Szerencsés helyzetben vagyok

Kisgyermekes anyukaként olyan munkahelyem van, ahová visszavártak – majdnem két év szünet után. Legalábbis ezt éreztem, amikor közel egy éve visszatértem a munkahelyemre online marketinges pozícióba. Habár a szerződésem szerint nem ezzel foglalkozom, ugyanis az ázsiai származású főnököm szerint, meg kellett volna változtatni emiatt a bérsávot. Khm. Amikor ezt bevallotta, nem gondoltam, hogy probléma lehet még az igényeimből.

Visszatérés szülés után

Az említett „kitérő” után (ami alatt egyébként befejeztem a marketinges tanulmányaimat, ugyanis a meglévő diplomáim más jellegűek voltak) visszatértem hatórás munkaidőben. A bérem ennek megfelelően csökkent. A korábbi munkatársaim felmondtak, jöttek helyette újak, más tapasztalattal, más igényekkel, más munkamorállal. Majd a főnök rám bízta egy brandépítő rendezvény szervezését. Mindezt a meglévő feladataim mellé.

Eddig nyolcórás voltam, de ugyanazt csinálom hat órában, szükség esetén a beteg kislányom mellől, otthonról, mert

– bárhonnan elvégezhető feladatok lévén – betegszabit eddig még soha nem vettem ki, ezzel is mutatva a szupererőmet, hiszen egyedüli gyermekes munkavállalóként képes vagyok arra, amire a többiek…

Nem volt egyszerű online marketingesként – teljesen egyedül – tekintve, hogy egy olyan cégről van szó, aminek a termékpalettája nem túl színes.

A rendezvény után fizetésemelést kértem. Nem kaptam mást, csak azt, hogy mit biztosít számomra a cég: a jó munkakörnyezetet, rugalmasságot, és azt, hogy szükség esetén otthonról dolgozhatok.

Amit egyébként a jelenlegi kollégáim is szívesen kihasználnak, csak ezt nem kötik a főnök orrára. De ez most nem róluk szól.

Sikertelen tárgyalás

Ezután úgy döntöttem, hogy addig maradok a cégnél, amíg nem találok jobbat. Hat hónapos keresés után úgy látom, nem mondunk annyira könnyen búcsút egymásnak, ahogyan azt első fellángolásomban gondoltam. Eddig ugyanis közel 100 helyre küldtem el az önéletrajzomat. Mind hasonló munkakört célzott meg, legtöbbjüknél a motivációs levélben feltüntettem, hogy hat vagy hétórás munkaidőt vállalnák. Eddig ezeket a tapasztalatokat szereztem:

1. Francia származású hoteligazgató. A profi, személyeskedő kérdéseket nem firtató beszélgetést követő egy-két héten belül telefonon és e-mailben is visszajelzett, hogy nem rám esett a választás.

2. Semmi visszajelzés, sem a pályázat befogadásáról, sem annak elutasításáról. (Ez az általános.)

3. Hirtelen eltűnő álláshirdetés.

4.

Ingyenmunka (egyheti Facebook-posztterv megalkotása, cikkek írása, fordítása) után vagy visszajeleznek, hogy nem rám esett a választás, vagy nem.

5. Egy luxusruhákat értékesítő cég HR-esétől visszajelzés, hogy „semmilyen körülmények között” nem szánnak ekkora (kettessel kezdődő, hat számjegyű, havi nettó) összeget erre a pozícióra.

6. Visszajelzés, hogy kizárólag teljes munkaidős kollégát keresnek.

7. Egy nemzetközi könyvvizsgálócég nem jelez vissza, miután a nagyjából 40 perces interjú végén megemlítem az elküldött levelemben is szereplő hat órát, no és új információként a családi állapotomat.

8.

Egy lakberendezési tárgyakat és mütyüröket forgalmazó cég nem jelez vissza, miután a késő délutáni telefonos interjú tizedik percében megemlítem az elküldött levelemben is szereplő hat órát, no és új információként meghallja a gyermekvisítást a háttérben.

9. Az interjúra késve érkezik a mindig elfoglalt cégvezető, akivel másfél órán át beszélgetünk. Kiderül, hogy olyan is jelentkezett nála, aki nem ragaszkodik a bejelentéshez. Egy hét múlva felhív, hogy olyanra esett a választása, aki több szakterületet is bevállalt ugyanennyiért. Ahogy néztem ezután az oldalukat, a helyesírás nem szerepelt ezek között.

10. Írnak egy indoklást nélkülöző e-mailt, hogy nem engem választottak. (Ennek is örülök.)

11. Egy írószereket forgalmazó multinacionális cégnél, ahol egy kismama helyére kerestek valakit határozott időtartamra, az első, majdnem egyórás beszélgetést követően a lengyel vezetőnővel történő telefonálás (ahol a háttérben szintén hallatszott a kislányom hangja, mialatt olyan dolgokat kérdezett tőlem, hogy hány éves a gyerekem, és mi a legfontosabb számomra az életben) után nem hívtak vissza, holott az utolsó két pályázó közé kerültem. Ezek szerint a második lettem.

12. Egy babatermékekre specializálódott, népszerű magyar vállalkozás keresett két fő marketingasszisztenst. A 15 perces beszélgetés alatt két dolog derült ki: a feladatokat jól ismertem, és valószínűleg én lettem volna az egyedüli gyermekes munkavállaló. E-mailben kaptam értesítést, hogy nem engem választottak. Visszakérdeztem, hogy megtudhatom-e, miért nem. Nem érkezett válasz. Három hónap elteltével ismét láttam az álláshirdetésüket.

13. Egy kozmetikai profilú családi vállalkozás egy kitöltendő Excel-fájt küldött előszűrésként. Ezen a következő kérdések szerepeltek a szakmaiakkal közel megegyező arányban: 

Kora

Ön részesült-e munkanélküli támogatásban az elmúlt időszakban?

Rendelkezik-e bármilyen egyéb, a Ön alkalmazása esetén a munkaadónak kedvezményt biztosító papírral? Ha igen mivel? 

Személygépkocsi van-e az Ön vagy házastársa tulajdonában, üzemeltetésében?

Családi állapota?

Gyermek(ek) száma 

…gyermek(ek) kora

Dohányzik?

Reális fizetési igény (Ft nettó/hó) 

Mivel a reakcióm általában a „Nem kívánok válaszolni” volt, az aláírás szerint a „kereskedelmi és marketingvezető” családtag, az alapítók lánya egy hónap múlva e-mailben értesít, hogy nem rám esett a választás.

14. Egy másik (magyar) családi vállalkozás marketingasszisztenst keres egy világhírű kozmetikai márkához. Az első körös interjúkat tízpercesre tervezik, így csatlakozom a várakozó huszonévesek sorához. A tulajdonosok zselézett hajú, 30-as fia vizsgáztat. Megkér, hogy foglaljam össze öt mondatban az ELTE-BTK-s tanulmányaimat, majd megkérdezi, hogy „miért nem tanítanak ott mást?” (gondolom, hasznosat).

A munkatapasztalataim felsorolása után megkérdezem tőle, hogy nyitottak-e a hétórás munkavégzésre, mert szeretnék a kislányommal több időt tölteni, erre megkérdezi, „hogy van-e férjem?”.  Én: „igen, de egy gyermek születése után többnyire az anya dolgozik rugalmas munkaidőben, mivel a férfiak általában többet keresnek”. Erre ő vigyorogva: „ez természetes”. Azért hozzáteszi, hogy „a szülés is természetes dolog, nem hátrány”.

Ekkor már kijött belőlem a troll, és hozzátettem, hogy a statisztikák szerint a férfiak munkaerőpiaci értékét nem csökkenti a szülővé válás ténye, ellentétben a nőkkel.

Erre ő: „sem őt (férfiként), sem a testvérét nem érintette hátrányként a gyermekeik születése”. Én: „a családi vállalkozások a saját rokonaikkal szemben nem tükrözik az általános magyar hozzáállást. És ez egy családi vállalkozás”.

Itt ért véget az utolsó állásinterjúm, ami alatt majdnem elgondolkodtam azon, hogy tetőfedőnek kellett volna állnom. De csak majdnem, mert amikor kétségbeestem volna, elég volt arra gondolnom, hogy egyszer már beteljesítettem a női princípiumot. (Ezt iróniának szántam, még mielőtt elönt a kommentcunami…)

Ennek ellenére így sem könnyű, mivel a ma uralkodó haveri rendszerben Sem rokona, sem ismerőse. Nem vagyok senkinek…”

Niki