Odaszúrni, de miért?

Érdekes módon a konfliktushelyzetekben mindenki pontosan emlékszik arra, hogy tíz évvel azelőtt mit mondott neki a másik, ami a lelke mélyéig betalált, és azóta sem tudta túltenni magát rajta.

Rengeteg párkapcsolatot teszünk tönkre saját magunk azzal, ahogy-, és amiket mondunk a másiknak az együttélés alatt. Életre szóló sebeket okozunk egymásnak a szavainkkal, méghozzá teljesen értelmetlenül. Ezek a sérelmek pedig kitörölhetetlenül felgyűlnek bennünk és ennek eredményeképp egy idő után már mindenki feljogosítva érzi magát arra, hogy bármilyen sértéssel legyalulja a másik önértékelését. A kérdés, hogy hova vezet mindez?

Máté evangéliuma 15:11.: Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.”

Mi is az az erőszakmentes kommunikáció?

Marshall B. Rosenberg amerikai pszichológus fejlesztette ki az erőszakmentes kommunikáció módszerét. A lényege, hogy segítse a sikeres információcserét és a konfliktusok rendezését az érintettek között. Rosenberg az erőszakmentes kommunikáció alkalmazásával nemcsak több éves párkapcsolati konfliktusokat, hanem több évtizede fennálló országok közötti és népcsoportok közötti konfliktusokat oldott fel sikeresen. A módszer azért csodálatos, mert már azzal is rengeteg pozitív változást idézhetünk elő a párkapcsolatunkban és egyéb emberi kapcsolatainkban, ha csak mi magunk kezdjük el alkalmazni, anélkül, hogy a másik erre odafigyelne vagy alkalmazná.

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Sakálnyelv

Rosenberg szerint a földön rengeteg erőszakot generál az a fajta erőszakos kommunikáció – ő csak „sakálnyelvnek” hívja –, amit a legtöbben használunk. A sakálnyelv, a morális ítéletek nyelve.

Morális ítéletet mondunk, amikor valamiről kijelentjük, hogy az: jó-rossz, helyes-helytelen, normális-abnormális, stb. Márpedig ahol ezt a nyelvet használják, ott nagyon sok erőszakkal fogunk találkozni.

Nehezíti a helyzetünket, hogy kisbaba korunk óta természetes számunkra az erőszak, így azt megtanultuk alkalmazni. Gondoljunk csak arra, amit a filmekben látunk. Teljesen helyénvaló, hogy a jó csak úgy győzhet a gonosz felett, ha a végén megsemmisíti őt, ez már a mesékben is megjelenik.

Hogyan is néz ki az erőszakos kommunikáció?

Amikor az alábbiakhoz hasonló kifejezéseket használsz, tudd, hogy bizony te is erőszakosan kommunikálsz, ami biztos, hogy rossz irányba fogja vinni a beszélgetést:

Te… (a „te” kezdetű mondatok általában értékítéletet tartalmaznak, és könnyen kritikává válhatnak: „Te nem csinálsz semmit. Te olyan rendetlen vagy.”)

Az a baj veled, hogy…/Neked az a bajod, hogy… – ítélkezés

Túl komolyan veszed a dolgokat/Túl sok az érzelem/Túlérzékeny vagy – kritika

Jobban tennéd, ha… – kritika

Úgysem értenéd meg… – a másik önértékelésének aláásása

Kit érdekel, mit mondasz? – lekicsinylés

Ha nem változtatsz, elhagylak! – megfélemlítés

Neked mindig igazad kell, hogy legyen? – ítélkezés

Baromság, amit mondasz. – leértékelés

Tanulj meg normálisan viselkedni! – parancsolgatás

Téged soha nem érdekelt, hogy mi van velem! – ítélkezés

Megbízhatatlan vagy! – sértegetés

Miattad jutottunk ide! – vádaskodás

Most megint mivel akarsz megvádolni? – provokáció

Mit játszod az áldozatot? – sértegetés

Állítsd le magad! – parancsolgatás

Erőszakos nonverbális kommunikáció

Tányér vagy más tárgy széttörése, falhoz vágása.

Szemforgatás.

Ajtó csapkodása.

Két napig napig nem szólsz a másikhoz (szeretetmegvonás).

Mi a gond azzal ha „sakálként” kommunikálsz másokkal?

Ha kritikát, ítélkezést vagy követelést fogalmazol meg a pároddal szemben, akkor védekezővé vagy támadóvá fog válni irányodban, elveszíted a természetes vágyát (jóindulatát) az iránt, hogy bármit is adjon vagy adni akarjon neked.

Felhozhatod saját mentségedre, hogy „csak azért fogalmaztál így vagy úgy, mert a másik ezt vagy azt mondta rólad, kiprovokálta, tehát jogos volt, amit tettél”. Rosenberg azt mondja, hogy mindenki megfizet azért, ahogyan akkor viselkedett a másikkal, amikor nem kapta meg tőle azt, amit akart. Ha belegondolsz, akkor valóban azokban a helyzetekben szoktunk előszeretettel „sakálként” viselkedni egymással, amikor csalódottak és tehetetlenek vagyunk amiatt, mert nem kaptuk meg azt, amit akartunk.

Ne felejtsd, hogy te döntöd el, hogyan viselkedsz egy szituációban, nem a helyzetet kiváltó inger!

Az elvesztett gyermekek

Rosenberg példaként meséli, hogy sok olyan háborús övezetben élő családdal dolgozott együtt, akiknek a gyermekeiket az ellenséges csapatok lelőtték. A tragédia mindegyik édesanya életében ugyanaz volt: elvesztette a gyermekét. Ám az édesanyákból ez az esemény különböző reakciókat váltott ki.

Volt, akinek életcéljává vált, hogy bosszút álljon az elkövetőn, volt, aki dühös volt, és olyan is, aki elfogadta, hogy ez történt, meg tudott bocsátani, ráadásul arra indította ez az esemény, hogy másokon segítsen.

Tehát az, hogy egy számodra igazságtalannak vagy felháborítónak ítélt helyzetben hogyan viselkedsz a másikkal, azt csak te tudod befolyásolni.

Az erőszakmentes kommunikáció négy lépése – ezt tanuld meg!)

1. Tényszerűen fogalmazd meg, hogy mi történt, csak az eseményt mondd el.

2. Fogalmazd meg, hogyan érzed magad az esemény hatására.

3. Fogalmazd meg, hogy neked mire lenne szükséged.

4. Fogalmazz meg egy olyan kérést a másik felé, amit biztosan meg tud tenni.

Példa az erőszakos és az erőszakmentes kommunikációra:

Egy nagyon sűrű hét után szombat este hét órakor odamegyek a férjemhez, aki a számítógép előtt ül. Átölelem a nyakát, megkérem, hogy csináljunk valami közös programot. A férjem reakciója: „Ne haragudj, nem érek most rá, dolgoznom kell, és ehhez egyedüllétre van szükségem”.

Erőszakos reakció: Leveszem a kezemet a férjemről, vágok egy pofát, kimegyek, miközben hangosan bevágom magam mögött az ajtót, majd ezután két napig nem szólok hozzá.

Erőszakmentes reakció: „Amikor azt mondtad, hogy egyedüllétre van szükséged, mert dolgoznod kell, csalódottságot éreztem. Nekem nagyon fontos a veled együtt töltött idő. Azt szeretném kérni tőled, hogy havonta legalább két szombat estét töltsünk együtt.”

Az erőszakmentes kommunikáció túlzás nélkül olyan, mintha egy új nyelvet tanulnál meg

Gyermekkorban nagyon könnyen megtanulható. Felnőttként már kicsit nehezebb dolgod van, de egyáltalán nem lehetetlen, és egy kis gyakorlással, odafigyeléssel le lehet szokni a sakálnyelvről. Mivel az erőszakos kommunikációban nőttünk fel, ez az, amit minden élethelyzetben gondolkodás nélkül alkalmazunk.

Légy türelmes magaddal és másokkal.

Figyeld meg a reakciókat, és ne kedvetlenítsen el, ha kezdetben a próbálkozás ellenére nem sikerül minden helyzetben finoman fogalmaznod.

Tudnod kell, hogy azok, akik a hétköznapokban gond nélkül tudnak erőszakmentesen kommunikálni másokkal, nagyon sokat gyakoroltak, mire természetessé vált ez a kifejezésmód. Biztosan megéri az erőfeszítés, mert az általános közérzeteden és mindennapjaidon látványosan javít az, ha nem sakálként beszélgetsz másokkal. Bátran vágj bele! Sok sikert hozzá!

Dr. Farkas Dorottya

A szerző hasonló témában született korábbi írásait ITT olvashatod.