–

Mindannyiunknak vannak különböző énállapotai, szerepei. Egy stresszesebb időszakban, például egy szakítás után, könnyen lehet, hogy úgy viselkedsz, amit utólag énidegenként élhetsz meg. Ettől még nem leszel skizofrén. Tőlem is gyakran kérdezik a kliensek, hogy ők vajon skizofrének-e, amikor azt élik meg, hogy nagy a szakadék a hétfői/keddi; vagy a reggeli/esti „énjük” között. A fogalmi zavar talán onnan is ered, hogy a skizofrénia (schizo=hasadt) szó elme/tudathasadást jelent. Ez egy olyan kóros mentális állapot, amikor egy személyiség különböző mentális funkciói (gondolkodás, érzelmi élet, viselkedés) esnek/hasadnak szét.

Számos jellemző tünete van ennek a kórképnek: hallucinációk, téveszmék, érzelmi elsivárosodás.

A tudati működések felborulnak: „Hogy érzed magad? – szól a kérdés. És a válasz: „Finom a kávé, csak kár, hogy a macskák mostanában import mérgekkel hűsítik az elefántokat.” Talán érezhető, hogy az illető testben ott van, viszont egy teljesen más világban, más szabályok között, kívülről nézve illogikus összefüggéseket valósnak ítélve, a helyzethez nem igazán kapcsolódóan reagál egy egyszerű kérdésre.

A skizofrén nem hasadt személyiségű 

A többszörös személyiség/disszociatív identitászavar lényege, hogy a személyiség (nem a tudat) hasad minimum kétfelé. Az egyes személyiségek látszólag kerek egésznek tűnhetnek. Teljesen összeszedett, normális személyiség ül előttünk, arra válaszol, amit megkérdeztünk tőle, ugyanabban a valóságban vagyunk jelen.

De egy másik percben, órában, napban egy másik, szintén kerek egésznek tűnő emberrel találkozunk: a különböző személyiségek lehetnek különböző neműek, életkorúak, lehetnek más hobbijaik, készségeik.

Létezhet egy központi irányító én, de ez sem szükségszerű. Maga a hasítás egy elhárító mechanizmus, ami más kórképekben is előfordulhat, de egy egészséges ember is „nyúlhat” ehhez a megoldáshoz például egy komoly trauma során: mondjuk, ha valaki balesetet szenvedett, akkor kiesik a tudatából az a nap. Önmagában véve tehát ez még nem feltétlenül jelent problémát.

Többszörös személyiségek 

Minden elhárító mechanizmusnak megvan a maga énvédelmi szerepe. A fent említett példánál maradva, a hasítás időt hagyhat az illetőnek, hogy szembenézzen az átélt fájdalommal, esetleg egy veszteségélménnyel. A „mindennapi” hasítás, és az identitászavar két pólusa között folytonos az átmenet. A többszörös személyiségű embereknél rendszerint gyerekkorban lehasadnak énrészek, amik később önálló személyiségként élik mindennapjaikat. Bár a filmekben gyakran valamilyen ördögi sorozatgyilkosként ábrázolják a többszörös személyiségű embereket, a valóságban inkább a világtól elzárva, tüneteiket titkolva élik mindennapjaikat.

A lakosság egy-három százalékát érinti ez a pszichiátriai rendellenesség. Diagnosztizálni nehéz, ugyanis lehet, hogy a megbeszélt időpontra egy konszolidált, jól működő „én” megy el. Aztán két óra múlva már teljesen zavaros. Az esetek 80 százalékában csak bizonyos diagnosztikai időablak során látható világosan a beteg állapota a szakember számára.

Gyakran valamilyen komoly gyermekkori trauma, családon belüli bántalmazás, szexuális visszaélés áll a háttérben.

Az emlékezetnek külön rekeszei alakulnak ki, aztán az abba bekerülő élményekből, tapasztalatokból külön „alszemélyiségek” jönnek létre. A skizofrénekkel ellentétben, a többszörös személyiségű emberek általában észlelik, hogy valami nincs rendben velük. Feltűnik a kiesett idő, vagy az, hogy számukra ismeretlen helyen térnek magukhoz, és nem értik, hogy kerültek oda. Sokszor kapnak a külvilágtól is visszajelzést, hogy ezt vagy azt csinálták, mondták, amire nem emlékeznek. Hosszas terápiás munkával, a személyiségek egyesíthetők, de legalábbis kontroll alá helyezhetők, így akár teljes életet is élhetnek ezek az emberek.

Skizofrén vagy-e, ha teljesen máshogy viselkedsz néha?

Nem tudok ismeretlenül diagnosztizálni, de csupán attól, hogy vannak különböző „én”-jeid, biztos, hogy nem vagy skizofrén. Lehetséges, hogy vannak még olyan „nyomógombjaid” amiket nem ismersz, vagy még nem jól kontrollálod őket. Például nekiállsz flegmázni, ha tetszik valaki. Ettől még nem kell pszichiátriai kategóriákba gyömöszölni magad. Ha bizonytalan vagy a saját állapotodat illetően, vagy ha kiesnek napok/órák, akkor sem jó, ha te diagnosztizáld magad, inkább menj el egy szakemberhez!

Sebők Franciska 

Kiemel kép: Unsplah.com/Brad Lloyd