Kiskarácsony – nagykarácsony

Ünnep. Készülünk. Hetekig. Tervezünk. Mindent beleadunk. Különösen a karácsonyba. Hisz így nőttünk fel. A karácsony fontos. A karácsony a szeretet ünnepe. Karácsonykor együtt a család. Szenteste azokkal bontogatjuk együtt az ajándékokat, azokkal gyújtjuk meg együtt a gyertyákat, akikkel tényleg összetartozunk. A karácsony a nagy vízválasztó.

Kihez megyünk először, kinek a kezét fogjuk meg először, kié az első Jézuska. Szenteste együtt a szerelmespár, akik aztán már házasok, majd anya-apa-gyerek… családdá válnak, másnap pedig sorra kerülnek a nagyszülők – mondja az általánosan elfogadott forgatókönyv.

Szól a Csendes éj, csilingelnek a csengettyűk, boldogok vagyunk. Megérte az a sok fáradozás. Mert a gyereknek csillog a szeme. Mert együtt vagyunk. Mert azok közé tartozunk, akiknek van családjuk, akiket szeretnek.

Mert mindig mindenki azt mondja, hogy bármi legyen is, de a karácsony az családban történjen.

Már nem vagyunk együtt. Vagy nem úgy. Apa mással van. Több Jézuska jön. De ugyanúgy csak egy szenteste van. És a Csendes éj meg a csengettyű sem szólhat kétszer. És halászlét is csak egyszer eszünk egy este.

Az anya monológja

„Csak nem gondolod, hogy engedem, hogy a gyerekem ne velem legyen? Majd harmadnap elviheted, mert másnap anyámékhoz viszem.

Hogy szenvedni fog, ha csak huszonhatodikán lát téged? Gondoltál volna erre akkor, amikor elváltunk. Vagy, ha már annyira odavagy, gyere, és legyél velünk itt. Ahogy régen mindig… és még nem is olyan régen is.

És ne gondold, hogy majd azanő beleszólhat a mi karácsonyunkba. Mi köze van neki a mi családunkhoz? Az én gyerekemhez. Mi köze van neki egyáltalán egy ilyen szent ünnephez?”

Az új barátnő monológja

„Kettesben leszünk szenteste? Hiszen egy család vagyunk. Összetartozunk. Az ünnepeink is közösek. Hetek óta készülök. Megtanultam úgy főzni a halászlét, ahogyan te szereted. Hogyhogy először a régi lakásodba mégy? Hogyhogy azanő megzsarolt a gyerekeddel? Majd odaadod az ajándékot huszonhatodikán. Miért szenvedne ettől a gyerek? Tudja, hogy már nem az anyjával, hanem velem élsz, nem? Hányszor voltunk már együtt vele? És miért ne látnák emiatt anyukádék? Miért nem érteted meg azzalanővel, hogy ne a gyereken álljon bosszút?

Mi az, hogy ezt nem érthetem, mert nincs gyerekem? Attól még a karácsony nekem is karácsony. A szeretet ünnepe. Tudod, amikor azok vannak együtt, akik szeretik egymást, akik összetartoznak.

Az előbb még nem azt mondtad, hogy milyen hülyeség ez a szenteste-mizéria, hanem hogy neked ott kell lenned, mert a gyereknek jár, hogy téged szenteste is lásson? Nem, nem én viselkedem gyerekesen. Az viselkedik gyerekesen, aki kikényszeríti, hogy családot játsszatok, amikor már nem vagytok az. Akkor már inkább jöjjön hozzánk a gyerek szenteste. Miért ne jöhetne ide a Jézuska?”

Ünnep. Készülünk. Tervezünk. Mindent beleadunk. Különösen a karácsonyba. Hisz így nőttünk fel. A karácsony a szeretet ünnepe. Mindannyian ugyanazt a karácsonyt szeretnénk. Egy szenteste, egy Jézuska, egy halászlé. Vagy?

 

                                                                                                        Bali Edina Zsanna