–

Káprázatos domborulatok

Egy ideig dermedten bámultam az első magyar popsiszépségverseny promóciós videóját. Még női szemmel is nagyon gusztusos, formás, pompás hátsókat ráztak, riszáltak, roszogtattak a benne szereplő hölgyek. Ugyan milyen defektes lélek akarna belekötni a káprázatos női domborulatokba? – gondoltam, de mégsem hagyott nyugodni a dolog.

Húspiac?

Sem cáfolni, sem pedig megerősíteni nem tudnám az Arisztotelésznek tulajdonított mondást, miszerint: „Szép az, ami érdek nélkül tetszik”. Ha érdek nélkül tetszene, nem kéne versenyeztetni (és hasznot húzni belőle), de ne lovagoljunk terminus technikusokon, ugyebár.

A különböző megmérettetések egységes húspiaci jellegét tavaly ingatta meg a #MeToo-mozgalomra kapcsolódva az egyik legrégibb verseny, a Miss America újítása:

2018-ban nem kellett bikiniben vonulniuk a hölgyeknek, elég volt az estélyi ruhás bemutatkozás. A #MeToo által kialakult közhangulatban a szervezők még tovább mentek a reformálásban: olyan ruhát is felvehettek a színpadra a versenyzők, amelyben tényleg jól érzik magukat, vagy ami a sajátjuk. (Jó, a hozzá fűzött szlogen, miszerint „az esemény ne csak a külsőségekről szóljon”, kicsit nehezen hihető…) Sokan üdvözölték az 1922 óta megrendezett Miss America történetében úttörő lépést, főleg olyanok, akik szívesen jelentkeztek volna a versenyre, de egyáltalán nem akartak teljes közszemlére téve, három apró textilháromszögben és tűsarkúban vonaglani valami bugyuta koreográfiára. 2018-ban mást is megreformáltak a „Missek” versenyében: elhatározták például, hogy Miss Americának az önkéntes és szociális tevékenységéről is számot kell adnia a jövőben. (Világbéke?) És mégsem szakadt le az ég, nyílt meg a föld, még a győztest is sikerült kiválasztani.

Semmi csöcs, semmi segg, mérsékelt húspiac. (És alacsonyabb nézettség persze, körülbelül egymillióval kevesebben követték így a közvetítést a kanapéról.)

A legszebb vagina

2015-ben egy magyar nő 1250 dollár nyereményt zsebelt be a világ első vaginaszépségversenyén, ahol harmadik lett. Amikor a „fenomenális eredmény” után egy magyar hírportál meginterjúvolta, úgy nyilatkozott: „Rengeteg szép testrésze van még ezen kívül is, mert egyetemistaként azzal van elfoglalva, hogy valami értelmes dologgal szerezzen nevet, és hagyjon nyomot a világban”. Ugyanezen szervezőcég a sikeren felbuzdulva – 182-en neveztek ugyanis a legszebb rések versenyére – egy év múlva meghirdette a legszebb ánuszversenyt, méghozzá 5000 dolláros fődíjért. Mentségükre legyen mondva, ez az akció legalább koedukált volt, ráadásul ugyanakkor zajlott az USA-ban az elnökválasztás is, így legalább hordozott valamiféle rejtett üzenetet is a kezdeményezés.

Keresett testek

Vannak nők, akik – mint a Kern-dalban megénekelt ismeretlen – a valóban kimagaslóan esztétikus kacsójukkal, esetleg a különlegesen ívelt lábukkal keresik a kenyerüket. Természetesen vannak, akik a mellükkel vagy a fenekükkel, amiket a híres sztár testdublőreként mutatnak meg a filmekben. A húspiac nem fog lemondani az extraprofitról. De mit nyer, aki csak egy paraszthajszállal csúszik le a legszebb popógazda trónjáról?

Mitől szebb egy fenék az ugyanolyan széphez képest?

Simon Böske szépsége

Érdekesség, hogy míg a szépségvetélkedők hazája a tengerentúl, az első nemzetközi versenyen pont egy magyar lány fejére tették fel a koronát. Pedig akkor vad nekivetkőzésről és pucsításról még szó sem volt, az 1929-ben tizenkilenc éves, szolid, a Balaton mellett lakó Simon Böske zárt ruhában és decens fürdőkosztümben verte a mezőnyt, így lett Európa legszebb lánya. A világversenyen el voltak tőle ragadtatva az amerikaiak.

Böskét ma valószínűleg a „lúzer” kategóriába sorolnák egy szépségverseny mezőnyében:

eredményeiből semmit sem váltott csillogásra, csak férjhez akart menni, gyerekeket szülni, és a szülei közelében letelepedni egy idilli, egyszerű házikóban, valahol Keszthely mellett.

Simon Böske 1929-ben az első magyar szépségkirálynő - Forrás: Wikipedia

Profit

Kései követői viszont nem azért jelentkeznek, hogy ne profitálhassanak valamit az egészből. Ha már fenekekről esett szó, a Miss BumBum nevű latin-amerikai fenékszépségverseny koronájáért sokan valószínűleg mindent megtennének. A brazil versenybe medicinlabda nagyságú és gömbölydedségű hátsónál kisebbel keresnivalónk sem lenne.

A szappanoperára hajazó esemény összes rezdülését lélegzetvisszafojtva követi a világ minden évben

– hol mesterségesen összeugrasztják a döntőbe került tizenöt feneket, hol pedig a röntgenképeikkel pózoltatják őket, szóval mindig történik valami. Nemrégiben a döntősök egyike azzal borzolta a kedélyeket, hogy a verseny kedvéért elvált, maradi férjeura ugyanis nem átallott keresztbe tenni a nevezéskor. Az asszonyka minden pénzüket az egyre gömbölyűbb és terjedelmesebb hátsó fertály tökéletesítésébe fektette, a házastárs pedig egyre csak morgott a hasonlóan terjedelmessé váló plasztikai sebészeti számlák láttán. A válás kimondatott, a győzelem pedig elúszott a pénzzel együtt. Vajon megérte?

Tényleg kell ez nekünk?

Mindezek után csoda, ha szkeptikus vagyok az első magyar fenékverseny megrendezésével kapcsolatban? A Miss Popót hónapok óta hirdetik egyébként, de a rázós promóvideón kívül egyelőre csak melegítik a közönséget, érdemi esemény nem történt. A honlapjukra mindenesetre feltölthetünk képeket a hátsónkról, bár erős a mezőny, ugyanis egyelőre csupa művészfotó van fent. Amúgy próbálta már valaki a sajátját fényképezni? Hurkásan kicsavarodott derék, gödröcskék a bőrön, előnytelen világítás, a tükörben megvillanó vaku… Jobb ezt a profikra bízni, na.

Tényleg kell ez nekünk? Hát ennyit ért az évszázados közdelem a jogokért és a tiszteletért, meg azért, hogy az egyéniségünkért kedveljenek bennünket?

Talán nincs még eléggé tárgyiasítva a nő teste? (Apropó, Mr. Popó verseny nem lesz? Ha már egyenjogúság…) És mit mond majd a nyertes jó pár év múlva, amikor egy kissé megkopott fotót nézeget a családtagjaival a vasárnapi ebéd után: „Tudtad, kisunokám, hogy réges-régen, még 2019-ben a nagyié volt Magyarország legszebb segge?”

Kocsis Noémi

 Kiemelt képünk illusztráció