–

Szentesi, hol a rúzsod?!

Bármennyire is furcsán hangzik, de én általában nem sminkelem magam. (Ha nincs rajtam rúzs, gyakran tesznek rám megjegyzést; ki így, ki úgy. Az emberek, főleg az olvasók, vörös rúzzsal tartanak számon engem, és meglepődnek, ha nincs rajtam.) Az alapozómat nagyjából csak akkor használom, ha nincs nyár, és megyek valamilyen nagyon puccos haccacáréra (ha jól számolom akkor átlagosan havonta maximum hatszor, tényleg nem többször). Ennél sokkal gyakrabban teszek fel rúzst és szempillaspirált minden más kencefice nélkül. És mégis azon napok száma a legtöbb, amikor natúr arccal megyek ki az utcára.

Van olyan barátnőm, aki a sarki ABC-be sem megy el smink nélkül, ezzel szemben az anyám például soha életében nem festette magát. A helyzet az, hogy ez nem az a téma, ahol csak egyvalakinek lehet igaza.

Tudjátok jól, hogy szeretem a sminkcuccokat, imádom a rúzst, szeretem magam kifestve, de semmi bajom nincs a make up nélküli arcommal. Valakinek így jövök be, valakinek meg úgy. Én legjobban vörös rúzsban szeretem magam, de persze annyira hülye sem vagyok, hogy mindig kipingáljam magam. A bőröm se bírná, meg nincs nekem annyi időm, hogy mindig szépen elkészítsem az arcomat, persze azért egy kicsit irigylem azt, akinek van erre lehetősége.

Jeanne D'arc-ok smink nélkül

Azt pedig, hogy valakit (akár engem, akár mást) bátornak neveznek azért, amiért smink nélkül mutatkozik, nevetségesnek tartom.

Pedig tényleg szokás manapság óriási hírverést csinálni abból, ha egy ismert ember megmutatja a festetlen arcát. Mert ez még mindig ritka, ha nem is annyira, mint tíz, vagy akár csak öt évvel ezelőtt. Egy smink nélkül mutatkozó hírességet sokan hajlamosak egyenesen az orleansi szűznek kikiáltani, és tettét szinte a legnagyobb hőstettekkel teszik egyenlővé.

De ugyan, mi a bátorság abban, hogy a természetes arcomat megmutatom a világnak? Miért bátor az, aki make up nélkül megy le a boltba? Miért bátor, aki smink nélkül szerepel címlapon? DTK bevállalt egy ilyet 2015-ben, az egy évig tartó smink nélküli szelfisorozatának derekán, Alicia Keys pedig évek óta smink nélkül jelenik meg mindenhol. És egyikük sem érezi magát bátornak emiatt egyetlen percig sem. A bátorság velük kapcsolatban maximum csak olyan vonatkozásban merül föl, hogy azt a sok hülyeséget, amiket ezek után összefirkálnak róluk, elviselik.

Különben is, ki vagy te a tökéletesre festett arcod mögött? 

Én tudom, ki vagyok. Az a nő vagyok, aki rúzzsal megy ki az utcára. Meg az a nő, aki csak egy könnyű nappali arckrémet ken magára. Az a nő is vagyok, aki túlzásba viszi a sminkelést. Meg az is én vagyok, akinek spiccesen lefolyik a sminkje. Valakinek nem tetszem így, valakinek meg amúgy. Valakinek mindenhogyan. Hogy magammal mikor vagyok elégedett, az sok mindentől függ, mert vannak olyan napok, amikor a világ legszebb ruhájában és legprofibb sminkjében sem érzem jól magam, de vannak olyanok is, amikor a kinyúlt mackónadrágomban és a bakancs kombómban gondolom magam a legszebbnek.

Akármit is viselek, azt nem szeretném elfelejteni, hogy milyennek születtem. Mindig szeretném látni a valóságot, nem akarok tőle eltávolodni, nem akarom elrejteni az igazi arcomat. Amikor pedig kedvem van hozzá, vagy az alkalom úgy kívánja (és ez a kettő nem mindig esik egybe), akkor kifestem magam. Úgy, ahogy nekem tetszik. Valamikor túlzásba viszem, valamikor nem úgy sikerül. Valamikor felkerül a műszempilla is. Valamikor hosszú, vörös körmeim vannak, mert amúgy meg általában rövid és natúr.

Egy biztos: amikor rúzs nélkül megyek ki az utcára, nem vagyok bátor.

Vagyis dehogynem, bátor vagyok. De nem attól, hogy nem kentem fel aznap magamra rúzst. Sőt, senki sem bátor csak azért, amiért festék nélkül jelenik meg.

Ki a bátor?

Bátor az a nő, aki ki mer állni a saját jogaiért. Bátor az a nő, aki fel meri emelni a hangját egy jó ügyért, elmesélni élete legmegrázóbb történetét. Bátor az, aki nem megy el segítségnyújtás nélkül a másik mellett. Bátor az is, aki Afrikába megy, hogy olyan gyerekeket gyógyítson és ápoljon, akinek nem jut rendes orvosi ellátás. Bátor a szomszéd néni, aki el merte hagyni az erőszakos férjét. Bátor a dédnagyanyám, aki nem félt a ruszkiktól a megszállás alatt. Bátor az is, aki szembe mer szállni az elnyomó hatalommal, még akkor is, ha első ránézésre semmi esélye. Bátor az, aki beteg gyermeket ápol. Bátor az, aki kórházban dolgozik minden rothadó körülmény ellenére. 

Ha körbenézek, rengeteg bátor ember arcát látom. Sminkben vagy smink nélkül, igazából ez teljesen mindegy. Olyan nők arcát, akik szembe mernek szállni, akik ki mernek állni, akik meg tudják védeni magukat, a másikat, akik segítenek, akik azért igyekeznek, hogy jobbá tegyék ezt a világot. 

Smink nélkül lenni nem bátorságot jelent. Hanem szimplán csak a valóságot.

Szentesi Éva

Olvasd el D. Tóth Kriszta korábbi írását is erről a témáról: Nem vagyok bátor! – Az egyéves no smink, no retus szelfisorozat legnagyobb tanulságai – videóval 

A kiemelt kép a szerző tulajdonában van