– Jó napot, itt Toldi Miklós!

– Itt meg az öreg Bence! – válaszolta apám a telefon másik oldalán, majd lecsapta a kagylót, és visszadőlt a kádba, amibe bőven öntött habot is. A lábujjai a hab tetején jártak táncot, elmélyülten nézte a víztől ráncossá vált lábfejét. A telefon ismét megszólalt. 

– Jó napot, itt Toldi Miklós!

– Itt meg az öreg Bence! – és lecsapta. Megismétlődött az előbbi jelenet, aztán harmadszor is csengett.

– Pipi, vedd már fel te! – kiabált ki apám a fürdőszobából.

– Nem Toldi, Tordi, bassza meg! – ordította a hang a telefonba. Apám felesége sietve adta át a kagylót neki. „Biztos valamelyik hülye haverja” – gondolta magában. 

– Na, figyeljen ide, Zimre úr! – harsogta a hang a telefonba. – Mindent tudunk ám magáról. A kis stiklijét a bogárhátúval, ami hogy, hogy nem, más színnel tért haza az NDK-ból. Úgyhogy kapja össze magát, és jöjjön le a sarokra, hogy elbeszélgessek magával! 

Apám lement és elbeszélgetett a pasassal, aki – mint kiderült – be akarta szervezni a filmgyárban dolgozó Papát. Ő – állítása szerint – megesküdött, hogy sosem beszél arról, mit kértek tőle, de napokkal később már az egész filmszakma tudta, hogy „a Zimrét megkörnyékezték”.

Én évekig hallgattam a családi történetként elhíresült sztorit. Mivel apám író volt, így azt gondoltam, ezt is feltupírozza, mint a többi történetét – de miután meghalt, nagy levegőt vettem, és kikértem az aktáját az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi levéltárából. Ezt egyébként bizonyos szabályok szerint bárki megteheti, aki érintett volt valamilyen módon.

Nem mondom, volt bennem egy kis félsz, mi van, ha kiderül a Papa mégsem volt olyan tökös, és mégis jelentett? Volt időm gondolkodni, mert két év alatt szedték össze az aktáját. Nem lett vastag dosszié, nem derült ki, hogy a legjobb barátja figyelte meg, sem pedig az, hogy a volt csaja – mint az számos esetben előfordult itthon és külföldön egyaránt. 

Egy Sugár (dr. Gy. G. M.) és Huszti (H. L. G.) fedőnevű informátor is figyelte őt. Vagyis inkább vélhetően azokat, akikkel apám jóban volt. A 6-os karton tartalmazta a beszervezettek adatait, amit szintén megkaptam. 

Ebből néhány részletet kitöröltek, így nem derült ki a származásuk, a beszervezés oka, a katonai viszony a felszabadulás előtt és után, valamint a szociális státuszuk sem. Azt viszont nem hallgatták el, hogy ki mit végzett, és mi volt a foglalkozása.

A munkadossziék is kivonatosak, egyes részletek hiányoznak. Az 1967 júliusában készült jelentésből kiderült, hogy apám Bacsó Péterrel forgat, a Ház a hegyoldalbant (amit később Nyár a hegyen címmel mutattak be). A személyi kultusz magyarországi időszakáról, az internáló táborokról, és azok akkori utánértékeléséről szól a film – jegyzi meg a jelentés, és az irányítótiszt kiadta a parancsot, hogy a jelentéstevő fedje fel Zimre baráti körét és filmgyáron belüli mozgását. 

A jelentések főleg Bacsó és a Papa kapcsolatát boncolgatják. „Bacsó a róla elterjedt híreknek megfelelően ismét témát sajátított ki, jelen esetben Zimrétől, akit mind anyagi, mind eszmei tekintetben háttérbe szorított” – írták, és még pár hasonló jelentést tartalmaz az akta. 

Nem derült ki belőle semmi meghökkentő, váratlan, vagy rám mélyebb hatást gyakoroló részlet. Csak annyi, hogy apám szerette az életet, városszerte több helyre járt inni a barátaival és haverjaival, ahogy manapság is teszik ezt az írók és nem írók egyaránt. 

Haragszom-e arra a két emberre, aki megfigyelte? Nem, dehogy.

Annyi szomorú sors bontakozott ki az elmúlt évtizedek alatt a nyilvánosságra került esetek alapján. Sokakat zsaroltak, mások inkább a kisebbik rosszat választották, jelentettek, de csak semmiségekről, tessék-lássék módon. És igen, voltak olyanok is, akik saját boldogulásuk érdekében írogattak jelentéseket. Nem volt ez fekete-fehér világ. Nyomaszt, hogy sosem fogom megismerni a teljes igazságot. Hogy pontosan miért került Papa az Állambiztonság célkeresztjébe? Hogy ki volt az a két ember, aki megfigyelte? Miért döntöttek úgy, hogy ezt teszik? Hogy miket jelentettek a barátairól, Bacsóról, Jancsóról meg a többiekről? Hogy milyen kihatással volt ez az életükre? És mi lenne, ha – akárcsak Németországban – nálunk is kiderülne, ki mit csinált, vagy nem csinált? 

De nem hozzák nyilvánosságra ezeket az iratokat. 2018. október 30-án tizennyolcadik alkalommal szavazták ezt le a parlamentben. Véletlen? Aligha!

Zimre Zsuzsa

Kiemelt képünk illusztráció: A mások élete című film (2006)