Lelki újjászületési vágyak ezek valójában, csak mi szeretjük fogyókúrának hívni. Ez kézzelfoghatóbb. Erről bármelyik másik nővel el tudunk beszélgetni. A családunkat és a környezetünket pedig néha az őrületbe kergetni, ha ráállunk valamelyik csúcsmenő diétára.

A diéta első napja

Tele vagyok energiával, ez az új diéta most mindent kenterbe ver. Én biztos jobban fogom bírni a többieknél az irodából, akik pár nap után kidőltek. Rápotyogtak a klaviatúrára, mint elhulló legyek. Jó kondiban vagyok, hiszen sportolok, lelkileg is okénak érzem magam, igazából csak két-három kilót szeretnék ledobni: egy picit a combomról meg a hasamról, hogy ne plöttyedjen. Az irodai konyha hűtőjébe betárazva az új diéta kellékei, acélos akaratú vagyok, és elszánt. Nemsokára bombanő leszek. Lapos hasú, vékony combú csaj.

A diéta második napja

Mázli, hogy a barátnőmmel együtt csináljuk ezt az irodából. Tegnap este ugyanis elbizonytalanodtam. Éhesen feküdtem le, és a pasim azt hitte, álmomban morgok. A gyomorkorgás folytatódik a délelőtti meetingen is, a főnököm leszid, miért hallgatok zenét egy megbeszélésen, ráadásul ilyen rosszat. Egyre gyengébb vagyok, a kávéautomatánál beleszédülök a kukába. A kollégák ebédnél viccelődnek a diétás kajámon, óriás somlóikat lengetnek az orrom előtt... meg fűszeres tarjákat. Bosszantó vigyorukat látva elgondolkozom azon, hogy a menzai recés kést lehet-e vajon gyilkolásra használni. Az esti edzésen megroggyan a lábam, és kiejtem a súlyzót a kezemből, sajnos az edző lábára. Az éhségtől már ahhoz sincs erőm, hogy fekvőtámaszt csináljak: lefejelem a padlót, kitörésnél pedig térde esem, és úgy maradok. Este fél órát telefonálok a diétázós barátnőmmel, arra vagyok kíváncsi, hogy bírja? Ramatyul. Közben fél szemmel a hűtőt stírölöm. Egyszer finoman meg is simítom, de nem nyitom ki. Acélos akaratú vagyok, bár már kevésbé elszánt. A pasim éjszakára kiköltözik a nappaliba, mert nem tud aludni a gyomorkorgástól.

A diéta harmadik napja

Reggel majdnem nekiesem a hűtőnek, de eszembe jut az a rövidnadrág, amibe bele akarok férni a nyáron. Felveszem, és látom, hogy oldalt még kicsit kificcennek a hájak. Ez megerősít lelkileg. Akkor is megcsinálom, kemény vagyok! A koplalástól gyengülök. A munkahelyemen csak a liftet használom, a lépcsőhöz nincs erőm. Az irodában a gurulós széken ülve közlekedem. Gépeléskor leszakad a karom. Az éhségtől sötét foltokat látok: amikor a főnökömet kérdezem, mi ez a fekete pöttyös ing, savanyúan rávágja: sima fehér.

Kezdek hallucinálni. A szobában ülő kollégáim lábait füstölt csülköknek látom. A laptopokat hagymás rostélyos szeleteknek.

A barátnőm viszont meglepően jól van. Ebédnél óriási cigánypecsenye hever előtte... sült krumplival. Eddig bírta, közli mosolyogva, és beleharap a csillogó húsba. A galád dög. Megnézem, hogy a menzai villa vajon alkalmasabb-e emberölésre, mint a recés kés, ami csak egy vacak bóvli. Úgy döntök, ma jógára megyek, hogy ne történjen súlyzós baleset. Jógán úgy remegek, hogy a tanár kiküld, mondván, ez nem egy kortárs táncóra, produkáljam magam máshol a koreográfiámmal. A hűtőt este többször kinyitom, és közben kéjesen nyögök. De erős vagyok, és nem pakolom ki. Az éhség úgy legyengít, hogy nem bírom megemelni a tusfürdőt zuhanyozáskor. A gyomrom már nem korog, feladta. Lehet, hogy időközben olyan kicsire zsugorodott, hogy eltűnt a testem mélyén, mint egy fekete lyuk.

A diéta negyedik napja

Az éhségtől gyenge vagyok és agresszív. A munkába magammal viszem azt a sortot, amibe bele akarok férni, hogy tudjam, miért szenvedek. Mindenkivel kötözködöm, a főnökömet nyakkendős zsarnoknak, a barátnőmet gonosz árulónak, a portást sunyi börtönőrnek nevezem. Az összes kollégámmal veszekszem, a pasimra rácsapom a telefont. Edzeni nem megyek, ott is csak vitatkoznék. Járni is alig van erőm, de azért hazatámolygok a munkából. A hűtőből többször kiveszek ételeket, amiket szívesen megennék. De nem teszem, mert erős vagyok. Belebújok az ominózus rövidnadrágba. Kicsit jobban belesimul a derekam. Egy leheletnyit. Annyira nem látok az éhségtől, hogy zuhanyzás után a pasim fülére lógatom a törülközőt. A fülpiszkáló helyett szemceruzát használok, és a szempillafésűvel mosok fogat. Vak vagyok, mégis vizionálok. A bordó selyempaplant hatalmas marhasteaknek képzelem. Éjjel rémálmok gyötörnek.

Álmomban annyit eszem, hogy kipukkadok a lépcsőházban, és a takarítónéni jól leszid, hogy merek ilyen óriási kosszal járó elhalálozást választani.

A diéta ötödik napja

Amikor a főnököm finoman jelzi, hogy esetleg ma home office-ban kéne maradnom, mert az irodai békét megzavarja a fogyókúrám, a pasim pedig közli, hogy hétvégére elmegy a haverokkal, mert már nem bírja idegekkel a diétámat, feladom, és nem kínzom tovább magam. Reggelire rántottát eszem, sült bacont és habos kávét. Ebédnél visszafogottabb vagyok: natúr húst kérek párolt zöldséggel. De egy panna cottát azért megkockáztatok. Este is rendesen eszem. Visszatér belém a szín és az élet. Újra felvillan nőiesen izgalmas kisugárzásom. Van erőm kedvesnek lenni, dolgozni, edzeni, beszélgetni. Létezni. A főnökömmel kibékülök, a barátnőmmel röhögünk a közös diétán. Azt a hülye rövidnadrágot pedig sürgősen kivágom a kukába. Idegesítsen mást a lehetetlenül miniatűr méreteivel!

 Finy Petra