– 

Sajnos egyre több gyerek nő fel csonka, szétszakadt családban, apa nélkül. Sok diák nem ismeri az édesapját, egyre többet nevel az édesanyja egyedül, és azok is többen vannak, akiknek külföldön dolgozik az apja, ezáltal alig-alig vesz részt a gyermeknevelésben. És egy anya sajnos bármennyire is próbálkozik, sosem tudja pótolni száz százalékosan a férfi hiányát a családban. Itt jövünk mi a képbe. Hiszen ilyenkor a diákok leginkább egy férfi tanárt tekintenek mintának, apapótlónak. Ez valóban jó érzés, de egyben hatalmas felelősség is. Hisz nem lehetsz az apja, de valahogy mégis pótolnod kellene. Ez tényleg nagyon nehéz helyzet, és érzelmileg sem tudok távol maradni ettől. Ugyanis nem tehetem meg azt, hogy ezeket a gyerekeket „csak” tanítom.

Egyre inkább azt látom, hogy ma már a tanítás és a nevelés aránya inkább a nevelés irányába tolódik el részünkről. Mintákat adunk át, életfogást mutatunk, és apró, hétköznapi témákban is adunk tanácsokat a srácoknak. Hisz vannak olyan problémák, amiket csak egy férfivel lehet megbeszélni: legyenek a borotválkozás rejtelmei, a csajok megértése (nah, ebben sosem fogok tudni nekik segíteni, és rájönnek majd, hogy ez talán lehetetlen feladat is), csajozási tippek, urológiai kérdések... és más, férfiakat érintő témák.

Először számomra is meglepő volt, hogy mennyire nyíltak és őszinték a srácok, amikor megkeresnek a problémákkal. Azért fordulnak hozzád, mert bíznak benned. És abban, hogy te tudsz nekik segíteni. Neked pedig azonnal reagálnod kell ezekre a helyzetekre, ami nem könnyű.

Legyen szó az első magömlésről, megduzzadt és fájó heréről, óvszer nélkül eltöltött egyéjszakás kalandról, barátnő megcsalásáról, szüzesség elvesztéséről, méretekből adódó kisebbségi komplexusokról, a nemiszervek borotválásáról, az anyukájuk új párja iránt érzett féltékenységről, identitásválságról, kábítószeres ügyekbe való keveredésről. Azért ezeket a megtörtént eseteket emeltem ki, mert tényleg olyanok, amiket egy férfival sokkal könnyebb és jobb megbeszélni. Napokig sorolhatnám, hogy milyen gondokkal fordultak már hozzám a diákok az elmúlt években. Ilyenkor hosszas beszélgetésbe elegyedünk, megtárgyaljuk ezeket a témákat, mint férfi a férfival. Érdekes beszélgetések kerekednek ki ezekből a diskurzusokból. Szerencsére elég nyitott és őszinte vagyok ahhoz, hogy minden szívbaj nélkül bármit meg lehessen velem beszélni. És ezt a lehetőséget ki is használják a srácok. Azt vallom, hogy inkább engem kérdezzenek meg, mint kétes eredetű internetes oldalakon böngésszenek.

Miért is jó egy iskolának, ha sok a férfi pedagógus? Én sokszor megkapom azt, hogy „neked könnyebb a gyerekek között rendet tartani, mert te pasi vagy”. És ez valóban így is van: a kiállásunk, a kisugárzásunk, a hangszínünk és a hangerőnk mind-mind sok esetben hatásosabbak, mint egy kolléganőé. Ha én egyszer kiengedem a hangom egy osztályban, akkor utána inkább egymást csitítják, csak ne kiabáljak még egyszer... Ez valószínűleg abból adódhat, hogy a gyerekekbe ez kódolódott: a férfi képviseli a tekintélyt és az erőt a családban és társadalomban is, tőle jobban kell tartani. Kicsit olyan ez, mint a farkastörvények, hiszen mi vagyunk az„ alfahímek” a falkában. Ez persze azzal is jár, hogy a srácok megpróbálkoznak a hatalom átvételével, az alfahím kikezdésével. Ilyenkor nagyon résen kell lennünk, és óvatosan, de határozottan kijelölni a dominancia határait a „kölykökkel”, amitől helyreáll a rend. Titkon bevallhatom, én élvezem ezeket a játszmákat, mert ezzel is lehet tanítani őket, és megmutathatjuk a férfias mintákat nekik. Viszont ez pedagógusként is nagy dilemma számomra.

Biztos, hogy én vagyok a legjobb példa egy gyerek számára? Én is sokszor bizonytalan vagyok magamban, hát hogy lehetek példa számukra? Tényleg nincsenek jó válaszok...

Érdekes érzés megtapasztalni azt, amikor te 25-30 éves vagy, ám egy kamasz gyerek mégis apaként tekint rád, és valóban így is érzi. Jó érzés, de azért az ezzel együtt járó felelősség miatt ijesztő is. Hisz bármennyire is szeretnéd, nem tudod pótolni az apát, maximum csak kicsit enyhítheted a hiányát. És ott van ennek az érzelmi oldala is, mert igenis vannak egy férfi tanárnak érzései, és nekünk is összeszorul a szívünk, amikor egy-egy nehéz sorsú gyerekkel találkozunk. Nagy felelősség ez, és nincs semmilyen egyetem, ami fel tudna bennünket készíteni rá. Az ösztöneidre kell hallgatni, nincs más megoldás.

Mindig ötször meggondolom, mit is mondok nekik, miben és hogyan adok tanácsot. Egy dolgot nem tehetek meg: nem foglalkozom velük, és nem hallgatom meg őket. Sem magam miatt, sem miattuk.

A lányok is gyakran fordulnak hozzám tanácsért, bár ők leginkább a szerelmi bánatukat sírják el nekem, tőlem várnak egy-két megnyugtató szót. Az meg szerencsére mindig van nálam... Így akár azt is mondhatnám, hogy sokszor apaminta, néha pedig hasznos tanácsot adó „anya” is vagyok. Kicsit azért szerepzavarban érzem magam olykor...

Igyekszem a pályát népszerűsíteni, és mindenhol elmondani, megmutatni, mennyire szép is ez, és egy pasi számára is mennyi örömöt, kihívást jelent. Szóval én csak biztatni tudok minden fiút arra, hogy nyugodt szívvel válassza a tanári pályát, mert tényleg nagyon sok örömet jelent! Egy biztos: amire az ember apa lesz, addigra rengeteget tanul a gyerekektől, így a lehető legjobban megfelelhet ennek a szerepnek is.

 Balatoni József

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/ Everett Collection