–

Az örök legenda

A híressé vált fekete-fehér fotóról egy olyan kortalanul szép nő néz vissza ránk, aki nemcsak álmodik, hanem megingathatatlanul hisz a célba érésben. Tény, hogy kevesen kívánhatnának teljesebb életet, mint amilyen Amelia Earharté volt. Nem kisebbre vállalkozott, mint arra, hogy női pilótaként ő legyen az első, aki körberepüli a Földet.

Ráadásul alakját – halála tisztázatlan körülményei miatt – olyan legenda lengi körül, amibe egy pillanatra mind beleborzongunk. Közben mégis érezzük: így érdemes élni. Végre valaki, aki beteljesítette az álmait.

A megtalált test

Nemrég kapott szárnyra a hír, hogy a csendes-óceáni Nikumaroró szigeten talált azonosítatlan emberi maradványok, amelyek 1941 óta nem hagyják nyugodni a tudósokat, mégiscsak a merészségéről elhíresült Amelia Earhartéi lehetnek. A pilótanő utolsó repülőútján, segítőjével és gépével együtt nyomtalanul eltűnt. A tudósok korábban úgy gondolták, hogy a csontváz csakis egy férfié lehetett, de most, évtizedek elteltével, majdnem teljes bizonyossággal állítható, hogy inkább egy erős testalkatú, európai nő maradványairól van szó. Az észak-európai származású, de amerikai Ameliára kifejezetten illik a leírás: az átlagosnál magasabb, erős csontozatú, sportos alkat volt. Kevesekről lehet elmondani, hogy ilyen testi jegyekkel, japán felségterületen veszett nyomuk az 1930-as évek végén. Ameliát, miután a hatóságok és a férje is hasztalan keresték a régióban, 1939. január 5-én halottnak nyilvánították.

De milyen út vezetett idáig, és főleg, érdemes volt-e egy ilyen kockázatos rekordkísérletbe kezdenie?

Úri passzió vagy hőstett?

Sok minden járhatott a fejében annak a középiskolás lánynak, aki az első világháború idején önkéntesnek állt a kanadai Vöröskereszthez, hogy katonák kórházi ágya mellett segédkezzen. Amelia itt hallhatott először a repülés izgalmairól, és soha többé nem lehetett kiverni a fejéből, hogy ő maga is pilótaleckéket vegyen. Szülei tilalma ellenére megtanulta a mesterséget, sőt, pilótaigazolványt is szerzett.

Teherautó-sofőrként képes volt addig dolgozni, amíg elég pénzt nem keresett ahhoz, hogy saját gépet vásárolhasson.

Amelia talán soha nem jutott volna el idáig, ha nem kezd el épp ugyanekkor egy dúsgazdag angol hölgy, Amy Phipps Guest arról álmodozni, hogy az első nő lesz, aki átrepüli az Atlanti-óceánt. Akkoriban a sajtó Charles Lindbergh rekordkísérletétől volt hangos, aki férfiként teljesítette ezt a távot. Guest elszántan készült az utazásra, még egy hárommotoros gépet is vásárolt, de pilótaigazolvánnyal nem rendelkezett. Rá kellett jönnie, hogy terve egyszerű úri ábránd marad. Ám a gondolat, hogy egy férfi pilóta után egy fiatal nő is véghezvigye ugyanazt a rekordot, nem hagyta nyugodni. Ismerőse, George P. Putnam javaslatára kapcsolatba lépett az akkor már egyre híresebb Earharttal, aki azonnal igent mondott a tervre. Nem mellékesen, ez a barát Earhart nagy csodálója volt. Talán nem is meglepő, hogy Putnam és Amelia hamarosan össze is házasodott.

Forrás: Getty Images

A repülés szabadsága

Ameliát nem kellett kétszer kérni, hogy vegyen részt a rekordkísérletben. Igaz, ezen az úton még csak utas volt, egy férfi pilóta és egy navigátor oldalán repülhetett. Amiatt, hogy az egyébként sikeres küldetésen csak ilyen passzív szerep jutott neki, többen is támadták. Ő maga is magasabb babérokra pályázott. Gondolatban már a saját rekordkísérleteire készült. Közben felvállalta, hogy a nők körében népszerűsíteni fogja ezt a kockázatos hobbit. Még könyvet is írt a repülés örömeiről.

Irigyei és kritikusai hamar elhallgattak, amikor végül egyedül kelt útra a Csendes-óceán felett.

Úgy tűnt, a körülmények összeesküdtek Amelia ellen: az üzemanyag beszivárgott a vezetőfülkébe, a magasságmérő elromlott, sőt, időnként viharos szél is tépázta a gépet. A 15 órás út alatt a repülő egyszer vészesen zuhanni kezdett, sőt, pörgött is. Ennek ellenére sikeres landolást hajtott végre Írország partjainál. Amelia diadala teljes volt.

Ezután nem volt megállás. Az indianai Purdue Egyetem elnöke új gépet vásárolt Ameliának, akit ekkor már a világkörüli út foglalkoztatta. „Ha ezt megcsinálom, végleg felhagyok a hosszú távú rekordkísérletekkel” – fogadkozott.

Az utolsó küldetés

Amelia gépe Fred Noonan navigátor kíséretében, Miamiból vágott neki a nagy kalandnak. A hosszú út alatt hellyel-közzel sikerült tartani a kapcsolatot a központtal, de japán felségterületen a gépnek komoly technikai nehézségei adódtak. A következő állomás a Howard-sziget lett volna. Az utolsó rádiós üzenetet Amelia helyi idő szerint reggel 8:45-kor küldte: arról tájékoztatott, hogy fogytán van az üzemanyag.

Hogy ezután mi történt, arra csak következtetni lehet. Állítólagos tanúk szerint Amelia és navigátora japán felségterületen lezuhant, fogságba esett, és nem sokkal később meghalt. Mégsem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy Earhart és Noonan élve értek földet. 1941-ben valóban találtak egy csontvázat Nikumararó szigetén, de sokáig azt gondolták, hogy egy férfié.

Az egészen friss szakértői vélemények szerint, mégiscsak Amelia földi maradványairól lehet szó.

Earhart életéből több film is készült, legutóbb 2009-ben, Amelia – Kalandok szárnyán címmel. Hilary Swank és Richard Gere játszották a főszerepeket. Vajon hogy halhatott meg Amelia, akit már életében is a világ egyik legbátrabb nőjének tartottak? Mi történhetett a navigátorával?

Egy ilyen kivételes életút végén vajon kárpótolhatta-e őt a tudat, hogy túlszárnyalta a korábbi csúcstartót, és teljesítette, amit elvárt magától?

Egyébként a csontok mellett néhány használati tárgyat is találtak: egy 1918-as gyártású szextánst (navigációs eszközt), egy női cipő darabját, és egy üveget, amelyben minden bizonnyal Amelia kedvenc keserűlikőrje, a Bénédictine lehetett. Mire lehet következtetni mindebből? Mintha egy élet vérbő folytonosságából nem maradna több egy akadozó, halkuló rádiós üzenetnél…

 Burns Katalin

Kiemelt kép: Getty Images/Bettmann