„Vajon meg lehet bocsátani egy gyereknek, hogy megfogalmazódik benne: ez az esemény bizonyos szempontból a legnagyobb ajándék és lecke, amit az anyjától kapott?” – teszi fel szerzőnk magának a súlyos kérdést édesanyja öngyilkosságával kapcsolatban.
„Talán a törött szív mindennek az oka. Az biztos, hogy fáj.”
A személyiségzavarok útvesztőjében.
Dühöngő „őrülttel” bárki összefuthat – és sajnos van, hogy nem tudunk kitérni az útjából. Te mit csinálnál ilyen helyzetben?
„Mindenfélét kiabált még, ormótlan, bántó, ijesztő szavakat, de a leány már nem értette, csak távolról hallotta a hangját, a feje szédült – erősen lázas is volt a sebtől – a könnyei csurogtak, és sikítani kezdett, kitépte magát az erős markokból, amik vállon ragadták, az apja közben kacagott bele az arcába, eszelősen kacagott, egyre hangosabban, egyre nagyobb erővel, majd hirtelen abbahagyta...”
„Az ember pedig mindig keresi a maga helyét a világban. Először akkor, mikor magára eszmél, és szüleire hasonlít: szeretne hasonlítani – vagy nem szeretne – és éveket tölt el tiltakozással, hogy ne hasonlítson, ne legyen olyan, ne kövessen el ugyanolyan hibákat. ”
Ki mondta, hogy a kamaszok kiborítóak?! Minden tinédzsergyereket nevelő szülő. Legalább egyszer. Naponta. Pedig ha jól megnézzük, igazából istenkirályság, ha a gyerek lehülyéz bennünket, vagy az orrunkra vágja az ajtót. És akkor a napszakonként változó személyiségükről még nem is beszéltünk. Hiánypótló összeállítás.