Beh Mariann: A kert konyhája – Zimre Zsuzsa ajánlja

A kötet gyönyörű, vászon és kemény kötésű, amiről rögtön a nagymamám könyvei jutottak az eszembe. Fele a fűszernövényekkel foglalkozik, azokat vadon termő és termesztett változatokra bontja. A szerző szentel egy részt az ehető virágoknak, amelyek Heston Blumenthal ténykedése nyomán helyet – mit helyet, polcot – kaptak a konyhában. A kötet a növényekről szól, de ez nem jelenti azt, hogy vega- vagy vegán szakácskönyvről beszélünk.

Négy évszak, 48 recept és sok-sok igényes fotó Szendeff Lőrinctől.

Bevallom, nekem néhány recept elég megúszós: a narancsos hársfavirágszörp, a levendulás latte, ne adj' isten a fűszeres jégkockák vagy a zöld tea mentával és bazsalikommal – nálam nem érik el az ingerküszöböt a befektetett munka mennyiségét illetően. Ha egy mondatban kellene a könyv esszenciáját megírnom, akkor azt mondanám: átlagos receptek fűszerekkel felpimpelve. Ezek egy része jobban elterjedt, mint a rozmaringos szűz, a másik része nem: fahéjas-almás pite babérral.

Ami viszont jó pont, hogy ötleteket ad a szerző a fűszernövények felhasználására és ételpárosításra. Azoknak ajánlom, akik szeretnek szép könyveket lapozgatni, nagyon sok információt kapni a fűszernövényként is hasznosítható zöldfélékről, de én biztosan a konyha közelébe sem vinném, nehogy baja legyen. Azért kipróbáltam a zsályás sütőtökkrémleves céklával nevű receptet. A végletekig egyszerű, megszokott sütőtökleves kapott egy partnert a cékla személyében. Fűszerezettségében visszafogott, a dekor pedig a körömvirágszirom, amit remélem, mindenki előkap a kamra polcról, mert betárazott belőle nehezebb időkre. Elkészíteni pont olyan volt, mint a „klasszikus” változatot, a recept könnyen követhető.

A számomra nem olyan izgalmas receptek ellenére is jár a piros pont Beh Mariannak és Szendeff Lőrincnek egyaránt.

A fotó kedvéért mégis a konyhapultra helyezte Zsuzsa a féltett könyvet
A fotó kedvéért mégis a konyhapultra helyezte Zsuzsa a féltett könyve

River Cottage: Könnyű és egyszerű – Egészséges receptek a mindennapokra – Csiszér Goti ajánlja

Amikor megláttam a könyvet, örültem neki, jó vaskos és sok kép van benne. Először pont egy olyan képet pillantottam meg, amelyiken a feltört tojás éppen félúton van a héja és a tál között, mindezt hátulról jövő fényben, na, ez tetszett (ha valaki nem találta volna ki, Goti a WMN fotósa – a szerk.).

Tudom-tudom, a szép látvány még nem elég egy jó szakácskönyvhöz, de nálam az alap, hogy lássam előre, mi készül, és ez itt meg is van. 

A könyv tematikája kicsit véletlenszerű, de mivel van benne tárgymutató, el lehet igazodni. Az alapanyagok között van mindenféle zöldség, gyümölcs, hal, hús, a jó öreg csicsókától kezdve a mangón és a sprotnin át egészen a sertésig minden. Vannak számomra új és szokatlan párosítások, de mivel a szezonja van, és ez volt itthon, én egy minden tekintetben egyszerű az édeskrumpli-rösztit próbáltam ki. Dupla adagot.

Marha egyszerűnek hangzik, de nekem, – aki igazán nem kezdő a konyhában – már rögtön gondjaim akadtak azzal, hogy milyen hőfokon süssem őket. Közepeset írt a könyv, de nem történt semmi sülésre utaló jel, viszont szétestek az édeskrumpli-reszelékek. Kaptak még egy kis hőt, ettől pedig megégtek. Miután hármat elégettem, új teflon, új módszer. Na, ez már jobban nézett ki. Lapogattam, szeretgettem őket, de sajnos a telefonomat is belesütöttem, mert hívott a Kriszta, és neki mindig felveszem, közben csöngettek is, és persze kicsúszott a teló a zsíros kezemből. Két gyerek megette szinte az összes rösztit, a harmadiknak egy kicsi darabkát sikerült megmentenem. Rizzsel, tejföllel tálaltam.

Kárai Dávid: #Házikoszt – Az otthonfőzés művészete – Kerepeczki Anna ajánlja 

Az utóbbi időben egyre nagyobb nyűg a főzés, pedig én aztán imádok főzni, de az ötletelés, a bevásárlás mindig akkora kín. Kárai Dávid pont ezek miatt írta meg ezt a szakácskönyvet, szóval úgy éreztem, nekem találták ki: csak belenézek, és meg is van a heti menü. Választottam egy gyors reggelit, egészen pontosan egy sós zabkását, mert az édestől teljesen kivagyok. Nagy öröm, hogy végre találtam egy sós változatot!

A menü összeállításánál nagy segítség, hogy fel van tüntetve, nagyjából hány perc elkészíteni az adott ételt, így ezzel is kalkulálhattam.

Le is teszteltem egy tíz perces sütit egy családi eseményre, simán időn belül maradtam.

Hozzávalók tekintetében vannak különlegesebb bevásárlást igénylő dolgok – bocs, de sáfárnyom pont nincs itthon –, viszont a legtöbb recept a kamra és hűtő tartalmából bőven elkészíthető. És ez itt a lényeg! Egy fűszeres rizses húst is készítettem a maradékok maradékából, kicsit felturbózva. Nagyon bejött a családnak, és én is boldogan pihenhettem ki a nap fáradalmait a gyors vacsi után. Sokféle ételből válogathatunk, még gyors karácsonyi fogások is vannak benne, ami sokunk kívánsága lehet.

Nigella Lawson: Nigella asztalánál – Az otthoni főzés öröme – Fiala Borcsa ajánlja

Először kicsit szkeptikus voltam a művel kapcsolatban, az első oldalakon ugyanis olyan pofon egyszerű receptek voltak, hogy nem tudtam elhessegetni a gondolatot, azért kár volt papírt pazarolni, hogy megjelentessen rajta egy paradicsomos pirítós receptet.

Aztán mégis egy roppant szimpla fogást választottam belőle, de csak azért, mert remek ötleteket kínált a maradékok felhasználására, és ez kíváncsivá tett.

A Nigella-féle fokhagymás-parmezános krumplipüré önmagában nem egy nagy durranás, összefőzöd a burgonyát egy csomó fokhagymával, leturmixolod a főzőlé egy részével, vajjal és parmezánnal, utána megszórod pankóval, megsütöd, „oszt helló”.

A maradékból aztán másnap – egy másik receptet követve – krumplis gofrit készítettem sült szalonnával megküldve – nem akarom magamat dicsérni, de isteni volt. Az instrukciók szerint elrakott fokhagymás burgonyás főzőlével meg két nappal később brokkolikrémlevest csináltam – és ez is remek tippnek bizonyult. Csináltam még a könyvből sült fűszeres mandulát is, az sajnos nem sikerült annyira. Bár hamarabb kivettem, mint az instrukció szólt, mégis megégett egy kicsit. Mindent összevetve azonban klassz kis könyv született, jó stílusban, praktikus ötletekkel és tanácsokkal gazdagon fűszerezve, és ami a lényeg: csupa olyan recepttel, amihez hétrét sem kell görnyedni, a hozzávalók viszont könnyűszerrel beszerezhetők itthon is.

Mautner Zsófi: Egy év a konyhámban – Ezernyi öröm, száz életre szóló recept – Marossy Kriszta férje ajánlja 

Aki a szakácskönyveket nemcsak ajándékba vagy a polcra dísznek vesz, hanem főzni szeret belőlük, az tudja, hogy a műfaj könyvei élesen elkülöníthetők használható és használhatatlan típusra. Utóbbi lehet simán rossz vagy öncélú, de lehet megfőzhetetlenül bonyolult receptek gyűjteménye, például egy Escoffier, ahol a hozzávalók többségéről azt sem tudjuk, hogy növényről vagy állatról van-e szó.

Mautner Zsófi szakácskönyvei kifejezetten használhatók. Nincs öncélú food-stylistkodás és fotótobzódás, pontosak a hozzávalók, és még a betűnagyság is egy konyhafalhoz való támasztásra van kitalálva.

A legújabb könyvből mi mást emelhetnék ki, mint a Somogyi-féle sóletet, ami egyenesen hat oldalt kapott a könyv közepén. Sólet, pont, ahogy én szeretem: a hagyományos kóser változatnál szaftosabban és magyarosabban. Tessék megvenni a könyvet, babot áztatni, sóletet összerakni, nagyon hosszan alacsony hőmérsékleten sütni, az asztalt sokan körbeülni, és a nagy hagyományt ápolni! (Személyes ajánlás: a koviubi sokat dob az élményen.)

Jamie Oliver: 5 hozzávaló – Gyors és könnyű ételek – Kégl Ági ajánlja

Jamie Olivert Anglia-szerte úgy ismerik, mint azt a szakácsot, aki kiharcolta, hogy legyen elérhető a meleg iskolai étkeztetés minden diák számára. Emellett éttermeiben arra törekszik, hogy a gyerekeknek egészséges opciókat kínáljon. Nem meglepő a téma iránti érzékenysége, ugyanis a brit sztárséfnek öt csemetéje van. És épp ők ihlették az 5 összetevő (5 Ingredients) című könyvet, aminek annyi a koncepciója, hogy minden egyes benne szereplő recepthez mindössze öt alapanyagra van szükségünk. 

Annak ellenére, hogy a könyvben 70 százalékában egészséges ételek találhatók (általában tápanyag-információval kiegészítve), én bizony – a British Bake Off-tól (Sütimester: brit tévés cukrászverseny, a magyar Ide süss! formátum alapja – a szerk.) megihletve – az édesség fejezetből próbáltam ki egy receptet. A mandulás leveles tészta (szabad fordítás, Almond Pastry Puff néven szerel a brit kiadásban, amit Ági használt – a szerk.) egy kicsit csalás. Ugyanis itt a leveles tésztát készen kell megvenni, és aztán megtölteni a mandulás töltelékkel, majd bedobni a sütőbe.

A végeredmény annyira tökéletes, hogy még egy olyan tökéletlen háziasszony, mint én is büszkeséggel tálalhatja fel a családnak.

Yotam Ottolenghi: Újabb csodás zöldségételek – Pásztory Dóri ajánlja 

Nálunk az egész család Ottolenghi-rajongó, aminek köszönhetően sikerült visszaszorítanunk a heti húsfogyasztásunkat. A vegetarianizmust olyan könnyedén kínálja receptjeiben, amivel tényleg kivitelezhetőnek tűnik a húsmentes táplálkozás. Nem vagyunk vegák, de környezettudatosak igen, így igyekszünk visszaszorítani az állati eredetű fehérjét.

A választott receptem a padlizsános sajttorta volt, amit pikk-pakk összedobtam, sehol nem akadtam el a recept értelmezésében (ami nálam nagy szó), és a végeredmény is kifogástalan lett.

Helyzeti előnyben vagyok azzal, hogy Londonban élek, mert az izraeli származású – szintén Londonban élő – szakács a bátor fűszerezésével, a közel- és távol-Keleten hétköznapinak számító, Magyarországon viszont sokszor nehezen beszerezhető alapanyagaival teszi izgalmassá az ételeit. Én direkt olyan receptet választottam, aminek minden hozzávalója könnyen elérhető otthon is, de aki nyitott Ottolenghi ízeire, annak érdemes beszerezni egy alap fűszerkészletet valamelyik ázsiai boltból.

Polcz Alaine: Főzzünk örömmel (új kiadás) – Trembácz Éva Zsuzsa ajánlja 

Ez a szakácskönyv egy kicsit visszavitt nagymamám nyári konyhájába, és előhozta az évtizedekkel ezelőtti, beszélgetésekkel tarkított sütés-főzések hangulatát. Egyszerű, könnyen és gyorsan elkészíthető recepteket tartalmaz, számtalan ügyes ötletet ad a maradék másnapi újragondolására, és olyan jól bevált konyhai trükkökkel és takarékos szemlélettel ismertet meg, amelyek régebben generációról generációra szálltak.

Színes illusztrációk helyett rengeteg személyes történet és nemzedékek tapasztalata tárul fel a receptekkel együtt.

Kezdők egy sor alapműveletet is megtanulhatnak belőle a habarástól kezdve a stauboláson át azt is, hogy miért érdemes a halászlébe egy krumplit tenni. Ha kókusztejes padlizsáncurryt főznél, a receptet ne ebben a könyvben keresd, de ha dédanyáink krumpligombóc-levesére vagy olyan erdélyi különlegességre vágysz, mint a tárkonyos csorba, akkor jó helyen jársz. A gyümölcsöslepényt hat hozzávalóból dobtuk össze a lányommal, és háromféle gyümölcsöt szórtunk a tetejére. Azt kaptuk, amit a könyv ígért: könnyen, gyorsan elkészíthető, olcsó és nagyon finom fogást.

 

Steiner Kristóf: Kristóf titkos receptjei – Fenséges fogások növényi alapokon – Szilágyi Lilu ajánlja

Amikor elolvastam a bevezetőt, tudtam, hogy nagyon új és maradandó élmény lesz végiglapozni és elolvasni. Sportolóként és – nem mellesleg – étkezi zavarosként központi témám az evés. Ez a könyv nem csupán új receptötletekkel van tele, Kristóf a saját szemléletváltozásának személyes történetét is beleszövi, és nem csak az étkezéssel kapcsolatban.

Ami nagyon megragadott, az az ideológia, hogy a testünk (és az elménk is) tudja, mire van szüksége, és meg kell tanulnunk hallgatni rá.

A könyv egyébként otthonos érzést kelt, mert tele van képekkel, tippekkel és ötletekkel. Játékos és érthető a megfogalmazása. Látszik rajta, hogy Kristóf hisz abban, amit csinál, és boldog tőle.

A receptek közül a salátákat próbáltam ki, amik persze könnyűek, de valami kis turpisság mindegyikbe került. Például a smaragd-salátába, aminek az alapja a bébispenót és az alma, tesz egy kis spirulinát és tahinit is. Zseniális ízkombináció. Van a könyvben angol nyelvű rész, ezek a korábban magyarul már megjelent receptjei. Ebből egy tabulét próbáltam ki. Kuszkusz mentával, mogyoróval és aszalt áfonyával. Meglepetésként egy picike agave szirupos öntettel lecsepegtetve. Laktató és igazi ízorgia!

Azonkívül, hogy a kötet teljesen magával ragadott, még praktikus is, mert a menük mind könnyen elkészíthetők és egészségesek. Biztos vagyok benne, hogy a mindennapjaimban – edzések és munka mellett – is hasznosítani fogom.

Plusz izgalmakra vágyóknak 

Azoknak is van ajánlatunk, akik más dimenzióban érdeklődnek a főzés iránt, méghozzá rögtön kettő is! 

Szabó Magda ízei II. – Egy czitrom hajával – Both Gabi ajánlja

Bár az írónőről köztudott, hogy nem volt egy igazi konyhatündér, ez már a második olyan szakácskönyv, ami a hagyatékából megjelent. (Az elsőből Mautner Zsófi készített tavaly egy igazi finomságot – kollégáink segítségével –, ezt ITT  megnézhetitek.) Valamiért mégis nagyon fontos volt Szabó Magdának ez a receptes füzet. Nem is lehet tudni, hogyan került hozzá Keller Elvira 131 évvel ezelőtt keletkezett – kézzel írott – receptgyűjteménye, de az biztos, hogy nagy kincset őrzött meg az utókornak. Nem vagyunk teljesen elfogulatlanok, ám bátran vállaljuk, hiszen ezt a könyvet, akárcsak az előzőt, beugró kollégánk, Veres Mária szerkesztette, méghozzá pazarul.

Igazi különlegesség a színes-szagos szakácskönyvek forgatagában. Lassításra, elmélyülésre készteti az olvasóját, és a kulináris örömök mellett a szinte sosem hallott szavak, régi, gyönyörű kifejezések olvasása is igazi ajándék.

Kedvenc kifejezéseim: „egy karajcár árú, fertály, icce, lat, meszely…” és egy csomó más szó is, de ezekre nincs most sajnos hely, hogy mindegyiket felsoroljuk. A szavakat és a régi mértékegységeket természetesen mind megmagyarázza a szerkesztő.

Annak, aki amúgy nem tölt el naponta hosszú órákat a konyhában, – mint például én – lehet, hogy inkább kortörténeti dokumentum ez a könyv, de az igazi konyhamániásokat biztosan tűzbe hozzák a receptek is. Szőcs Lilla kolléganőm például – aki köztudottan desszertmániás – nagyon boldogan kipróbálná a mandula bégnit vagy a haizer smórt. Hogy mik ezek? Nézzétek meg a könyvben! 

Anthony Bourdain: A konyhafőnök vallomásai – Molnár Erika ajánlja 

Anthony Bourdain szakácsművészetről írt könyve világsiker lett, nem véletlenül. Ez nem egy szokványos receptes könyv, amit a jól elkészíthető, divatos fogások reményében vesz le az ember a könyvespolcról.

Bourdain könyve a szakács szakma legmélyebb bugyraiba kalauzol el minket. Ha valaki nem szakmabeli, vagy nincs a közvetlen közelében szakács, akkor számára ez a könyv egy utazás.

A laikus számára elképzelhetetlen az a feszített munkatempó, és sokszor embertelen körülmények, amiben dolgoznak a konyhán. A könyv elolvasása után (talán) megértjük, hogy sokan miért csak kemény drogokkal és alkohollal tudnak teljesíteni ebben a világban. Megtudhatjuk, hogy milyen kések és konyhai eszközök használatát javasolja Bourdain egy átlagos háztartás konyhájában. Számomra a mandolin volt az egyik ilyen érdekes ketyere, ami jelen esetben nem egy pengetős hangszer, hanem egy borzasztóan éles szeletelő. Konkrét recept ugyan nincs a könyvben, de elejt egy–két olyan megjegyzést, mint például rögtön a könyv elején, hogy „csontokat süt az alapléhez” ami lehet, hogy egy kicsit „tájidegen” a Horváth Rozin felnőtt generációknak. Profi technikai folyamatokat sem ír le konkrétan, de elmeséli egy napját, aminek az elolvasásától is simán elfárad az ember, pláne, ha még abba is belegondol, hogy mások évtizedekig csinálják ezt nap mint nap!

Nektek melyik tetszik a legjobban?