Sokak tekintetét érzem most magamon: Na, jó, de miért ne? És ki mondja ezt, valami pap? Nem, csak egy teljesen átlagos, 27 éves férfi. Nem vagyok tökéletes, és nem ítélkezem senki felett.

Végigmentem azon, amiről beszélek: néhány évvel ezelőttig én is függő voltam. Hú. Fáj leírni, mert szégyellem, ugyanakkor jól is esik, mert túl vagyok rajta. Elkiabálom a világnak, és ezzel ledobom magamról.

Ez most egyfajta coming out.  Manapság ugyanis nincs nagyobb tabu, mint a pornó. A „melyik ügy milyen fontos, és ehhez mérten mennyit beszélünk róla” című grafikonon ez a téma szinte el sem helyezhető, hiszen a modern társadalom egyik legnagyobb problémája, miközben gyakorlatilag senki sem beszél róla. Focimeccsek félidejében poénból beböffentünk róla valamit... esetleg. Miközben „minden férfi nézi”, mondják, ha felhozom a témát. „Aki nem, az beteg”, még ezt is hallottam egyszer fél füllel egy fiútársaságban. Meg hogy olyan, mint az evés, az ember alapvető szükséglete. Szóval a pornónézés a huszonéves férfiak körében úgymond természetes. De a felmérések szerint már a tizenhárom éves fiúk túlnyomó többségénél is. Első szexuális tapasztalataikat a pornón keresztül szerzik.

Íme, három fontos kérdés:

1. Miért ne nézzem, kinek ártok vele?

Elsősorban magadnak. Hetente egy videóval kezded, de az agyad többet akar, követeli a dopamint, így gyorsan eljuthatsz oda, hogy naponta akár többször is rákeresel. Persze rövid időn belül hozzászoksz az ingerhez, ezért mindig nagyobb adagra van szükséged, hogy elérd ugyanazt a hatást. Közben egyre nehezebben tudsz kapcsolatot teremteni az ellenkező nemmel, álmatlansággal küzdesz, nem tudsz a tanulásra, a munkádra koncentrálni, a valódi szexet kevésbé élvezed. Ha férfi vagy, egy idő után merevedési és magömlési zavaraid lesznek. Mivel a videók túlnyomó többsége a férfiak dominanciájára épül, tudat alatt lassan átalakul a nőkről alkotott képed (akkor is, ha nő vagy), hiszen ezekben a filmekben kérdés nélkül, mindig és azonnal kiszolgálják a férfiak – akármennyire extrém – vágyait. Ha kapcsolatban élsz, emiatt csökken benned a másik ember érzelmi helyzete iránti megértés. Nehezebben maradsz hűséges a valóságban is, hiszen a fő ingert nem a párodtól kapod, kevésbé kötődsz hozzá. Ha egyedül vagy, kisebb motivációval és türelmetlenebbül randizol, hiszen a képernyőn keresztül bármilyen vágyadat kielégítheted, és a pornószínészekkel nem kell beszélgetni vagy moziba menni.

Persze sosem vagy teljesen elégedett: mindig van egy tökéletesebb, extrémebb, izgatóbb videó vagy kategória, amit még nem néztél végig. A lehetőségek száma pedig végtelen.

2. Jó, de ha csak magamnak ártok, ez az én problémám. Kinek mi köze hozzá?

A pornó a világ egyik legjövedelmezőbb iparága, és ha jobban belegondolsz, arra épül, hogy a benne szereplő személyek pénzért eladják a testüket. Igen, sok esetben senki nem kényszeríti őket. Ahogy a prostituáltakat sem. Attól még – gondolom én – nem szívesen támogatnád adód egy százalékával a prostitúciót. Ja, hogy ingyen nézed? De ettől függetlenül támogatod. Ahol a kereslet, ott a kínálat. Nyilván a sok millió pornónéző nem fog egyszerre leállni, bedöntve ezzel az iparágat, de te személy szerint eldöntheted, mihez adsz +1 nézettséget. Ráadásul a „normális”, kizárólag felnőtteket alkalmazó ipar szoros (anyagi és egyéb) összefüggésben van a gyermekpornográfiával, valamint az emberkereskedelemmel. Egyébként is, honnan tudhatjuk biztosan, hogy az adott videóban szereplők józan állapotban vannak, és semmilyen módon nem kényszerítették őket arra, amit tesznek?

3. Próbálom abbahagyni, de nem megy, folyton visszaesem. Mit tegyek?

Először is: ne ess kétségbe, és ne add fel. Ez is olyan, mint bármelyik függőség az életben: nagyon nehéz leállni, de lehetséges. Az első lépés nyilván az, hogy elhatározod: nem nézel soha többet egyetlen videót sem. És ez rendben van, csak így lehet nekivágni. Az is rendben van, hogy visszaesel, velem is megtörtént, ne keseredj el, ettől még jó úton jársz. Sokféle stratégiát ki lehet dolgozni, amivel segíthetsz magadon: én például minden alkalommal, amikor kísértésbe estem, kikapcsoltam a gépet, lenyomtam húsz fekvőt, átöltöztem, és elmentem sportolni valamit. Ez nagyon bejött. Mindenképp jót tesz, ha kevesebbet ülsz a gép előtt, többet jársz társaságba, és megpróbálod aktívabban tölteni a szabadidődet. 

A legelső lépés számomra az volt, hogy elhatároztam, többé nem hazudok magamnak. A második, hogy magam mögé utasítottam a szégyent: ez nem én vagyok, ez csak valami rossz, aminek a fogságába estem.  Ugyanis a pornó legnagyobb ereje a szégyen. Hogy sötétben, egyedül, titokban csinálod, és ha nem muszáj, nem beszélsz róla senkinek. Legbelül talán mindenki érzi, hogy mégiscsak videóra vett prostitúciót néz.

A pornó ebből a szégyenből táplálkozik: a szégyen nem hagyja, hogy mások előtt is felvállald, a szégyen pedig nem engedi, hogy továbblépj.

Ugyanolyan, mint bármelyik függőség. Csak sokkal tovább titokban marad. Te se szégyelld. Nem tehetünk róla, szinte minden fiatalt rabul ejt, senki sem tökéletes. De azért ez mégsem olyan, mint az evés. Ha nem eszel, éhen halsz. Ha nem nézel pornót, az életed összes területén fejlődni fogsz. Ráadásul nem támogatod a már említett dolgokat. Hidd el, megéri abbahagyni. Én szurkolok neked.

Tényleg nem te vagy az első, aki próbál kilábalni a dologból, íme, néhány könyv, weboldal és videó, amelyek segíthetnek: 

ITT, ITT, ITT, ITT, ITT

Véssey Miklós