„Ne kövess olyan elvárásokat, amiket képtelen vagy teljesíteni!” – Egy lépéssel közelebb önmagadhoz

–

Kimondatlan elvárások

Gyerekként mindenkinek vannak elképzelései arról, hogy milyennek kellene lennie. Hogy mit vár tőle a környezete, milyen kimondott – és ki nem mondott – elvárásoknak kellene megfelelnie. Sok gyerek nő fel úgy, hogy komoly árat kell fizetnie a szeretetért, mert a szüleinek a szeretete több-kevesebb feltételhez kötött. Egy gyerek érzi azt, hogy mivel teszi a szüleit boldoggá, illetve mik azok a dolgok, érzések, viselkedések, tulajdonságok, melyekkel csalódást okoz nekik. Akkor is, ha ezek nincsenek kimondva.

Buda László pszichiáter csodásan fogalmazta meg ennek a folyamatnak az abszurditását:

„Valójában mind arra vágyunk, hogy tartozzunk valahova. Ennek érdekében általában igyekszünk beilleszkedni, és abszurd módon éppen ebben a beilleszkedési folyamatban veszítjük el önmagunkat: megpróbálunk igazodni ahhoz, amit elvárnak.”

Fontos kérdések, amelyeket fel kell tenned magadnak

Felnőtt életünkben eljön az a pont, amikor ez a program alapos végiggondolást igényel. Vajon jogos-e, amit elvárok magamtól? Tényleg ezek a dolgok fontosak nekem? Hol vagyok én ebben a beilleszkedésben? Megéri ez nekem? Megállják-e a helyüket ezek az elvárások a mostani életemben, közegemben, kapcsolataimban? Milyen elvárásokat adok tovább ezekből a saját gyerekeimnek, anélkül, hogy tudnék róla?

Ahhoz, hogy ezt végig tudd gondolni, érdemes megpróbálni megfogalmazni, milyen elvárásoknak akartál- és akarsz megfelelni. Miket hallottál vagy éreztél gyerekként, amikhez próbáltál alkalmazkodni? Milyen szülői feltételeknek, üzeneteknek próbáltál eleget tenni, hogy szeretve, elfogadva érezhesd magad?

Újraírt programok

Ha a felnőtt életedet már szabad emberként, a saját elvárásaidhoz igazodva, önmagad nem elveszítve, vagy éppen önmagad újjá szülve szeretnél élni, érdemes újraírni ezeket a programokat. Érdemes újrafogalmazni, hogy felnőttként mit gondolsz magadról, az életedről…

Ha megfogalmazod, kimondod, leírod, megdöbbentő lehet, milyen programok vezérelnek még felnőttként is, mennyire erős hatásuk van a szülői üzeneteknek.

Sorskönyv

Birtalan Balázs költő, író, terapeuta, a sorskonyvnelkul.blog.hu  szerzője nagyon szemléletes képben fejezi ki ezeket a programokat: „Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét. Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az úgynevezett SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan. Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?”

Érdemes tehát átgondolni a gyerekkorodban kialakított programot, megkérdőjelezni, aktualizálni, újraírni. Hogy megengedőbb légy magaddal, szabadságot adj magadnak.

Egy szabadabb felnőttkorért, egy szabadabb, kevesebb önostorozással, önsorsrontással teli életért.

És persze nem utolsósorban a gyerekeid szabadságáért. Hogy őket ne terheld olyan elvárásokkal, amik már egyáltalán nem állják meg a helyüket.

Öntudatlan átadás

Sokszor automatikusan és öntudatlanul a gyerekeinket is a szüleink feltételrendszeréhez próbáljuk meg igazítani (durvább esetben idomítani). Minél több elvárás alól szabadítod fel magad, annál valószínűbb, hogy a gyerekeidnek is szabadságot adsz. Hiszen saját magad felszabadítása a gyerekeid felszabadításával kéz a kézben jár. Hagyd, hadd nőhessenek fel a gyerekek úgy, hogy ne kelljen árat fizetniük a szeretetért, hogy a beilleszkedésben ne kelljen elveszíteniük saját magukat, a személyiségüket.

Hadd gondolkodjanak szabadon, hadd érezzenek minden érzést, hadd higgyenek a saját érzéseiknek, és hadd ne terhelje őket több generációnak a kimondatlan elvárása.

Engedd meg ezt a gyerekeidnek, és engedd meg saját magadnak is!

Lehet, hogy valakinek csak kevés elvárás jut eszébe, van, akinek rengeteg. Akárhogy is, érdemes megfogalmazni ezeket, és újragondolni. Sokat segíthet, ha egy-egy ilyen szülői utasítást, elvárást megfordítasz, és megfogalmazod, kimondod, leírod az ellenkezőjét.

Akár már egy-két elvárás megfogalmazása is rávilágíthat olyan gátakra, amelyek ok nélkül akadályoznak abban, hogy szabad légy. Ugyanígy néhány elvárás átfordítása csodásan felszabadító hatású lehet. Nem kell, hogy életed végéig tartsd magad olyan utasításokhoz, melyek nehezítik a boldogságodat, szorongást okoznak, vagy épp a kapcsolataidban gátolnak.

Biztos, hogy mindent el kell tűrni?

Ha például valakitől azt várták gyerekkorában, hogy mindig erős legyen, nem lehetett gyenge, nem sírhatott, ez öntudatlanul akadályozhatja abban, hogy pihenjen, hallgasson a teste jelzéseire, megengedje magának a gyengeséget. Ezért 100 százalékon akar mindig teljesíteni életének minden területén. Ennél gyengébb teljesítményt nem enged meg magának, ami hosszú távon iszonyatosan ártó testnek és léleknek egyaránt. Vagy ha valakitől azt várják el gyerekként, hogy sose meneküljön, tűrjön el minden kellemetlen helyzetet, mert a szülei szerint minden menekülés megfutamodás, ez felnőttkorában is benne maradhat olyan helyzetekben, kapcsolatokban, rossz munkahelyi légkörben, ami számára megalázó, lelkileg megterhelő.

Egy ember egész életét megváltoztathatja akár ennek az egy elvárásnak az átgondolása.

Számtalan megaláztatástól, méltatlan helyzettől kímélheted meg magad, ha elhiszed, hogy egyáltalán nem kötelességed mindent eltűrni, és megengeded magadnak a kellemetlen helyzetekből való kimenekülést. Arról nem is beszélve, hogy számtalan lelki és testi betegségnek ágyaz meg a soha fel nem adás, a mindent eltűrés, illetve az, ha állandóan erősnek akarsz látszani. Fölösleges a folyamatos túlteljesítés, így ezeknek az elvárásoknak a megkérdőjelezése és átírása nemcsak, hogy felszabadító, hanem konkrétan életmentő is lehet. Muszáj átgondolni azt, hogy melyik elvárás szól melletted, rólad, és melyek azok, amik csak a beilleszkedésről szólnak, arról, amit mások azért várnak el tőled, hogy az ő életük könnyebb legyen.

Nem éri meg olyan elvárásokat követni, ami másokon könnyít, hiszen az hosszú távon pont számodra ártalmas, romboló, és a testi-lelki egészségedet is veszélyezteti.

Újraírni, átfogalmazni

Íme, néhány példa az elvárásokra, illetve arra, hogy lehet átfogalmazni, és újraírni. Ez egy lépés ahhoz, hogy visszanyerhesd önmagad, és ne kelljen mások feltételes szeretetéért komoly árakat fizetned. Senkinek nem kell saját magát feláldoznia a szerethetőségért, mert minden embernek, felnőttnek és gyereknek egyaránt járna a feltétel nélküli, az elvárásokhoz nem kötött szeretet, megbecsülés, és személyiségének a teljes elfogadása.

 Sebestyén Eszter

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/anyaberkut