiával konstatáljuk, hogy fogalmunk sincs, mit tegyünk, vagy ha igen, az úgyis édeskevés.

Theodore Roszak filozófus, az ökopszichológia atyjának gondolatait olvasva meglepődés nélkül tértem napirendre afelett, hogy 25 éve pontosan ugyanaz volt a helyzet, mint ma – leszámítva talán, hogy kevésbé sokkoló és gyomorszorító cikkcímekkel találkoztunk, de talán kevésbé éreztük ijesztőnek a klímaváltozást is. Ami ezen az idővonalon jól látszik, hogy a riogatás nem a leghatékonyabb stratégia, még ha van is, aki erre esküszik. De akkor mi lehet a megoldás?

A változás lélekben kezdődik

A sámáni hagyományokból is táplálkozó ökopszichológia követői szerint a változást lélekben kell elkezdenünk, annak elismerésével, hogy testi-lelki problémáink kisebb-nagyobb része közvetlenül vagy közvetetten a környezeti problémákból származik. Mindamellett ennek a fordítottja is igaz, vagyis a környezetszennyezésnek gyakran lelki, érzelmi okai vannak. Összességében tehát tágabb kontextusba kell helyeznünk a létezésünket, és nap mint nap emlékeztetni magunkat a cselekedeteink hatására, helyére a Nagy Egész rendszerében.

„Minden a rokonom”

A sámánisztikus világszemlélet általában összefonódott az animizmussal, vagyis azzal a képzettel, hogy a világon minden létező él és kölcsönhatásban áll egymással.

Az egészséget és a betegséget is a környezet összefüggésében értelmezték, és így is gyógyították, segítségül híva a természeti elemeket, a növények, állatok vagy az ősök szellemeit.

A tudomány nevében eltávolodtunk ettől a holisztikus szemlélettől, manapság viszont, a kvantumfizikai kutatások hatására mégis mintha kezdene visszakúszni a tudatunkba az összekötöttség gondolata, amelyet szépen összegez a fenti, indiánoktól származó idézet.

Holisztikus gyógymódok

Ebből következik, hogy gyógyulni, illetve változtatni is csak úgy lehet, ha természetbe és rendszerbe ágyazottságunk minden elemét figyelembe vesszük. Előfordulhat, hogy ehhez le kell mondanunk néhány instant megoldásról, például hogy a legközelebbi szupermarketben vásároljunk, vagy pusztán gyógyszerrel próbáljuk kezelni a tüneteinket.

Ami a gyógyszereket illeti: bár a környezetszennyezésnek csak egy kis részét jelentik ezek a vegyi anyagok, metaforaként mégis megjelenítik egész civilizációs stratégiánkat és vonzalmunkat az azonnali megoldások és az irányítás iránt. Vagyis azt, hogy időt, energiát akarunk spórolni a tulajdonképpeni feladattól, az információszerzéstől: attól, hogy feltárjuk a lelki okokat, és ha apránként is, de változtassunk az életmódbeli tényezőkön. Természetesen nem mindig és nem minden gyógyszert kerülhetünk el életünk során, de emellett kereshetjük a természetes, ősi gyógymódokat: a növényekben és a saját testünkben, a zenében, az énekben, a táncban rejlő erőt.

Gyógyulás a civilizációs ártalmakból

Az önismeret ebből a szempontból azért is fontos, mert Roszak megfigyelései szerint, a környezeti krízis mélyén rejlő túlfogyasztásnak lelki okai vannak.

Fogyasztásunk, legyen szó ételről, ruháról, elektronikai dolgokról, gyakran túllépi az igényeinket, mégpedig azért, mert a vásárlással gyakran lelki problémákat próbálunk kompenzálni, a bennünk tátongó, érzelmi űrt próbáljuk kitölteni.

Ezek szerint, hogyha sikerül meggyógyulnunk, akkor sikerül csökkentenünk a fogyasztásunkat is, és máshol keressük a megnyugvást, például kreatív tevékenységekben vagy a természetben töltött időben.

Az empátia elfeledett művészete – kissé szokatlan formában

A sámánok egyik legnagyobb varázsereje a beleérző képességükben rejlik. Nemcsak más emberek érzéseit, állapotait képesek átvenni, hanem bármely létező bőrébe bele tudnak bújni, és szükség szerint azonosulnak állatokkal, növényekkel vagy akár természeti jelenségekkel. Ahogyan például Michael Harner, a modern sámánizmus egyik nagykövetének tanítványa beszámolt róla, egy utazás folyamán átélte, hogy milyen érzés esőnek lenni, amely leesik a földre, lecsorog a domboldalon a közeli patakba, és a kövek és gyökerek között folytatja útját.

Persze, egy ilyen „utazáshoz” nem árt némi elszántság és belső képekkel szerzett tapasztalat, de kreatív vizualizációként akár egyszerű halandók is megpróbálkozhatnak azzal, hogy beleképzeljék magukat az egyes természeti elemek helyébe.

A létezők tanácsa

Ennek a gyakorlatnak egy másik változata a Joanna Macy és John Seed környezetvédelmi aktivisták által létrehozott szertartás, amelynek a Council of All Beings (A létezők tanácsa) nevet adták. Ennek során a résztvevők kiválasztanak egy tetszőleges természeti elemet, folyót, tengert, hegységet, korallzátonyt, és hangot adnak annak, mit érezhet az adott létező. A folyamat során az emberek kifejezhetik szomorúságukat, frusztrációjukat, ugyanakkor ráéreznek, mit kell tenni, és erőt is merítenek a cselekvéshez.

Az állatok tisztelete

A vadászó életmódot folytató törzsek életét, amelyben a sámánizmus is gyökerezik, kifinomult szabályrendszer övezi, amely a fenntarthatóság garanciája. Ehhez tartozik az állatok tisztelete, a köszönet az áldozatért, és az, hogy gyakran mitológiai történetekkel megtámogatva gondoskodnak a túlvadászás elkerüléséről. Az állattenyésztés sokat változtatott az állatokhoz való viszonyunkon, de ettől még olykor ugyanúgy belegondolhatunk, hogy a párizsi a tányérunkon valaha egy komplex élőlény része volt.

Hogyha az ételeinket sikerül tágabb összefüggésbe helyeznünk, nagy lépést tettünk afelé, hogy az étkezés mennyiségének és minőségének egészséges mértékét megtaláljuk, beleértve a húsét is.

Szent fák

Ahogyan az állatok, úgy természetesen a fák sem maradhatnak ki az életfeltételeinket biztosító tényezők közül. A fa mint jelkép szintén kitüntetett helyet foglalt el a mitológiában és a szertartásokban egyaránt. A fák transzcendens tisztelete sok kultúrában megtalálható. Jacob Grimm például, aki nyelvészettel is foglalkozott, úgy vélte, a német Tempel (templom) szó eredete az erdőben gyökerezik, de a keltáknál is találunk ehhez hasonló példát: a nemusz (szentély) szavuk erdei tisztást jelenthetett. Sok népnél elterjedt a hit, hogy a fáknak lelkük, szellemi erejük van, amelyet nem ritkán szertartásokkal ünnepeltek.

Az állatok és növények esztelen öldöklése sok helyen már csak azért sem volt divat, mert úgy gondolták, ezekbe az élők lelkeinek egy része, illetve a halottak szelleme is beköltözhet. Ebből következően nagyon figyelmesen és takarékosan bántak az erőforrásokkal.

Azt gondolom, hogy mi is ezen a figyelmen és beleérzésen keresztül kapcsolódhatunk újra a természethez, és ezt a kapcsolatot nemcsak a természetjárások idején, de a hétköznapi döntéseink során is tapasztalhatjuk. Vásárlásaink, étkezéseink, utazásaink kapcsán egy kicsit beleérezhetünk, hogy mennyi erőforrás igénybevételével is jár az adott tevékenység, és hogy valóban szükségünk van-e rá ezen az áron is. Emellett eszünkbe juthat, hogy gondolatban megköszönjük azoknak, akik mindezt lehetővé tették – legyenek emberek, állatok vagy növények.

 Fábián Emese

Források: ITT, ITT és ITT