–

Nem a #metoo óta vagyunk bajban, ami a férfiak és nők közötti alapvető viszonyulásokat illeti. Japánban például már épültek úgynevezett szinglilakóparkok, a kifejezetten erre az életformára hosszú távon berendezkedő férfiaknak és nőknek. Ugyanis a japán férfiak jelentős része még a hagyományos értelemben vett japán feleségre (röviden: otthon és kussban) és a hagyományos értelemben vett japán férfi életmódra (a kb. mindennap éjszakáig tartó munkától a gésákig) vágyik, amíg a fiatal japán nők tekintélyes része viszont XXI. századi nyugati típusú kapcsolatban szeretne élni. Nem meglepő, hogy ennek következtében aránytalanul kevés a gyerekszületések, házasságok száma.

A világ többi részén is teljes a zűrzavar. Egyes környékeken hatalmas a túlnépesedés, míg Európa bizonyos népei – a miénk is – fogynak. Ezen kívül globálisan egyre nagyobb mértékűek a különféle ki-/bevándorlások, keveredések, amire nem mellesleg rájön az, hogy az internet által mind több ember jut hozzá egyre több információhoz, ezáltal vesz fel és tesz le szokásokat – azaz változik.

Ennek az egész nemi zűrzavarnak a tetejébe odakerül az a jelenség, hogy ma már a biológiai és a választott neme nem feltétlenül ugyanaz egy embernek, ma már nem csak két nemet tartunk számon, tehát az egész hagyományos mátrix a feje tetejére áll. 

Joggal merül fel a gondolat: már rég nem az a kérdés, mik azok az alapvető motivációk, amik egy hosszú távú párkapcsolatot fenntartanak…

…hanem az, hogy van-e még egyáltalán ilyen motiváció. A hosszú kapcsolatok mintái, egyáltalán a szükségességük egyre többször, egyre több helyen kérdőjeleződik meg. Mind több alternatív minta és lehetőség van, egyre idegenebb a nyugati civilizáció folyamatosan gyorsuló világától a koncepció, hogy legyen egyetlen egy ember, akinek azt mondjuk, hogy „örökre’. Meg „mindig”. Meg „kizárólag”. Meg „holtomiglan”.

A következő generáció számára nagy valószínűséggel már minden mást jelent.  A munka, az utazás, az űrrepülés vagy a hírek. Az előző generáció élete során összesen talán pár ezer emberrel ismerkedett meg, tévében nézte a nagyvilágot. A következő generációnak a nagyvilág a zsebében van, és folyamatosan kommunikál vele, nem csak nézi. Mindent másképp csinál. Másképp néz filmet, másképp vásárol, másképp dolgozik, másképp gondolkodik. Nem egyértelmű a számára, hogy az örökké tartó meg végleges dolgok, döntések, mechanizmusok hogyan működnek az életben. A szüleink még harminc évet dolgoztak egy helyen, a gyerekeink nem értik, hogy egyszerre miért csak egy helyen dolgoznának. Számukra teljesen mást jelent szociálisan érintkezni, beszélni, várakozni, tanulni, szórakozni, közeledni egymáshoz és egymással élni.

Annyira nem lehetünk meglepődve, ha a párkapcsolatokról is alapvetően mások lesznek az elképzeléseik. És ez a könnyebbik része a dolognak. A nehezebb része lesz megértenünk, hogy nem mindenben nekünk van igazunk. Számukra tényleg más a világ.

Más tanácsra, empátiára, más együttműködésre, megértésre lesz szükségük.

Megjegyzem, mi sem értük be kölyökként azzal a magyarázattal, hogy „mert ez mindig így volt”.

A hagyományos értékeket, hogy mitől jó és fantasztikus egy párkapcsolat, csak mintaként lehet hitelesen megmutatni. Elmagyarázni senkinek sem lehet, vagy elhiszi nekünk, vagy nem. Megmutatni, mi ebben a jó, illetve számukra is használható tanácsokat adni a fontos irányokban – annak lehet értelme. Időt szánni rá, átlépni a saját korlátainkon, az biztosan hasznunkra lesz abban, hogy megértsük ezt az egész folyamatot.

Hiszen a gyerekeink olyan alapsebességen élik az életüket, ami radikálisan gyorsabb, mint amilyen sebességgel bárki bármikor élt ezen a bolygón. Olyan alapvető szükségletek és szokások roppantak meg, és alakultak át az utóbbi pár évtizedben, amire nincs példa. Az információ mennyiségétől és minőségétől egészen odáig, hogy eddig mindenki mindig tulajdonolni, birtokolni akart mindent – a következő generáció viszont csak használni akarja. Kocsit, lakást, netet, bármit – nem akarnak mindent saját tulajdonban. Az egész szemlélet, hozzáállás, az élet sarokpontjai totál mások lettek.

Ebben a kitekert, kifacsart, hülyére és százféleképpen magyarázott világban kell megérteniük, hogy mi a pláne abban, ha hosszú távon a társuk valaki.

Hogy még nem mindenhol, mindenki számára és minden helyzetben üresedett ki a szeretet, a bizalom, és a nyugalom.

Hogyha ezt a három dolgot, ezek összefüggéseit, együttállásának erejét át tudjuk adni, ha meg tudjuk értetni, milyen erőt, biztonságot jelent, ha ebben a kombinációban hátradőlhetünk – az páratlanul hasznos és fontos csomagot jelenthet nekik.

Talán pont az emelheti fel és tarthatja magasan a hagyományos értékek „árfolyamát” újra. Ezek biztos pontok lehetnek egy olyan világban, amelyben már semmi sem biztos. Talán sikerül újra divatba hozni és trendivé tenni a hosszú távú, megértésen, együttműködésen, kölcsönösségen és tiszteleten, elfogadáson alapuló kapcsolatokat. Akinek átmegy az üzenet, annak mindenesetre nem kell tovább sem keresni, sem magyarázni a motivációkat egy párkapcsolatban. Neki ugyanis ez magától értetődő lesz.

Ahol ugyanis zűrzavar van, ott a stabilitás feltűnik és felértékelődik – közhely, mégis így van. Nem hiszem, hogy bármiről meg kell győznünk a gyerekeket vagy akár egymást párkapcsolati kérdésekben. Elég lenne normális példát mutatni, és közben megpróbálni megérteni őket. Az talán segítene nekik is, hogy megértsenek minket.

 

Doffek Gábor

 

 Ha érdekel, mitől mások egy férfi és egy nő mozgatórugói egy párkapcsolatban, kattints a HVG Extra Pszichológia cikkére!