A kor nem bűn és nem erény, de nem is lenézendő állapot – Nők hetvenen túl

–

Járókeret, koszlott szatyorral

Kezdem mindjárt azzal, hogy megkérlek, idézz fel egy híradót az elmúlt évtizedekből tetszőlegesen, amelyben valamely hír kapcsán szóba kerültek a nyugdíjasok! Gondolom, hogy ugyanazok a képek villannak fel a fejedben, mint az enyémben: aggastyán korú asszony vonszolja szürke és viseltes gurulós bevásárlótáskáját, meggörbült háttal csoszog kopott, barna lódenben, kitaposott cipőben, akár még járókeret is szerepel a felvételen. Mégis miért jelenti ez a kétségkívül szomorú és nagyon is valóságos kép egyébként a teljes nyugdíjas közösség egészét? Ma jóval hatvan felett kezdődnek a nyugdíjas évek, és bár tény, hogy hazánkban igen alacsony az átlagéletkor – nők esetében 78 év, férfiakéban 71 év – és nem dicsekedhetünk kirobbanó általános egészségi állapottal sem, azért jelentős számban akadnak olyan nők hatvan és hetven között, akik még nem sántikálnak botra támaszkodva, és elég sok dologra  képesek. Például akár dolgozni is.

Nem reprezentatív minta

Világos, hogy az én hetvenes nőismerőseim nem modellezik a teljes hazai nyugdíjas közösséget, mégis megmutatja, hogy igenis vannak ilyen nyugdíjas nők. Anyám nővére, Jutka hetvenhat éves. Öt évvel ezelőtt elütötte egy szabálytalan motoros a vasúti peronon, emiatt némileg sántikál, dacára a rehabilitációnak. Nagyon ad a külsejére, szeret öltözködni, és rendszeresen sportol. Nem akadályozza meg ezekben a bicegés, miért is akadályozná? Mindemellett nyugdíjas történészprofesszorként helytörténeti vezetéseket tart, havonta többször is. Már elmúlt hetven, amikor megjelent az utolsó könyve, és nemrég érkezett haza Auschwitzból, ahova egy éjjeli buszozással jutott el, mert még nem járt ott, és meg akarta nézni. A húga,

anyám hetvenéves, mivel pocsék a nyugdíja, még dolgozik. Azért, mert imád moziba járni, csinosan öltözködni, jókat enni. A neten lóg, képben van a közélet, a tudomány híreivel, kiáll a jogaiért, aktívan részt vesz három unokája életében, sokat nevet, időnként sír.

Pont, mint egy aktív és tudatos negyvenes nő. Sári, a szüleim barátjából avanzsált az én barátnőmmé, hetvenéves múlt. Színes ruhákban jár, rádióműsort vezet, és jobb a humora, mint néhány sótlan huszonéves ismerősömnek. Hát, persze, mert a humor egyáltalán nem a kortól függ. Ahogyan a nyitottság, a friss szellem és az elevenség sem.

Tiszteled... vagy nem tiszteled?

Nagyon jó időtöltést jelent számomra a velük való beszélgetés, kávézás, séta... vagy bármi más, amit az ember egy barátnővel csinál. Egyikük sem várja el, hogy tiszteljem a korát, mert az is közös bennük, hogy úgy gondolják, a tisztelet nem a kortól függ, egy ma született csecsemőnek pont annyira jár, mint egy harmincasnak. És pont annyira nem jár egy gonosz lelkű, megkeseredett kilencvenévesnek. A kor nem bűn és nem erény. Ha valaki szerencsés – mert még csak nem is feltétlen a helyes, tudatos életvitelen múlik a hosszú élet – sokáig tapossa az éveket, és ez alatt az idő alatt élhet jó és rossz emberként is. Pont annyira lehet hülye, lusta, szarházi, amennyire szorgalmas érdeklődő és vidám természetű. Ezek variációja is lehetséges, oda és vissza, nemre való tekintet nélkül. Éppen úgy, ahogy a fiatalok esetében.

Márpedig a „hülyék” lesznek a legtöbben

Az egészben mégis az a leginkább komikus, hogy minden jel arra mutat: eljön az idő, amikor a nyugdíjasok, a jellemzően hosszabb életű nők olyan jelentős számban csoszognak majd a járókerettel, hogy akárhova néznek a nagyokos fiatalok, csak őket leshetik majd. Az ugyanis nem csupán a trendkutatók hagymázas jövőképe, hogy a várható életkor egyre csak növekszik, és bizony én, aki e sorokat írom, bizakodva számíthatok arra, hogy nyugdíjas éveim nem érnek véget olyan viharos gyorsasággal. Sokkal valószínűbb, hogy még a szinte biztosan megemelt nyugdíjkorhatárhoz képest is évtizedek telnek majd el a halálomig. De senki ne aggódjon értem, értünk, hiszen a kutatásokból kiderül, hogy mi – magyar sajátosságként „lenénizett, lebácsizott” –, öregek leszünk többen! Vélt vagy valós csökkent értelmünk teljes erőbedobásával állhatunk a vártán, együttes erővel adhatunk revansot, és nézhetjük komplett hülyének azokat az idiótákat, akik ma azt gondolják, hogy a „nyanya”, aki kérdezett valamit a sor elején, na, annak, teljesen elmentek otthonról... és különben is, igazán lehúzhatná már a rolót…

Kárpáti Judit

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/ diego_cervo