„Imádok csókolózni. Akiért odavagyok, annak megőrülök a finom puha szájáért, a nyelvéért, a nyála illatáért, talán extrém módon is. Felfokozott izgalmi állapotban azt is imádom, ha a nyálát a számba csorgatja. A csókolózás önmagában is olyan, mintha innék a másikból, szomjasan szívom magamba a nektárt, amit ő, a nyála, az illata jelent. Mintha erre mondanák, hogy kémia” – vallott lelkendezve Noémi a csókolózáshoz fűződő viszonyáról. Hevületét több ismerősöm is osztotta, ám amikor arról faggattam őket, vajon ugyanilyen lelkesek-e a párjuk nyálától, ha azzal más módon kerülnek kapcsolatba, már sokkal kisebb volt a hév.

Tényleg van különbség egy sima csók és aközött, hogy a másik, mondjuk, beleharap az általunk megkezdett almába, ha beszélgetés közben véletlenül szájon köp… vagy a fogkefénket használja?

„Imádok csókolózni, de nem mindenkivel” – állítja Margit. „Nem bírom a bénán csókolókat. Viszont egyszer két évig voltam szerelmes valakibe, aki eléggé bénán csókolt, de leszartam, mert szerettem. Egyáltalán nem zavar a nyál. Imádom, ha beleeszünk egymás kajájába, sőt, ehet a számból is, azt se bánom. Akár le is köphet.” Nem mindenki ilyen megengedő azonban, Juli például, aki szintén rajong a csókolózásért, azt már kevéssé viseli el, ha másképp kerül a szájába a szerelme nyála: „Imádok csókolózni, viszont a többi »nyálzást« kifejezetten idegenkedve fogadom. Ha beszéd közben megszórnak, az rettentő mód idegesít, és kicsit viszolyogtat, ha beleharapnak az almámba. A többi kajába beleevés viszont egyáltalán nem zavar.”

„Engem cseppet sem zavar a pasim nyála” – nyilatkozott Anna, aki egy valamitől mégiscsak berzenkedik egy kicsit. „Felőlem moshat a fogkefémmel fogat, szájon is köphet, ezekre nem vagyok finnyás. Egyetlen dolog van, amiért harapok: ha úgy puszilja meg az arcom, hogy utána nyálas maradok. Szerintem ez a nagymamák és más öregasszonyok arcomra cuppogtatott kéretlen puszijai által okozott trauma miatt van.”

A srácoknál sem mindegy, hová kerül a nyál, derül ki Oszkár szavaiból: „Imádok csókolózni, aztán órákig ölelkezve folytatni. Legyen puha ajka, finoman lehessen harapdálni. Nekem a csók sokszor sokkal intimebb, mint maga a szex. Számomra elengedhetetlen, hogy szájszagban, ízben is működjön a kémia. Ha valakivel ez nincs meg, lehet bármennyire is vonzó, kizárt, hogy a testiségig eljussunk. Nyál tekintetében viszont válogatós vagyok. Magam sem tudom, mi alapján dől el, hogy ki után iszom, eszem bármit, vagy kinek a nyála vált ki belőlem öklendező ingert. Szerintem ez is kémia lehet.” Ezzel részben Tamás is egyetért: „Imádok csókolózni, de tartsa be a határaimat. A fogkefémbe ne egyen bele, és az almámmal nem mosson fogat.”

Dédé számára a kicsurranó nyál egyfajta intimitással is felér: „Szeretem a csókot, de nem mindegy, kitől kapom. Életem elsője unalmas volt, a második pedig olyan nyálas, hogy a szemöldököm is habos lett. Aztán ez a nagyon nyálasan csókolózó fiú három évig maradt a párom, és szépen megtanultuk, hogyan lehet szexin csókolózni. Emlékszem egy délutáni bevackolós közös alvásunkra, amikor ébredéskor megéreztem, hogy az arcomra folyt a nyála, mert annyira ellazult. Legboldogabb emlékeim egyike, mert nagyon bensőséges, ha valakivel idáig eljutsz. Igazán jól csókolózni kevesen tudnak, és ha ugyanazzal az emberrel csókolózunk, rutinná válhat. Nálam az igazi csókból szeretkezés lesz, bizserget, megmozgat, és ha másnap rágondolok, újra felizgat. Egyéjszakás csók után nem szeretnék a másik fogkeféjével fogat mosni, de ha a páromról van szó, akkor jöhet minden mindenhova. A párom szájának az illatát is imádom, és a reggeli ébredős puszitól is gerjedek. Viszont fontos, hogy legyen a faszinak ajka. A vékony szájúakkal nehezebb.”

„Csak olyannal tudok csókolózni, akinek szeretem az ízét, szagát. Ha nem jó ízű, illatú, akkor nincs tovább. A nyál a fogkefémen viszont zavar, ne az enyémmel mosson fogat!” – vallja Bogi, aki ösztönösen rátapintott arra, amit a szakértők is megerősítenek: a csókolózás arra is nagyon jó, hogy lecsekkoljuk egymást kémiailag és hormonilag. Az első csók vagy belobbantja a tüzet, vagy örökre kioltja azt. „Ha valakivel működik a kémia, az azt is jelenti, hogy szívesen kevered össze a nyálatokat. Sokszor ebből akár egy közös íz is ki tud alakulni” – ért egyet Alma is. „Ahogy a testnedveitekből is lesz egy közös íz és illat. Ha igazán passzoltok szexuálisan, akkor ezt szereted, tetszik és ízlik.”

Az állatvilágban a csimpánzok is szeretnek smárolni, az elefántok pedig előszeretettel dugják az ormányukat annak a szájába, akinek épp udvarolnak. De a kutyák is szívesen nyalják arcon egymást – vagy épp a gazdájukat. Egy kutatásból viszont az derül ki, hogy az emberek körében kultúrafüggő a csókolózás, a világ népeinek csupán 46 százalékában szokványos a szeretet ezen kinyilvánítása. Bár az is igaz, hogy ahol nem nyálcserében manifesztálódik az érzékiség, ott akadnak egyéb kedveskedések, mondjuk, összedörzsölik az arcukat vagy az orrukat. A kutatók szerint a higiéniához való hozzáférésünk, illetve ahhoz való viszonyunk is erősen befolyásolja, elfogadott-e a csókolózás vagy sem. Helga is így lehet vele, aki nem rajong különösebben a csókolózásért, ha nyálcseréről van szó, a kritikus almát illetően viszont másoknál jóval megengedőbb. „Franciacsókolni már nem szeretek, zavar a saját fogkövem és az, hogy milyen undorító íze lehet a számnak. Az most mindegy, hogy van-e vagy nincs, vagy hogy a másikat zavarja-e. Én erre gondolok, és kész. Az almába harapás viszont nem zavar, én kezdem el enni, aztán a gyerekek, a csutka már a férjemé. A szájon köpés irritál. Nem hisztizek, de letörlöm. Ha meg idegentől jön az áldás, akkor kiakadok, és nagyon megmosakszom.”

Talán épp e gondolkodás mentén akadtak megrögzött csókellenesek is a történelemben, VI. Henrik konkrétan betiltotta a csőrözést 1439-ben, hogy így állítsa meg a betegségek terjedését a birodalmában. A XVI. század Nápolyában is véresen komolyan vették a csóktilalmat, szó szerint: a nyilvános smacizás akár halálbüntetést is vonhatott maga után.

Pedig nincs is izgatóbb, mint egy első csók, aki próbálta, tudja, mint például Nóra, aki él-hal a műfajért: „Imádok csókolózni, különösen rajongok az első csók előtti utolsó másodpercekért, amikor mindketten tudjátok, hogy na, most mindjárt! Hosszú párkapcsolatban is az egyik legjobb dolog a napban, mikor egy-két percre összecuppantok – a világ leggyorsabb stresszoldója szerintem. Utána egy kicsit minden szebb, jobb, könnyebb lesz. Kapcsolatban bele tudok szeretni a másik illatába, ha úgy tetszik, szájszagába – ez egy olyan egyedi illatkombináció, ami kizárólag rá jellemző, és sehol máshol nem találod meg. Kicsit sem vagyok finnyás nyálügyben, szívesen kölcsönadom a fogkefémet, és egyenesen imádom étteremben keresztbe cserélgetni a kettőnk fogásait.”

Ha másért nem, de a sportértéke miatt is érdemes csókolózni, ami nem mellesleg komoly fizikai teljesítmény is, nem csoda, hogy a válaszadóim jelentős hányada kötötte a jó teljesítményhez a nyálcsere élvezeti értékét. Nem kevesebb, mint 146 izmot dolgoztatunk meg ilyenkor fejenként, 34-et a fejünkön, 112 pedig a megfelelő testtartáshoz és markolászáshoz szükségeltetik.

Amúgy meg a csókolózás életet is menthet: azok a férfiak, akiket a feleségük megcsókol, mielőtt munkába indulnának, öt évvel tovább élnek, mint összenyálazatlan társaik.

Egy másik kutatás pedig erre jutott: ahhoz, hogy csalódásokon, szakításokon, egyéjszakás kalandokon átbucskázva végre rátaláljunk a nagy Ő-re, átlagosan 15 embert kell végigcsókolnunk. (Nyugi, szerintem a nagy Ő-től való különválás az addig felgyülemlett számot lenullázza…)

Szóval, srácok, hajrá, indulhat a nyálcsere!

Sok csók,

Fiala Borcsa

Források: ITT, ITT

Képek: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT