–

– Szép a sminked, Nénike! És a vörös ruhád!

– Szép a hajad, Bácsika! És ez az elegáns táncöltöny!

Minden este ez a párbeszéd hangzott el.

Nénike strasszos tánccipőjét csatolta fel.

Bácsika tánccipőjét fűzte be.

Profi táncosok voltak hatvan éven keresztül, és nehezen fogadták el, hogy nem járhatnak versenyekre.

De nem hagyták abba a táncot azért, mert megöregedtek. Még akkor is, ha Bácsika cukra néha úgy megugrott, hogy az ápolók megeskették, nem táncol többet.

Nem hagyták abba a táncot, amikor Nénike magasra szállt vérnyomása miatt mindent lilának látott.

Nem hagyták abba a táncot, amikor a férfi akkorát esett, hogy a csípőjét kellett műteni.

– Nénike, nézd, ide is kaptam protézist! Már nem csak a számban van! – vihorászott Bácsika.

Egy hét múlva csípőprotézissel táncolt.

Akkor sem hagyhatták abba a táncot, amikor Nénike egyszer Bácsika karjaiba ájult a tánctéren, kockáztatva, hogy férje újabb protézist kapjon az esés után.

De nem lett komolyabb bajuk, mert Pipi, az ápoló, alájuk csúsztatott egy tolókocsit.

Szóval nem voltak eseménytelenek ezek az idős otthonban tartott táncbemutatók, de mindenki rajongott értük.

A bemutatókra a vacsora után került sor.

Mire az összes botos, járókeretes öreg elhelyezkedett, addigra a bakelitlemezek oda voltak készítve a lejátszóhoz. A szerkezetet Pipi kezelte, aki ugyan modernebb technikákhoz szokott, és először azt hitte, a bakelit szó egyfajta káromkodás, mégis hamar kitanulta a dolgot.

Pipi maga is táncolt, ezért örömmel nézte az öregek táncát esténként.

A fiú úgy látta, hogy Nénikét és Bácsikát is ugyanaz a szenvedély hajtja, mint őt, amikor táncol.

A bemutató azzal kezdődött, hogy Pipi mint valami konferanszié, bemutatta a fellépőket.

Nénike és Bácsika addig egy sötét sarokban állt. Árnyalakjuk hajlott hátú volt.

Amikor a társalgó egyik lámpáját Pipi rájuk irányította, az idős házaspár megfiatalodott.

Nénike csillogó sminkje tündöklött a fényben. Fejét oldalra döntötte, kezét rátette Bácsika karjára, és a kezdőlépéshez megemelte egyik magas sarkúját.

Bácsika is oldalra hajtotta a fejét, de ő előre nézett, hiszen ő irányít. Az idős úr haján szikrákat szórt a pomádé.

Fiatalnak tűntek, és sugárzott belőlük az élet.

A körülöttük gubbasztó öregek is fiatalnak érezték magukat.

Bácsika és Nénike táncbemutatói tartották életben az otthonban sínylődő öregeket.

Amikor Nénike egy  alkalommal a földre zuhant, mindenki egy emberként szisszent fel.

Nénike nem kelt fel többet a földről. Olyan szerencsétlenül esett, hogy a koponyáját is beütötte. Az agy bevérzett, és megmakacsolta magát: nem volt hajlandó tovább működtetni az idős nő szervezetét.

Bácsika csak állt a kórházi ágy mellett, és simogatta Nénike kézfejét. Már nem érkezett kuncogás a simogatásra.

– Pont úgy néz ki, mintha csak aludna – motyogta magában Bácsika.

Másnap este, a temetés után, Bácsika idétlenül toporgott a szobájában. Fellépő ruhában volt. A haja lezselézve.

Tudta, hogy Nénike már nem táncolhat vele, mégis bízott a csodában.

Pipi nem tudta, mire számíthat, de biztos, ami biztos, kölcsönkérte a volt barátnőjétől a táncos cipőjét és az egyik ruháját. Legalábbis kölcsönkérte volna.

A szőke Lina állandóan féltékenykedett.

Igaz, Pipire volt miért. Nem is húzták sokáig, a szakítás után már táncolni sem tudtak együtt.

Aztán Pipi ma este beállított Linához ezzel a történettel, hogy egy idős táncos bácsinak akarja előadni, hogy ő a felesége. A néni meghalt, Pipi pedig fél, hogy a táncok nélkül a bácsi sem húzza sokáig.

Lina őrjöngött.

Legalább kicsit megerőltette volna magát ez a Pipi. Igazán több leleménnyel is álcázhatta volna, hogy az új szeretőjének kérjen kölcsön cipőt és ruhát.

Nem adott semmit.

Pipi ezért az egyik otthonbeli hölgytől kunyizott el egy vörös köntöst és egy esküvői cipőt. Egyedül a kockavállú, magas Adele asszonyság cipője és ruhája volt rá jó, azé a nénié, aki a Trottl nénitől mindig megkapta, hogy ő egy német gonosztevő, de azért délutánonként egész kellemesen elbridzseltek.

– Pipi, te úgy festesz, mint a Tóni Körtisz a Van, aki forrón szereti című filmben! Annyi különbséggel, hogy őt legalább lánynak lehetett gondolni – tette hozzá Adele asszonyság.

Pipire ez nem hatott lelkesítően, de elhatározta, hogy ma este táncolni fog Bácsikával.

Bácsika elanyátlanodva tipegett a társalgóban.

Pipi pongyolában és magas sarkúban konferálta fel a bemutatót.

Az egész otthon nagyra nyílt szemekkel bámulta. Főleg, hogy Trottl nénitől kapott egy kis vörös Chanelt is a szájára. Nehogy már azt higgye ez a szőke rüszke, hogy csak ő ért a fiúk lányosításához! Trottl néni tehát elővette féltve őrzött rúzsát, és ennyit mondott:

– Édesem, egy lány akkor is adjon magára, ha fiú! És most ficergáld szépen az ajkaidat!

Pipi elszántan ficergált, így a hatás nem maradt el.

Lina pont akkor ült le hátul, amikor Pipi Bácsika mellé penderedett.

Ott állt lányos kartartással, és a kezdőtaktusra várt.

Bácsika csalódott volt. Másra számított, amikor a csodában bízott.

Azért gondolta, ha már ennyit dolgozott ez a Pipi, legalább megpróbálja.

Megtették az első tánclépéseket.

Pipi rogyadozott a magas sarkúban. A pongyola a combja közé akadt.

Bácsika megállt, és zokogni kezdett:

– Ne haragudj, Pipi, de nem megy! Csak Nénikével tudok táncolni. Ha pedig nem tudok táncolni… – pityeredett el.

Lina ekkor odaosont az egyik függöny mögé, és belebújt a piros ruhájába. Felvette a tánccipőjét, és kipirosította a száját.

Aztán odasétált Bácsikához.

Nem tudta, milyen mondatokkal bókolt annak idején egymásnak az idős házaspár, csak kimondta, ami eszébe jutott. Az esetlenül lezselézett tincseket így dicsérte:

– Nahát, bácsi, milyen szép a hajad! – nyújtotta karját. Aztán a rosszul vasalt nadrágra siklott a tekintete: – És ez az elegáns táncöltöny! – kacsintott biztatóan.

Bácsika nem akart hinni a szemének. A könnyek páráján keresztül nem látott tökéletesen, és a kertből is begomolygott a köd, de mégis itt állt előtte Nénike.

Szőke hajjal. Vörös ruhában. Köves cipőben.

Lina csak kedvesen biccentett, majd Pipi felé nézett, hogy indíthatja a zenét.

Bácsika olyan szeretettel ölelte a lányt, mint amikor először táncolt Nénikével.

A keringő taktusai pedig befolytak a férfi lelkébe, és feloldották a bánatot.

 

Finy Petra

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Madrugada Verde